【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Alig tudtam elhinni az elmúlt 24 óra történéseit, minden annyira tökéletesnek tűnt. Próbáltam úgy gondolni a dolgokra, mint egyfajta ajándék az elmúlt időszak nehézségei után, amihez nem is kellett sokat erőlködjek, elég volt a karjaim között alvó fiúra nézzek. Közelségétől én is lassan elálmosodtam, és békésebb éjszaka elé nem is nézhettem volna.
Reggel picit korábban ébredtem nála, így még volt szerencsém figyelni édes arcát, s ahogy egy kezét mellkasomra téve alszik, remélhetőleg a legszebb álmokkal.

— Jó reggelt, Inie — suttogtam lágyan, míg csókot hintettem kissé elnyílt ajkaira. — Ideje felkelni — cirógattam ujjbegyeimmel tarkóját.

Bár hétvége volt, és szívem szerint hagytam volna még pihenni, elvégre a kórházi kezelés után bőven ráfér, minél több időt akartam vele tölteni így, hogy végre visszakaptam őt.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Az álmok mezejéből szerelmem édes hangja hozott vissza.

- Jó reggelt, Inie - suttogta azon a megnyugtató, kellemes hangján, majd megéreztem ajkait enyémeken, amitől mosolyognom kellett. Szóval mégsem csak egy álom volt az egész - Ideje felkelni - simogatta lágyan tarkómat.

- Nem akarok felkelni - nyammogtam közelebb bújva hozzá. - Aludjunk még egy kicsit! - vettem elő a legcubbik hangszínem, de ekkor eszembe jutott valami. Vagyis inkább valaki. FELIX! Azt beszéltük ma átjön, hogy beszélni tudjak vele. - Teljesen kiment a fejemből! - pattantam ki idegesen az ágyból, majd mit sem törődve azzal, hogy Hyunjin lát, nekiálltam felöltözni. A telefonomhoz lépve egy üzenetet pillantottam meg.

Lixie💛
Elindultam. Nem soká ott vagyok.

- Öltözz Hyunjinie! Nemsoká itt lesz Felix - pillantottam az ágyamon fekvő fiúra, majd lesiettem a konyhába, hogy még gyorsan meg tudjunk reggelizni. Előpakoltam két müzlis tálat, majd elkészítettem reggelinket.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Teljesen elfelejtettem! — pattant ki mellőlem hirtelen, pont azután, hogy a legédesebb hangnemben kikönyörgte, még maradjunk egy kicsit az ágyban.

Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy fénysebességgel magára kapja a dolgait és sietősen pakolászni kezd.

— Öltözz Hyunjinie! Nemsoká itt lesz Felix — nézett rám, majd szaladt ki a szobából.

Felix. Igaz, az agyam és maradék ép eszem tudta, nincs miért féltsem Jeongint tőle, elvégre ha arról lenne szó, nekem jelentősebb előnyöm van a szíve elnyerésében, elvégre csak együtt nőttünk fel, mégsem tudtam kiverni a fejemből azt, mennyire közel kerültek egymáshoz alig egy héten belül. Az okot látogatására pedig el sem tudtam képzelni, valószínűleg még tegnapi váratlan érkezésem előtt beszélhettek meg valamit. Mivel sokra úgysem mentem volna sima gondolkodással, inkább tettem azt, amire kért és felkaptam magamra az egyik megnyúlt, fekete-fehér csíkos felsőm, amit a szekrénye mélyén találtam, majd lecsoszogtam a konyhába. Még hátulról átöleltem az ott tevékenykedő Jeongint és aprót csókoltam nyakára, mielőtt leültem volna a kikészített kaja elé.

— Egy angyal vagy — helyezkedtem el. — Miért jön át Felix? — néztem rá, miközben kevergettem a müzlit.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Az elkészült reggeliket már épp tettem volna az asztalra, amikor megéreztem kezeit derekam köré fonódni, miközben egy apró csókot hintett nyakamra.

- Egy angyal vagy - foglalt helyet az asztalnál. - Miért jön át Felix? - nézett rám érdeklődve.

Mégis hogy mondjam el neki? Tegnap, még mielőtt átjött volna, szükségem volt valakire. Felix jutott eszembe, hisz ő mindig elűzte a rossz gondolataimat. Hogy mondjam el Hyunjinnak, hogy pont a vele kapcsolatos rossz dolgok elűzése érdekében hívtam át mára Felixet?

- Beszélnem kell vele. Vagyis tegnap kellett volna, de azóta megoldódott a dolog - kezdtem bele reggelim elfogyasztásába. - És amúgy is hiányzik. Megszoktam, hogy mindig mellettem van - jelentettem ki, de ekkor megszólalt a csengő. - Megyek kinyitom - siettem az ajtóhoz. Jól gondoltam. Az én kis vörös barátom várt ott.

- Inie! - vont szorosan karjai közé. - El sem hiszed, hogy rám ijesztettél tegnap. Minden rendben? Jól érzed magad? Mi történt? - sorakoztatta fel a kérdéseit.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

A müzlidarabkákat ízlelgetve hallgattam válaszát. "De azóta megoldódott a dolog." Aham. Elég erős megérzésem támadt arról, hogy ezek szerint valami közöm lehetett a dologhoz, másképp egyenesen a szemembe mondta volna. De akkor miért nem hozzám fordult? Ja tényleg. Hazudtam neki. Ahogy ez eszembe jutott, lesütöttem a szemem, és inkább a tejben úszkáló édességet kezdtem el bökdösni. Nem kéne így viselkedjek, elvégre idősebb vagyok nála, a példamutatás lenne a dolgom, nem pedig ez a gyerekes attitűd. Néha rosszabb tudok lenni egy ötévesnél is. Ezt pedig mostanában mutatott cselekedeteim tökéletesen be is mutatják.

Izgatottan pattant fel beszéde kellős közepén, ahogy meghallotta a csengő hangját, én viszont csak épp odapillantottam, hogy lássam, amint a vöröske szorosan magához öleli. Mindössze lazán intettem az újonnan érkezett felé, aki biccentett egyet, és rögtön le is támadta Iniet kérdései sorozatával. Próbáltam figyelmen kívül hagyni őt, és a bennem egyre éledező féltékenységet is.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Már minden megoldódott - adtam meg neki az egyszerű választ, és én is átkaroltam. - Örülök, hogy itt vagy, hiányoztál... De így legalább tudunk hármasban csinálni valamit - kulcsoltam ujjaimat csuklója köré. - Épp reggelizünk. Te is kérsz? - vezettem egyenesen a konyhába, ahol Hyunjint hagytam.

- Nem kérek, köszönöm - foglalt helyet. - És mit terveztek mára? Odakint eléggé be van borulva, meglehet, hogy esni fog - pillantott ki a konyhaablakon.

- Ez esetben nézhetünk filmet, társasozhatunk, üvegezhetünk vagy épp videójátékozhatunk is - sorakoztattam fel az eszembe jutó lehetséges benti programokat.

- Remekül hangzik! Benne vagyok - egyezett bele az ausztrál fiú. - Hyunjin, te mit szeretnél csinálni?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Igazából semmi sem volt különösebben tervben — méregettem a fiút.

Tettetné a kedvességét vagy komolyan ennyire nyitott mindenki felé? Az határozottan nem tetszett benne, hogy ennyire közvetlen rögtön mindenkivel, de mintha Jeongin azt mondta volna, JYP-s trainee, nekik pedig íratlan szabály az emberek maguk köré vonzása. Lehet nem ártana adni neki egy esélyt, ez viszont nem csak rajtam múlik. Valahogy a tudtára kell adjam, vannak határok, amiket nem ajánlatos átlépnie, lehetőleg anélkül, hogy Iniet kellemetlen helyzetbe kerítsem.

— Nekem bármi megfelel — vontam vállat amúgy is kócos hajamba borzolva. — Amíg Jeongin jól érzi magát, nekem bármi megfelel — néztem rá.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Hyunjin kijelentése mosolyt csalt az arcomra. Ennyit jelentene neki a boldogságom? Annyira édes tud lenni.

- Ez esetben videójátékozhatnánk, jár az a visszavágó  - pillantott gondolataim főszereplőjére Felix. - A múltkor csúfosan legyőztetek.

- Ez jó ötlet - bólintottam rá, majd a nappaliba mentem, hogy bekapcsoljam a játékot. - Kezdjétek el nyugodtan, hozok nasit - siettem vissza a konyhába, majd felpakolva mentem vissza hozzájuk. Már a kanapén ültek. Úgy tűnt csak rám várták.

- Gyere Inie! - paskolta meg maga mellett a helyet Lixie.

🥀🥀🥀