【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Ajkaimat beharapva kuporodtam össze a lépcső alján, míg a térdemet öleltem magamhoz fájdalmamban. Nem lehet, ez nem történhet meg. Nem, pont a mindent eldöntő nap előtt! Az egész eddigi életem álma pergett le a szemem előtt, hogy miért is? A semmiért. Hogy egy ügyetlen lépés miatt az egész szétporladjon a szemem láttára, miközben a legtöbb, amit tehetek, hogy karba tett kézzel nézem végig tragikus zuhanásom.

— Minden rendben? Mi történt? — hallottam meg egy ismerős hangot, mire felpillantottam a mellettem terelő Jeonginra. — Nagyon fáj? Ne mozdulj! Hívok egy orvost!

— N-ne — szipogtam. — Jól vagyok — törölgettem meg szemeim. — Nincs semmi baj — próbáltam felállni, de csúfos kudarcba fulladt tervem, fájdalmasan felszisszentem és visszazuhantam a hideg márványra.

Fájt. Nem. Annál is sokkal jobban. Hogy fizikailag vagy lelkileg, magam sem tudtam eldönteni.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Már épp indulni akartam, hogy egy orvost hívjak, de ő megállított. Próbálta azt a látszatot mutatni, hogy nem történt semmi, szemei mégis könnyeitől csillogtak. Látszott rajta a szomorúság. Az elkeseredettség.

- Minden rendben lesz! - segítettem fel a földről majd úgy, hogy sérült lábát ne nagyon keljen használnia, vezettem el az egyik vizsgálóhoz. - Muszáj megnézetned. Ha eltört, be kell gipszelni - nem akartam tovább rontani a helyzeten.

Felelősnek éreztem magam, ha nem jön be meglátogatni, akkor nem sérül meg.

- Veletek meg mi történt? Mit kerestek itt? - jelent meg mellettünk Felix.

- Hyunjin leesett a lépcsőn és megsérült a lába - vázoltam fel a helyzetet.

- Uh, elég komolynak tűnik - nézett az akkorra már dagadó területre ausztrál barátom. - Én is ugyanígy jártam. Lassan 2 hete hogy még csak táncolni se táncolhattam - sóhajtott.

Ez Hyunjin szemeibe csak újabb könnyeket csalt. Igaz is. A verseny. Így tuti nem fog tudni táncolni, pedig ez az álma. Nem tudom miért, de akkor úgy éreztem, bármit megtennék, csak hogy újra mosolyogni lássam.

- Gyere! Bekísérlek - segítettem fel a székről és a vizsgáló felé vittem.

Bent leültettem az orvossal szemben, majd távozni akartam amikor eszembe jutott egy név. Changbin. Talán ő lett volna a másik fiú?

- Hyunjin... - pillantottam a megtört fiúra. - Szeretnéd ha felhívnám Changbint? Érted jöjjön?

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

T

ehetetlenül hagytam, hogy elvezessen az orvosi rendelőig, míg belül egyre csak éreztem, hogy a felépített világom apránként darabjaira hull. Ez lett volna az egyetlen alkalmam a felvételre, hátha egy könnyebb sérülésről van szó. Hátha az egész csak egy álom, én pedig nemsokára felébredek Changbin karjai között. Hátha...

—... Lassan két hete, hogy még csak táncolni se táncolhattam — hallottam meg a számomra új fiú hangját gondolataim által épített fal repedésein át.

Nem tudtam volna megfogalmazni, miért, de irritált a jelenléte. Ez a túlzott, már-már színészi kedvessége, és hogy mindig megtalálja a gyengepontom kikészített. Arról nem is beszélve, hogy képtelen voltam elfogadni, mennyire közel is kerültek Jeonginnal mindössze alig pár nap alatt. Ilyen érzés lenne, ha helyettesítenek? Ha nem abban az állapotban lettem volna, mint amelyikben, szinte biztos, a vallatásába kezdek, mégis hogy csavarta ennyire ujjai közé Inniet. Így viszont az egyetlen dolog, ami lebegett előttem, az a határtalan önsajnálat és egyre jobban fájó térdem.

— Hyunjin... — fordult felém Jeongin, mielőtt magamra hagyott volna az orvossal, akit szerencsésen kifogtunk. — Szeretnéd, ha felhívnám Changbint? Érted jöjjön?

Egy pillanatra fel se fogtam, miről beszél. Mégis emlékezne? Csak megjátszaná a dolgot?

— I-igen — meredtem rá hitetlenkedve. — Azt megköszönném.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- I-igen. Azt megköszönném - nézett rám kissé értetlenül.

Egy aprócskát bólintottam, majd a folyosóra menve elkaptam telefonom reménykedve, hogy megvan Changbin száma. De persze miért is lenne meg? Hisz még csak nem is beszéltünk mióta magamhoz tértem. Lehet nem is vagyunk jóban. Sebaj! Hyunjin miatt muszáj valahogy elérnem. Felmentem a közösségi oldalamra, ahol szerencsére megtaláltam az ismerőseim között. Írtam neki egy rövidke SMS-t, miszerint Hyunjin megsérült és érte kéne jönnie, amire szinte azonnal válaszolt.

- Hogy este? Mi az, hogy este? Mégis mit csinál addig? Az ember azt hinné, hogy egy barát fontosabb mint valami bugyuta... Nem is tudom mit csinál. - járkált idegesen fel- alá mellettem Felix, amint elolvasta Changbin válaszát.

- Én sem értem, miért nem tud most azonnal jönni, Hyunjinnak szüksége lenne egy szerette támogatására... Én is sokkal jobban vagyok, mióta te itt vagy. Már lassacskán olyan, mintha a testvérem lennél - mosolyodtam el.

- Én mindig itt leszek, ne aggódj! - ölelt magához. - Viszont ezek szerint akkor estig élvezhetjük Hyunjin társaságát. Mit szólnál ha videójátékoznánk? A barátaim behozták az xBoxom. A szobánkban lévő tv-hez hozzácsatlakoztatom, és tudunk hárman játszani, amíg érte jönnek.

- Ez egy jó ötlet! - helyeseltem. - Remélem neki is megfelel.

🥀🥀🥀