【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Amint elindult a játék, több kérdés és kétely vetődött fel bennem szinte azonnal. Eléggé meggyőző volt, mikor arról beszélt, hogy csak kisöccsként tekint Jeonginra, de nem kockáztathattam. Még ha egy életre szóló lehetőséget is szalasztok el, mit érnék vele Inie nélkül? Inkább lennék egy sikeres banda háttértáncosa azzal a tudattal, hogy teljesen magamra maradtam, mint minden nap párom ragyogó mosolyára kelni? Egyértelmű a válaszom, így az erős kezdésem után fokozatosan vétettem el a védekezési lehetőségeim és hagytam, hogy Felix minél több pontot szerezzen.

— Nyertem! — kiáltott fel a meccs végén. — Szóval várom azt a beígért cuki fiút — vigyorgott rám szélesen, majd kezdte sorolni álompasija attribútumjait.

Érdekes. Lassan összeállt bennem egy kép a felsorolt tulajdonságok után, bár elég bizonytalan voltam döntésemben, főleg a történtek után. De... Attól, hogy nekem nem jött be, még neki sikerülhet. Mellette biztos nem unatkozna senki sem. Viszont ezzel meg is nyugodtam, a leírtak merőben eltértek a vékony, barna hajú Jeongintól, aki képtelen nem odafigyelni a környezetére. Mosolyogva fúrtam fejem tincsei közé, de valami felvonta a figyelmem.

— És még valami... Tudom, hogy direkt hagytál nyerni. Kedves dolog tőled. És tetszik, hogy ennyire kötődsz Jeonginhez, ezért tartozom neked. Elviszlek arra a meghallgatásra.

— M-mi? — kaptam fel hirtelen a fejem és meredtem rá hatalmas szemekkel. — Komolyan? Mikor? De hiszen vesztettem... Nem lenne nagy gond? — támadtam le azonnal a kérdéseimmel. Biztos csak álmodok. Csak egy álom kell legyen. — Ugye nem ugratsz és el tudnád intézni?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Hálás voltam Felixnek, amiért ennyire kedvesen állt Hyunjinhez, azután hogy ilyen szinten biztosra ment a vallatásban. Jó volt látni, hogy kijönnek egymással.

- Simán elintézem neked, nem kerül semmibe. Inie mesélte, hogy sokat gyakoroltál és magy álmod volt a verseny. Most már helyre jött a lábad? - kérdezte mind ezt a lehető legkedvesebb hangszínben. Akaratom ellenére is felfelé görbültek ajkaim. Annyira boldog voltam mellettük. - Minek örülsz ennyire Inie? - nevetett fel Lixie is.

- Annak, hogy mind itt vagyunk. Hogy nem nézték egymásra villámokat szóró tekintettel. Szeretlek titeket - öleltem magamhoz mindkét fiút. - Úgy látom kisütött a nap. Nem megyünk el együtt valahová? - vetettem fel az ötletet. Túl sokáig voltam bezárva négy fal közé, szükségem volt egy kis D-vitaminra.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Csillogó szemekkel néztem rá, mikor megerősítette, tényleg elvisz a meghallgatásra és bejuttat. Alig tudtam elhinni. Képtelenség. Kicsit bűntudatom is volt, hogy ennyire ferde szemmel néztem rá az elején, miközben talán.. Tényleg csak ennyire nyitott és kedves mindenkivel szemben. Már épp kezdtem volna a hálálkozásba, mikor Jeongin megszólalt és szorosan magához ölelt mindkettőnket. Annyira édes, mikor fel van pörögve, és ez a cselekedete is csak jobban alátámasztotta.

— Mehetünk — mosolyogtam rá, mire ő felszaladt átöltözni, így kettesben maradtam a másik fiúval. — Amúgy Lix... Köszi tényleg — néztem rá hálásan. — Nagyon sokat jelent nekem ez a dolog, és bocsi, hogy köcsög voltam veled. Remélem jól ki fogunk jönni. Amúgy meg jól van a lábam, pár nap és mintha kicserélték volna — paskoltam meg kicsit a térdem. — Oh tényleg, jut eszembe. Van egy... Ismerősöm, aki pont megfelel a leírásodnak. Nem tudom, mennyire jó ötlet, hogy őszintén mondjam, mert az exem, de ki tudja — kerestem ki és mutattam meg neki egy előnyösebb képet Changbinról. — Ő az.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Szerencsémre beleegyeztek ötletembe, miszerint csinálunk valami szabadtéri programot, így felsiettem szobámba átöltözni. De mégis mit vegyek fel? Azt nem beszéltük meg, hogy hová megyünk. Hosszas kutakodás után egy  farmerre, és egy egyszerű szürke felsőre esett választásom. Megigazítottam kósza tincseimet, ugyanis még csak nem is fésülködtem ma, majd visszabattyogtam a fiúkhoz.

- Mehetünk?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Mielőtt Felix válaszolhatott volna, Jeongin már vissza is tért közénk, így nem kaphattam semmilyen más reakciót vagy véleményt csillogó szemein kívül, amit határozottan pozitív előjelnek vettem. Őszintén nem tudtam, mennyire fogom megbánni esetleg ezt a későbbiekben, de reméltem, hogy össze fog jönni a dolog. Changbint ismerve azonnal le fog csapni Felixre, ahogy megemlítem neki, teljesen az ideálját tükrözi vissza. Ha ezek ketten egymásra találnak, valószínűleg egyhamar nem szakad meg a kapcsolatuk. Remélem. Igazából akkor kezdtem megkérdőjelezni, hogy feltétlenül utálnom kell-e az exem csak azért, mert a mi kapcsolatunk nem működött. Csak azon tudtam gondolkodni, hogy a kis trió még sokra viheti egy olyan befolyásosnak mondható személlyel, mint Lix. Biztos imádnák, főleg a szintén ausztrál származású Chan.

— Induljunk — kulcsoltam össze ujjainkat, ahogy kiléptünk a házból. — Merre?

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Válaszomra hiába is várt, még magam sem tudtam. Nem sok emlékem volt meg a városról, fogalmam sem volt, milyen lehetőségeink vannak.

- Menjünk el a vidámparkba! - vetette fel az ötletet Felix. - Amikor idekerültem pár gyakornoktársam elvittek. Hatalmas buli volt - mesélte csillogó szemekkel, ezzel pedig engem meg is győzött.

Miután mind rábólintottunk meg is indultunk. Felszálltunk egy buszra, ami pont ott tett ki minket, így még csak sétálnunk sem kellett. Vajon milyen lesz majd a vidámpark? Jártam már itt? Alig vártam, hogy végre megérkezzünk, közben ledig combjaimon dobolva bámultam a mellettünk elsuhanó tájat.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Mosolyogva figyeltem, ahogy csillogó szemekkel bámul ki a busz ablakán, mintha minden elsuhanó épületet elméjébe akarna vésni, vagy legalább is próbálná azokat felidézni. Kisebb korunkban többször is kikönyörögtük a szüleinknél, hogy elvigyenek minket a vidámparkba, de elég sok idő telt el azóta, egyre kevesebbszer került erre alkalom, és szépen lassan már csak kellemes nosztalgia lett az addig számunkra mindent jelentő helyből. Ezért sem csodálkoztam rajta, hogy nehezére esik felidézni a környéket, nekem is csupán pár foszlány maradt meg belőle. Vajon sokat változott azóta?

Ahogy megérkeztünk, izgatottan pattant fel és rohant le a járműről. Kuncogva követtük őt Felixszel, de mire nehezen kikeveredtünk a tömegből, ő már rég a pénztárnál állt sorba. Jó volt boldognak látni végre.

— El ne ess — kuncogtam, mikor bejutottunk hosszas várakozás után és körbe-körbe forgolódva nézelődött.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Még szinte meg sem állt a busz, én már le is szálltam és a kasszához futottam. Minél előbb be akartam jutni, hogy mindent legyen időnk kipróbálni. Valamiért hatalmas izgalommal töltött el az egész. Talán az emlékeim közt van valami ami ide kötődne?

- El ne ess! - halottam meg Hyunjin hangját, miközben érdeklődve pillantottam körbe. Mindenhol körhinta, hullámvasút, céllövölde és egyéb szórakoztató dolog.

- Mit szeretnél először kipróbálni? - tette fel a kérdést Felix. 

Ha én azt tudnám. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek az édességboltban, amikor csak egy dologból választhat, holott rengeteg finomság van. Minden erőmmel azon voltam, hogy kiválasszam a legmegfelelőbbet, így tovább nézelődtem mielőtt válaszoltam volna.

- Amúgy... Bejön az a fiú. Szívesen találkoznék vele - motyogta vörös hajú barátom, gondolom Hyunjinnak.

Mégis milyen fiúról lehet szó? Hyunjin máris talált volna neki valakit? Tényleg nagyon akarhatja, hogy Felixnek is legyen egy párja. - És még valami. Neked mikor lenne jó a meghallgatás?

- Kitaláltam! Menjünk a kísértetkastélyba! - vágtam szavukba, majd rohantam is be az említett épületbe.

Nem akartam megzavarni őket, de beszélgetni menet közben is tudnak. Vagy nem?

🥀🥀🥀