【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Önkéntelenül is mosolyognom kellett, ahogy rögtön kapott ajánlatomon és az eddig rajta eluralkodott szomorúság szinte a másodperc töredéke alatt semmisült meg teljesen. Már csak a gondolattól is felvidultam, hogy talán ismét minden visszaállhat a régi kerékvágásba, még ha ez azt is jelentené, hogy ketté kell szakadjak alkalomadtán. De ezért a két fiúért megéri, nem? Egyik oldalon a legjobb barátom, aki már pisis korom óta hoz fényt a mindennapjaimban csupán azzal, hogy önmagát adja, a másikon pedig életem szerelme, aki elfogad és szeret az összes hibámmal együtt. Ha másért nem, már csak ezért nyert ügynek tekintettem a dolgot.

— Már hiányzott a vesztes érzés, mi? — nyúltam át az asztalon és boxoltam játékosan a vállába. — Fogadni merek, hogy ugyanolyan nyomi kisbaba vagy, mint mikor utoljára nálatok voltam. De rendben, Yang Jeongin, megjegyeztelek magamnak, viszont nem engedek ilyen könnyen. Oké, játszok veled, ha ha veszítesz, egy teljes napig azt kell csináld, amit én mondok — vigyorogtam rá ördögien.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

- Áll az alku Hwang Hyunjin! - egyeztem bele. Ezt a pillanatot semmiért nem adtam volna. - De ha én nyerek, akkor te engedelmeskedsz nekem egy napig - szegeztem le a saját kikötésemet is.

Muszáj nyernem, és akkor talán... NEM! Ő a legjobb barátod. Kapcsolatban él, és csak haverként tekint rád. Nem tehetem ezt vele... Akkor teljesen megutálna. Azt pedig nem tudnám elviselni. Néha elgondolkodom azon, milyen lenne, ha cserélhetnék Changbinnal, és az én párom lenne ez a csoda. Minden alkalommal mosoly kúszik ajkaimra, de aztán ráébredek a szomorú valóságra.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

— Amire nem fog sor kerülni — nevettem fel magabiztosan. — De rendben van, Jeongin, kisujjeskü rá — kulcsoltam össze az említett testrészeink, ahogy mosolyogva figyeltem arcát, ami semmit sem változott az idők során. — Sok mindenről be kell számolj, nem úszod meg ilyen könnyen a faggatást. Ki tudja, lehet már három csajon túlvagy és még csak nem is tudok róla. Nagyon jól állunk — csóváltam a fejem karba tett kézzel.

Valóban ilyen könnyen vettem volna, ha igazat ad kijelentésemnek? Magam sem tudtam volna megmondani miért, de keserű szájízzel töltött el a gondolat, hogy a nálam fiatalabbnak rajtam kívül más is van az életében. Az pedig csak rosszabbított a helyzeten, hogy tudtam, én pontosan ebbe a helyzetbe hoztam párkapcsolatommal. Féltékeny voltam rá, mondhatni teljesen alaptalanul. Akármennyire is fájt, be kellett lássam, hogy egy nap bizony a kis Inie felnő, lesz egy szerető párja, talán gyerekei... Feltéve ha ő nem olyan, mint én, lesz a családalapításra lehetősége és nem egy pasi mellett fog  kikötni. Csak akkor jöttem rá, hogy hiába ismerem már szinte születése óta, ilyen téren alig tudok róla valamit. Volt első szerelme? Tetszik neki valaki? Egyáltalán... Kikhez vonzódik? Úgy döntöttem, ez nem a megfelelő helyszín ilyen témák megvitatására, ezért csupán megráztam a fejem azzal a céllal, hogy majd hétvégén rákérdek a dolgokra.

— Hány órád van még? — dobtam be az első átlagos kérdést, ami az eszembe jutott.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Ujjainkat összeakasztva szentesítettük eskünket, miszerint a vesztes teljesíti a győztes kívánságait egy teljes napon át.

- Sok mindenről be kell számolj, nem úszod meg ilyen könnyen a faggatást. Ki tudja, lehet már három csajon túlvagy és még csak nem is tudok róla. Nagyon jól állunk - csóválta fejét.

Ha ő azt tudná! A szívem egyetlen emberért dobog ezen a földön, és az nem más, mint ő. Sohasem tudnék mást szeretni, nekem ő a mindenem. Legszívesebben most kitálalnék neki, és elmondanám mennyire odavagyok érte pisi korunk óta, de valami visszatart. Talán a félelem? Ha megtudná, talán újra elveszíteném. Egy mély levegőt véve szakítottam meg belső vívódásomat önmagam ellen. Barátomra pillantva feltűnt, hogy ő is igencsak elgondolkodott valamin. Talán megint Changbinon? Vajon ő most hol lehet? Általában el sem mozdul Hyunjin mellől. Szerencsés fickó.

- Hány órád van még? - törte meg a közénk települt csendet.

- Már csak egy - válaszoltam boldogan.

Haza akartam menni, hogy banános tejet szürcsölgetve hódolhassak a legnagyobb élvezetemnek, a videójátéknak.

- Miért? Neked lesz még órád? Vagy mára végeztél? - míg válaszára vártam, alaposan feltérképeztem arcát. Még mindig annyira édes, és tökéletes... És én reménytelenül beleszerettem.

🥀🥀🥀