A reggel álmos fénnyel borította be az apró szobát, mely teljesen elzárta az itt tartózkodó fiú elől a város nyüzsgését. Pilláit lustán rebegtette meg, egyre jobban beengedve a körülötte lévő világ képeit. Jól ismerte már párja szobáját, nem egyszer látogatta már őt meg, mégis Felix képes volt minden alkalommal ugyanolyan gyermeki áhítattal figyelni annak minden dekorációját. Különös nyugodtság lepte el már csak a helyiség aurájától, mégsem mondhatta azt, hogy teljesen szabad lett volna lelke abban a környezetben. Bár megtalálta saját maga békéjét, melyet oly' régóta kergetett egész életén át, indokolatlan módon tátongott benne egyfajta hiányérzet, melynek jelenléte csupán összezavarta háborúban álló gondolatait.

Mintha csak ösztönei utasították volna Chant arra, hogy a legmegfelelőbb pillanatban nyisson be a kisebbhez, lopakodott be halkan egy tálcával, melyen az azelőtt elkészült reggeli díszelgett. Óvatosan húzta be maga mögött a nyílászárót, mikor viszont tekintete az épp ébredező kisebbre siklott, halvány mosoly jelent meg fáradt arcán.

- Jó reggelt, édesem - sétált ezúttal magabiztosabban az ágyhoz, majd helyezte le az ételt a mellette lévő komódra. - Hogy aludt a világ legédesebb párja? - hajolt Felix felé, kedveskedő csókot hagyva annak homlokán.

- A világ legédesebb párja nagyon is jól aludt, amiért ilyen tökéletes társasága volt éjjel - motyogott még kissé álmosan a szeplős, ahogy karjait kómásan fonta a felette lévő nyaka köré. - És te, hercegem? - vette rá magát, hogy teljesen kinyissa szemeit

- Veled csakis jól tudok - jelent meg egy lágy ajakgörbület az ifjú arcán, melynek tettetését olyannyira képes volt elsajátítani élete során, hogy még magát is meglepte ezzel alkalomadtán. Nem akarta összetörni barátja gyermeki álmait, így inkább saját magát is önként vetette hazugságai tengerébe.

- Olyan elfogult vagy - húzta kissé közelebb Chan arcát magához a fiatalabb, lágy csókot hagyva annak telt ajkain.

- Csak szeretlek, és minden porcikád imádom, mert túl tökéletes vagy - dörgölte össze orraikat halk kuncogással az ausztrál. - Nincs ebben semmiféle ördöngösség.

- Hogy te mekkora hazug vagy - nevette el magát Felix, viszont tekintete szinte rögtön a mellette pihenő ételre kúszott. - Hm, de talán annál is jobb szakács - sóhajtott fel jólesően, amikor a kellemes illat átjárta szaglószervét.

- Szörnyű vagy - ingatta meg a fejét Chan nevetve, hiába nyílalt mellkasába fájdalom, amint meghallotta párja szavait. Hiába volt tudatában annak, hogy Felix mondatai mögött semmiféle bántó szándék nem lapult, túlságosan is találónak gondolta azok konkrét jelentését.

- De így szeretsz - dalolta a szeplős vidáman, miközben felült az ágyban, az előre kikészített tálcát pedig ölébe húzta.

- Valóban, kicsim. Mindennél jobban szeretlek - simított lágy mosollyal a fiú tincsei közé, gondolatai viszont egyre csak üvöltve cáfolták szavait.