【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Amint arra számíthattam, Jeongin édesanyja rögtön letámadott kérdéseivel, mire én csak jobban sírni kezdtem. Nem érdemeltem meg, hogy ennyire törődjön velem, miután annyi minden leműveltem a fiával. Túl kedves velem. Szorosan magához ölelt, és bár nem tudja, mi történt, nyugtatgatni kezdett, amitől valamennyire egyenletessé vált a légzésem.

— Én.. Tényleg sajnálom, hogy még ilyenkor is ide jövök, csak.. Más nem jutott eszembe — markolásztam a teásbögrém fogóját, amiben az újonnan készített forró ital gőzölgött, miután elmeséltem mindent az elejétől a végéig.

— Semmi baj, bármikor szívesen látunk itt, Hyunjin — simogatta meg karomat lágyan mosolyogva. — Jeongin elment fürdeni, de mindjárt jön. Nekem még van egy kis dolgom, nektek viszont szerintem van elég megbeszélnivalótok — állt fel mellőlem. — Ha bármire szükségetek lenne, tudjáto- tudod, hol találsz.

— Köszönöm — mosolyogtam rá szomorúan, ahogy bement az irodává kialakított helyiségbe.

Miután elfogyasztottam a teát, egy takaróval a kezemben telepedtem fel a kanapéra, és kapcsoltam be a tv-t, ahol Innie kedvenc filmjét kezdték vetíteni. Emlékszem, mikor először néztük meg együtt, már az első pillanattól kezdve oda és vissza volt érte, amitől ajkaim akaratom ellenére is  felfelé görbültek.

Ajtózáródás. Odanéztem.

— Hali.. Inie — töröltem meg az arcom, és köszöntem oda halkan, amint megláttam pizsamájában.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Hali... Inie - törölte meg arcát, miközben rám pillantott.

Újból elkapott a sírhatnék. Legszívesebben letámadtam volna kérdéseimmel, de ahogy látom, ő sincs épp a legjobb lelki állapotban. Erőt véve magamom, nyeltem egy nagyot, hogy visszafogjam könnyeim, majd helyet foglaltam mellette. A szemei pirosak és duzzadtak voltak. Gondolom sokat sírt. De mégis miért? Neki mi oka lehetett rá? Rossz volt ilyennek látni. Hiába haragudtam rá amiatt, hogy elhallgatta előlem a saját érzéseimet, most mégis meg akartam vigasztalni. Közelebb csúsztam hozzá, s magamhoz öleltem.

- Ne sírj! Én is sírni fogok! Mit szólnál hozzá, ha keresnék valami nasit, aztán megnéznénk a filmet? Anya szerint nagyon szeretem - erőltettem egy mosolyt arcomra.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Uhum, az lehet jó lenne — bólintottam, mire ő azonnal felpattant és a konyhában kezdett kutatni.

Gondoltam arra, hogy segítek neki megkeresni a dolgokat, de szerencsére pár perc múlva meg is jelent egy rakat finomsággal a kezében, majd letelepedett mellém.

— Gondolom... Már rájöttél mindenre. Vagy legalább is a legtöbb dologra — sütöttem le a szemeim, nem tudtam ránézni. — Hülye voltam, Jeongin. Hülye és vak. De mindent az érdekedben tettem, azt hittem, jobb lesz mindenkinek, ha elfelejtesz. Én élem tovább az életem Changbinnal, néha kilógok az új baráti körömmel, te pedig boldog lehetsz valaki más mellett, aki... Aki nem én. Jobbat érdemelsz nálam sokkal — néztem fel rá ismét könnyezve, de elkomorultam. — Viszont mikor láttam, hogy mennyire közel kerültél Felixhez, én... Én féltékeny voltam. Rossz kimondani, de tényleg zavart már csak a jelenléte is, ahogy hozzádér, ahogy beszél veled, ahogy olyan boldog voltál mellette, amit én nem tudtam neked megadni. Sajnálom, amiért ilyen önző vagyok, megértem, ha nem akarsz többé látni emiatt. Hazudtam. Pont akkor, amikor a legjobban vágytál az igazságra. Sajnálom — suttogtam a végére.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Meglepett érzelmi kiborulása, nem hittem, hogy ilyen hamar el fog mondani mindent. Azt meg végképp nem, hogy ennyit jelentenék neki.

- Figyelj Hyunjin, nekem új még ez az egész, magam sem vagyok tisztában a dolgokkal. Viszont nem haragszom. Amikor megláttam a közös képeinket a szobámban, a legtöbb veled kapcsolatos emlékem visszatért. Boldog emlékek, hisz szeretlek. De ahogy egyre többet agyaltam, eszembe jutott szép lassan Changbin, és az, hogy ti együtt vagytok - pillantottam szemeibe. - Ha valóban azt akartad, hogy felejtselek el, miért kérted, hogy csókoljalak meg? Szimplán féltékenységből? Vagy tényleg szeretsz? Nem akarok több titkot vagy hazugságot. Szeretném tudni, hogy mit is érzel velem kapcsolatban - hajoltam közelebb hozzá.

🥀🥀🥀