Harminckilencedik fejezet

𝐂𝐮𝐫𝐬𝐞 𝐚𝐧𝐝 𝐛𝐥𝐞𝐬𝐬𝐢𝐧𝐠

- Miért vagy ilyen csendes? - csukta be magunk mögött a szoba ajtaját.

Hezitáltam, meg tegyem, vagy sem? Mindent amit eddig egyedül létrehoztam, eldobjam érte? Meg sem érdemli, hogy a közelében legyek, de én mégis csak rá vágyom ebben a rohadt házban. Arra vágyom, hogy megcsókoljon, közben az ujjaink egybe forrjanak, hogy mindent ami eddig velünk történt egy pillanatra elfeledjünk.

- Miért hagytál itt? - tettem fel a millió dolláros kérdést könnyek közt.

- Mert te azt akartad. - válaszolt, de őszinte leszek erre egyáltalán nem számítottam.

- Mégis, hogy akarhattam volna ezt Ryder? Esélyt sem adtál rá, hogy megbeszéljük! - dühöngtem.

- Te nem adtál esélyt nekem! Elmentem hozzád, hogy tiszta vizet önthessek a pohárba, de te még látni sem voltál képes. - húzta fel magát.

- Te miről beszélsz? - kezdtem el gondolkodni, miután egyértelművé vált, hogy nagyon elbeszélünk egymás mellett.

- A buli utáni nap elmentem hozzátok, a nagymamád nyitott ajtót. Ő mondta, hogy eszem ágába se jusson mégegyszer oda menni, mivel nem vagy rám kíváncsi. - magyarázta. Rögtön összeállt a kép.

- Te szent Isten. - ültem le az ágyra a tenyerembe temetve az arcom.

- Mi van? Most aztán tényleg semmit sem értek Vanity. - háborgott töretlenül.

- Amikor megkérdeztem tőle ki volt az, azt mondta a postás. - elevenítettem fel magamban a történteket.

- Mit akarsz ezzel mondani? Nem is tudtad, hogy nálatok jártam?

- Persze, hogy nem. A nagyi mindkettőnket megtévesztett. - képedtem el a nagyanyám tettein.

- Ilyen nincs. - fogta a fejét. Rögtön járkálni kezdett, felzaklatta, amit hallott.

- Ez akkor sem indok arra, hogy csak úgy lemondj rólam. Ryder, hónapokon keresztül kerestelek téged, te pedig semmibe vetted ezt! - okoltam továbbra is.

- Dühös voltam, oké?! Azt mondta, hogy Gabriellel vagy és ne próbáljak ebbe belerondítani. Szerinted nekem ez hogy esett? - nézett rám bánatosan.

- Nem tudtam. - szégyelltem el magam, amiért a nagyi ilyenre volt képes.

- Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád - guggolt le elém és megfogta a kezem - Szeretlek téged Vanity. - mondta a szemembe nézve.

Hirtelen nem tudtam, hogy hova tegyem ezt a kijelentését. Nem volt részeg, sőt nagyon is józan volt, és szemrebbenés nélkül a szemembe mondta ezt a nagy értékű szót. Rettentően boldoggá tett és ezt nem is tudtam volna felé máshogy kifejezni, minthogy rögtön megcsókoltam. Ebbe a csókba benne volt minden, amit az elmúlt két hónapban elvesztegettünk. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat, ezért egy komoly lépésre szántam el magam. A rajta lévő ing gombjait kezdtem el kigombolni, ami hatására elvált tőlem.

- Ittál. - jelentette ki.

- Nem számít. - mondtam határozottan.

- Nem szeretném, ha olyat tennél, amire esetleg még nem állsz készen. - erőteljesen óvakodott.

- Készen állok. Tudom, hogy mit szeretnék és ebben a pillanatban te vagy az. Csak te. - biztosítottam róla, hogy tisztában vagyok vele mi következik.

Válaszul újra csókolni kezdett. Ezalkalommal sokkal szenvedélyesebb volt és türelmetlenebb. Közösen megszabadultunk a ruháinktól, mindketten egy szál fehérneműben tértünk az ágyba. Minden porcikám kívánta az érintését, a csókját ő pedig örömmel tett eleget ennek. Maga az előjáték is csodálatos volt, Ryder felettébb értette a dolgát, könnyedén a gyönyörhöz jutatott. Mielőtt átadtam volna magam neki, egy kicsit tartottam tőle. Gabriel óta nem ért hozzám így senki, féltem, hogy tönkre tehetek mindent az aggodalmammal. Ryder azonban először nagyon figyelmes és érzéki volt, amivel nagy biztonságérzetet nyújtott. Ahogy a testemmel bánt, valami tökéletes volt, máshogy el sem tudtam volna képzelni az első együttlétünket.
Hosszú szeretkezés után a legszebb az egészben, hogy együtt értük el a csúcspontot. Ryder elemelkedett tőlem és kimerülten mellém feküdt.

- Csodálatos vagy - vizsgálta az arcom gyönyörrel a tekintetében - Soha többet nem választhatnak el tőlem. Itt az ideje, hogy mindent elmondjak neked. - közölte határozottan, bár feleslegesen.

- Nem a múltban élek. - simítottam meg az arcát.

- Vanity ez nem kis dolog. - ült fel. Képtelen volt elfogadni, hogy nem szeretném tudni.

- Ryder, kérlek. Bebizonyítottad, hogy bízhatok benned, nincs szükség rá, hogy a múltban ragadjunk. - öleltem át hátulról és az arcát puszilgattam.

- Épp ez a lényeg - pattant fel, majd öltözni kezdett - Azt szeretném, hogy száz százalékosan bízhass bennem és ehhez az kell, hogy az életem e szakaszát is ismerd.

- Tehát még mindig tart. - értettem meg a hajthatatlanságát.

- Ez nem olyan dolog, amit az ember egyik pillanatról a másikra félre dobhat.

- Meghallgatlak, de nem most. Nem várhatod, hogy elrontsam ezt a fantasztikus estét. - lépkedtem elé és szorosan hozzá bújtam.

Ryderrel minden perc átok és áldás. Tudtam, hogy ez sosem lesz könnyű, de azután, hogy azt mondta szeret és ezt az együttlétünkkel is megpecsételte elhatároztam, hogy mindent megfogok tenni kettőnkért.