【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Jeongin.. Én..

Hirtelen nem találtam a szavakat. Mondjak el neki mindent? Biztos ez lenne a legjobb megoldás, pont most, mikor mentálisan a legmélyebb ponton vagyok? Mi van, ha később össze fogom törni bizonytalanságom miatt? Egyáltalán meddig akarok még várni, amíg tisztázódnak bennem a dolgok?

Egyre csak bámultam gyönyörű szemeibe, ahogy felidéztem közösen szerzett emlékeinket, azt a számtalan pillanatot, amikor egymáshoz bújva néztünk egy filmet, játszottunk, vagy csak simán léteztünk. Mikor nem számított a közénk beállt csend, egyedül az volt fontos, hogy akkor és ott egymás mellett lehetünk. Azokat a már-már nevetséges emlékeket, amikre még hosszú évek után is valószínűleg nevetve fogunk visszagondolni, akármerre is sodorjon minket a sors. De mi van, ha én akarom alakítani a sorsom?

- Inie, figyelj - vettem mély levegőt. - Nem tudom, mi ez az egész. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, próbáltam minden szeretetem Changbin felé vezeteni, de nem ment. Igazából... Az évek során többször is éreztem valamit. Valami megmagyarázhatatlant, amit csak a közeledben tapasztaltam. Mindig is különleges voltál számomra, ezt remélem tudod, viszont féltem bevallani magamnak a valóságot. Talán ezért döntöttem úgy, hogy neked is hazudok inkább. Attól ez még nem változtat a tényen, hogy mindig is szerettelek - vettem kezeim közé arcát. - Szeretlek, Jeongin és bármit megtennék a boldogságodért - néztem mélyen szemeibe.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Válaszra várva néztem csillogó szemeibe.

- Jeongin... Én.. - látszott rajta, hogy nem igazán tudja mit is mondhatna. Ő is zavarodottnak tűnik, akár csak én. Lehet, hogy még ő sem tudja ezt a kérdést megválaszolni? - Inie, figyelj! - vett végül egy nagy levegőt, majd folytatta. - Próbáltam figyelmen kívül hagyni, próbáltam minden szeretetem Changbin felé vezetni, de nem ment. Igazából... Az évek során többször is éreztem valamit - ámulkodva hallgattam minden egyes szavát. Nem tudtam, mit is érzek pontosan. Örömöt? Félelmet? Talán szomorúságot? - Szeretlek, Jeongin és bármit megtennék a boldogságodért - nézett mélyen szemeimbe.

Tudnom kell mit is érzek. Éreznem kell még egyszer ajkait, hogy megtudjam, valóban szeretem-e úgy. Egy hirtelen ötlettől vezérelve párnácskáira tapasztottam enyémeket, aminek következtében hanyatt dőlt a kanapén, magára rántva engem. Elképesztően zavarban éreztem magam.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Ahogy megéreztem ajkait az enyémeken, mintha minden kapcsolatom a külvilággal megszakadt volna. Átkaroltam a nyakát és magamra húzva pici testét dőltem el vele a kanapén. Gyengéden simogattam a hátát, miközben egyre csak faltam puha párnácskáit. Imádtam. Imádtam minden pillanatot vele.

Egy idő után elhúzódtam, és összetámasztottam homlokaink, míg egyenesen szemébe néztem.

- Köszönök mindent, Inie - simítottam arcára. - Biztos minden zavaros most, hidd el, nekem is az. Nem is akarok semmit sem siettetni, félek, azzal csak mindent jobban elrontanék. De idővel minden kialakul, rendben? - mosolyogtam rá. - Együtt megoldunk mindent, ahogy eddig is tettük, és emlékezni fogsz lassan a dolgokra - adtam puszit homlokára, majd átkaroltam derekát.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

El sem hiszem, hogy tényleg megint megcsókoltam. És ha ő nem akarja, és csak ráerőszakoltam magam? Ez a gondolat hamar elszállt fejemből, hisz derekam köré kulcsolta kezeit, így közelebb vonva magához. Megkaptam a választ minden kérdésemre. Ő az akit szeretek, aki betölti azt a bizonyos helyet a szívemben. A hasamban megannyi pillangó kezdett repkedni, míg én kiélveztem minden pillanatot.

- Köszönök mindent, Inie - simított arcomra. - Biztos minden zavaros most, hidd el nekem is az. Nem is akarok semmit sem siettetni, félek, azzal csak mindent jobban elrontanék. De idővel minden kialakul, rendben? - mosolyodott el, amivel a bennem rejlő kételyeket is elűzte. - Együtt megoldunk mindent, ahogy eddig is tettük, és emlékezni fogsz lassan a dolgokra - nyomott egy puszit homlokomra, majd újra átkarolt.

Jól esett ilyen közel lenni hozzá. Mellkasán fekve hallhattam szívverését, ami ugyan olyan gyorsan dobogott, mint az enyém. Bármennyire is zavarban voltam, nem tudtam tőle elszakadni. Mintha mindig is ezt akartam volna. Szeretem őt. Most már tudom.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Bár nem mondott egész idő alatt semmit, a csend nem zavart minket. Egyedül a tv hozott valami hangot szíveink őrült verése mellé. Néha egy-egy hosszabb puszit nyomtam a mellkasomon fekvő kisebb homlokára, miközben puha tincseivel játszottam. Régebben normálisnak, sőt, mindennaposnak tűntek az ilyen összebújások, nem is fordítottam rájuk nagyobb figyelmet, hiába töltöttek el kellemes, nyugtató érzéssel, fel sem fogtam, igazából milyen sokat jelentettek számomra. Csak akkor jöttem rá, mikor már elveszítettem és hónapokog halotti érzéssel vészeltem át minden pillanatot.

- Nem vagy még álmos? - suttogtam halkan arra az esetre, ha már elaludt volna.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Bár hallottam kérdését, nem tudtam rá válaszolni. Fáradt voltam. A szemhélyaim elnehezedtek, s nem bírtam tovább ébren maradni. Arcomat az idősebb mellkasába fúrtam, és aludtam. Hiányzott már ez. A közelsége, a megnyugtató illata, az ölelése, és a csókjai. Mellette megnyugvásra leltem.

- Inie, drágám! - hallottam meg anya hangját, aki finoman simogatta a hajam. - Menjetek fel a szobádba! Itt nem fogtok elférni - suttogta. Erőtlenül ugyan, de feltápászkodtam Hyunjinról, majd a szobám felé vettem az irányt, ahol bezuhantam az ágyba.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Mosolyogva figyeltem, ahogy egyenletesen lélegzik, és egy percre sem engedtem el, egyszerre éreztem magam és őt is biztonságban. Egy idő után kijött az édesanyja, aki csak mosolygva vizslatott minket, majd gyengéden megkért minket, hogy inkább menjünk fel. Amíg Jeongin félkómásan felsétált az emeletre, kicsit rendbe tettem a földszintet, és gyorsan letusoltam. Az évek során elégszer voltam már a ház vendége, hogy állandóan legyen számomra csereruha arra az esetre, ha úgy döntenék, ott töltöm az éjszakát, így azokat felvéve követtem Inniet, aki már rég szétterült az ágyon. Apró nevetést váltott ki belőlem; egyszerűen imádnivaló volt. Leoltottam a villanyokat és bebújtam mellé, mire ő azonnal hozzám bújt.

- Jó éjt, Picúr - simítottam ki pár kósza tincset arcából, és egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, mielőtt engem is elnyomott volna az álom.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Megéreztem ahogy besüpped az ágy mögöttem. Fáradt voltam bármit is mondani, csak felé fordultam és hozzábújtam.

- Jó éjt, Picúr - simított arcomra kiigazítva belőle egy tincsemet, majd aprócska csókot nyomott ajkaimra, aminek következtében elmosolyodtam. Boldogság. Úgy éreztem mindent visszakaptam a régi életemből. Hálás voltam, hogy újra mellettem van. Úgy néz ki minden jól alakul az életemben. Szert tettem egy nagyszerű barátra, és rám talált a szerelem. Vagy inkább én találtam vissza hozzá? Boldogan aludtam vissza, tudva, hogy amikor felébredek, ő itt lesz mellettem.

🥀🥀🥀