【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Egy darabig még figyeltem a Jeongin mögött bezáródó ajtót, majd minden figyelmem az orvosnak szenteltem.

— Mennyire vészes? — kérdeztem ujjaimat tördelve.

— Nem valami fényes a helyzet — csóválta meg a férfi a fejét. — Elég csúnyán beütötted.

— Figyeljen... Nekem nagyon fontos lenne, hogy holnapra rendbe jöjjek és képes legyek használni a lábam.

— Sajnálom, fiatalember, de ki kell ábrándítsam ebből — emelkedett fel. — Legalább 2 hétig nem ajánlatos ráállnia, de ez az időszak meghosszabbodhat.

— Kérem... — gyűltek könnyek a szemembe. — Biztos van valami!

— Sajnálom.

Egész végig a sírással küszködtem. Ennyi. Semmi esély. Tudtam, hogy nem sajnáltathatom magam sokáig, hiába lennék rá képes akár napokig, de minden annyira reményvesztettnek tűnt abban a pillanatban. Csak annyira vágytam, hogy Changbin értem jöjjön, hazamenjünk, és összebújva nézzünk valami hülye filmet, amivel elterelem a gondolataim. Reméltem, hogy Jeonginnak sikerült őt elérnie, ezért miután elvégezték rajtam a szükséges kezeléseket, az újonnan kapott mankóimmal kibotorkáltam a folyósóra.

— Sikerült beszélj vele? — mentem rögtön a kisebbhez. Mindennél jobban haza akartam most menni.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Sikerült beszélj vele? - jelent meg a folyosón mankóira támaszkodva Hyunjin.

- Igen,de... - sóhajtottam, azonban barátom közbe vágott.

- A haverod nem tud érted jönni, majd csak este, addig velünk kell beérned - mosolyodott el Felix. - Van egy új videojátékom, tuti te is élvezni fogod - lépett a szomorkás tekintetű fiúhoz, majd a lift felé kísérte.

Felmentünk a mi szobánkba, ott pedig átadtam ágyamat Hyunjinnak. Fontos, hogy a lábát pihentesse, és fel tudja helyezni valahova, éppen ezért én Felix ágyán foglaltam helyet.

- Na, várj! Így nem kényelmes - fészkelődött mellettem a keskeny matracon. - Ülj inkább az ölembe - vetette fel az ötletet, amit habozás nélkül teljesítettem. - Tessék! Ez lesz a tiéd - nyújtotta át Hyunjinnak az egyik consolt, majd sajátjával elindította a számomra ismerős játékot. - Sajnos csak kettő consol van, ezért egy mindig kimarad. - Szeretnéd kezdeni Inie? - pillantott le rám.

- Kezd csak nyugodtan - csúsztam lejjebb, hogy fejemet mellkasának tudjam támasztani. Valahogy olyan biztonságérzetet adott. Mindemellett kényelmes is volt. Jó volt nézni, ahogy játszanak.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Ismertem a játékot. Hogy ne ismertem volna, mikor volt, napokig ki se mozdultunk a házból Inievel, annyira lefoglalt minket az egész. Mégis minden erőmet össze kellett szedjem, ha koncentrálni akartam a képernyőn történő mozgásokra. Tudom, a kisebb csak nekem akart azzal jót, hogy átadta az ő helyét, de egyre nehezebben tűrtem, mikor Felix az ölébe ültette. Próbáltam nem túl feltűnő lenni, de gyilkos pillantásokkal illettem egész végig szegény fiút, megszólítani azonban semmi értelme nem lett volna ezért. Ahogy Jeongin, ő sem tud arról, miért is zavar annyira az egész helyzet, ezért csak szám belsejét rágva néha oda-odakaptam tekintetem.
Felix jól játszott, azt el kell ismerni. Viszont közel sem jelentett annyi kihívást, mint Inie. Korábbi kijelentéséből érthető is, ha csak nemrég tett szert erre a játékra, még bele kell rázódjon a menetébe, így viszont jelentős pontszámmal vezettem.

— Inie, jobb ha összeszeded magad, ha nem akarsz veszíteni — vigyorogtam rá, mikor Felix átadta neki a consolt.

Annyira ironikus, hogy pár napja még hozzám bújva játszotta ugyanezt a játékot, aminek a végén.. Megcsókoltam. Hiányzott az érzés. Vele annyira... Más volt, mint Changbinnal. Igen. Changbin. Enyhén mondva rosszul érintett, hogy baj esetén is ilyen könnyedén lerázott és még csak nem is keresett, hogy mi van velem.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Ha tehetném egész életemet itt tölteném Felix ölében feküdve, nézve ahogy játszanak. Addig sem kattogok a múlton, amire amúgy sem emlékszem. Ekkor azonban Felix átnyújtotta nekem consolját, amit csillogó szemekkel vizslattam. Ismerős érzés volt ez számomra, valamiért akaratlanul is elmosolyodtam. Talán valami boldog emlékem fűződhet hozzá? De mégis mi?

- Inie, jobb ha összeszeded magad, ha nem akarsz veszíteni - mosolygott rám fekete hajú barátom, ezzel megszakítva gondolatmenetem.

Elmémben újra lefutattam az előbb látottakat, majd elindítottam a játékot. Szinte gondokodnom sem kellett, reflexszerűen irányítottam karakterem. Emlékezne rá a tudatalattim? Lehetséges, hogy egy idő után minden emlékem visszakapom?

- Nyertem! - kiáltottam fel boldogan. - Legyőzhetetlen vagyok!

- Még szép hogy az vagy Inie - simított arcomra Felix. - Jutalmul hozok neked banános tejet. Hyunjin te kérsz valamit? - pillantott az említettre.

🥀🥀🥀

[Eyoo, most akkor egy kis önpromó. Aki szeretne, az nézzen bele a Frozen blood című, nemsokára induló apply ficimbe, ahova még 3 személy jelentkezését várom. A részleteket és egyebet az intróban megtaláltok ott. ❤️]