【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

Yang Jeongin. A legjobb barátom. Képtelen lennék akár egyetlen pillanatot is felidézni életemből, ahol ő ne lett volna jelen, elképzelni sem tudnám a hiányát, egyszerűen hozzámnőtt ellenállhatatlan mosolyával. Bármikor képes volt felvidítani, aranyos, már-már gyerekes viselkedésével mindig elérte, hogy ajkaim felfelé görbüljenek, elűzve minden bánatom. Viszont az utóbbi időben mintha valami megváltozott volna köztünk... Emlékszem, mikor izgatottan újságoltam el neki, hogy annyi próbálkozás után összejöttünk Changbinnal, ő csak mosolygott rám és biztatóan hátba veregetett, de tudtam, valami nagyon nincs rendben, s a fényes külső ellenére sokkal többet rejt előlem lelkében. Azóta már lassan másfél hónap telt el, én pedig nem lehettem boldogabb párom mellett, teljesen elvette az eszem, életem összes pillanatát rá akartam fordítani, azonban Jeongint sem hagyhattam hátra, hiába kezdett tőlem lassan elridegülni. Egyre többet veszekedtünk, és annál kevesebbszer láttam ragyogó mosolyát. Mintha az addig éltető napfényem vették volna el, én pedig  sak tehetetlenül bámultam. Mélyen hibásnak éreztem magam a történtekért, amit párszor Changbinnál szóvá is tettem, ő viszont minden alkalommal szorosan magához ölelt megnyugtatva, rá mindig is számíthatok, de semmi különösebbet nem mondott. És hittem neki. Apránként ugyan, de beállt köztem és Jeongin között egy állapot, melynek köszönhetően alig beszéltünk, volt hogy napokig kerültük egymást, hiába jártunk ugyanabba a suliba s laktunk szinte egymás szomszédságában. Az egyik délután azonban ezt megelégeltem és ebédszünetben úgy döntöttem, a társaságában töltöm el a következő harminc percet.

- Van egy kis dolgom, suli után megvárlak - adtam gyors csókot páromnak, aki csak egy ideig kérdőn méregetett, utána beletörődve a dologba ült le barátai közé, én pedig tálcámmal a magányosan üldögélő fiú felé mentem. - Hali, Inie... Leülhetek? - mosolyogtam rá szomorúan, ahogy helyet foglaltam vele szemben, meg se várva válaszát. - Nézd... Beszélnünk kell, mert ez így nem mehet tovább. Hiányzol - sóhajtottam.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Mindig is Hyunjin volt számomra a legfontosabb, és ez soha nem is fog változni, hiszen már egészen kiskorom óta odavagyok érte. Ő persze csak legjobb barátjaként tekint rám, de én ezzel is megelégszem a lényeg, hogy magam mellett tudhatom. Legalábbis tudhattam...

Mivel legjobb barátokhoz híven mindent megosztunk egymással, így tudom, hogy szerelmes, méghozzá a méltán népszerű Changbinba. Már elég régóta odavan a fiúért, és úgy néz ki ez nem csak egyoldalú vonzalom. Ez persze elszomorít, de ha Hyunjin így boldog, nekem megfelel.

Most minden annyival másabb, mint rég. Ezelőtt minden időnket együtt töltöttük, de ehelyett ő inkább Changbinnal van. Persze megértem, szép dolog a szerelem. Legalábbis azoknak, akiknek megadatik, hogy viszonozzák érzéseit.

Magányosan gubbasztottam az ebédlő egyik asztalánál, és az ebédemet piszkálgattam, amikor megjelent gondolataim főszereplője.

- Hali, Inie... Leülhetek? - mosolyodott el, azonban arca egy kis szomorúságot is tükrözött. Válaszomat meg sem várva foglalt helyet velem szemben. - Nézd... Beszélnünk kell, mert ez így nem mehet tovább. Hiányzol - sóhajtott.

A szívem egy hatalmasat dobbant, legszívesebben elsírtam volna magam. Nekem is hiányzik, el se tudtam volna mondani mennyire. De nem akartam elrontani a kapcsolatát. Csak nyugodtan Jeongin! Mély levegő, és mondj valamit!

- Te is hiányzol nekem Hyunjinie - engedtem el felé egy aprócska mosolyt. - Csak tudod... Látom milyen boldog vagy mostanság, nem akartam belerondítani a dolgokba. Changbinnal sem vagyunk valami közeli barátok, így gondoltam hagyok neked egy kis teret - magyarázkodtam.

Olyan jó, hogy végre újra itt van. Úgy éreztem, újra élek. Nélküle egy senkinek érzem magam.

🥀🥀🥀

【Ｈｙｕｎｊｉｎ】

- Attól, hogy van kapcsolatom, messze se kellett volna elhanyagoljalak - sóhajtottam bűnbánóan. - Annyira idióta tudok néha lenni... Amúgy szerintem jól kijönnétek Changbinnal, sokszor érdeklődött irántad és hidd el, én lennék a legboldogabb, ha meglennétek ti is együtt. Lehet, elsőre ridegnek tűnik, de nagyon aranyos és imádnivaló fiú... Mondjuk nálad nem jobban - borzoltam meg mosolyogva puha tincseit. - A lényeg, hogy nem szeretném, ha a barátságunk egy ilyen dolog miatt menne tönkre, annál sokkal jobbat érdemelsz te is és a kapcsolatunk is. Remélem nem haragszol, Inie... Nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni - haraptam alsó ajkamba, hogy visszatartsam előtörő könnyeim áradatát. - Lenne kedved hétvégén összefutni? Tudod, mit régen, csak mi ketten, mint Binnie előtt - szólítottam ösztönösen becenevén páromat.

Nem tudtam, mit érzek. Bár reménykedtem abban, hogy igent fog mondani, valami mégis azt sugallta, hogy rossz vége lesz a dolognak és jobban járnék, ha még időben lemondanán ezt a lehetséges találkát. Viszont képtelen voltam rá, ahogy szemeim előtt tért vissza tekintetébe annak a csillogásnak a halvány árnyéka, ami annyiszor húzott ki a mélypontjaimból.

💔💔💔

【Ｊｅｏｎｇｉｎ】

Ha tudná milyen régóta várok erre, hogy végre újra emberszámba vegyen. Hiányoztak a közös beszélgetéseink, a programok, amit csak mi ketten csinálunk. És ő is, imádnivaló személyiségével. Egy kis örömmel töltött el, hogy a szívében még számomra is maradt egy aprócska hely. Persze Binnie előtt- ahogy ő nevezi- minden más volt. De jelenleg ennek a kis gesztusnak is hihetetlenül tudok örülni, neki pedig sohasem tudnék nemet mondani. Főleg, amikor ennyire édesen rágja a száját. Legszívesebben megcsókolnám, hogy én is megízlelhessem mézédes ajkait...
Térj észhez Jeongin! Hagyd abba az ámuldozást!

- Örülnék neki - bólintottam rá ajánlatára. Csak mi ketten Changbin nélkül, ki kell használjam. - És mit szeretnél csinálni? Elmenjünk valahová, vagy akár át is jöhetnél, és videójátékozhatnánk! - régebben rengeteget játszottunk együtt. Olyankor mindig összebújva feküdtünk a kanapén ő pedig gondoskodott rólam, piszkálta a hajam, és olykor apró puszikat is adott rá.

Bár ő ezt nem tudta, de ezeknek köszönhetően is szerettem belé.

🥀🥀🥀

[Eyooo~ Íme itt a várva várt első fejezet is ebből a könyvből. Azok, akik esetleg már olvastak tőlem valamit vagy hosszabb ideje követnek, észrevehették, hogy picit stílusban eltér tőlem ez a könyv mint koncept, mint megvalósítás szempontjából. Ennek az a fő oka, ahogy azt a bevezetőben is megemlítettem futólag, hogy egy szerepezés szüleménye az egész és nem szerettem volna túl sokat változtatni az írt/kapott reagálásokon. Gondolkodtam azon, hogy az egészet átírom E/3-as szemszögbe, viszont remélem, így is elnyerte a tetszésetek. ❤️ Minden visszajelzést nagyon köszönök és sokra értékelek, ha úgy gondolod, nyugodtan hagyj ilyesfajta nyomokat. Még annyit szeretnék megemlíteni, hogy naponta fognak érkezni kb. ilyen hosszúságú részek, addig is viszont vigyázzatok magatokra és pusszancs a pofitokra.*3*]