Tizenkilencedik fejezet

𝐑𝐲𝐝𝐞𝐫

Szombat

Gyorsan letelt a hét, talán azért mert minden nappal egyre jobban vártam a hétvégét. Utána kerestem a helynek, ahová megyünk, és Kim szavaival élve, tényleg brutál jónak tűnt.

Nicholas durva fellépését követően, Alexia úgy döntött, hogy szakít vele. Bízott benne, hogy ezzel a döntéssel sikerül jobb belátásra bírnia, de egyáltalán nem így történt. Ahogy én láttam, meg se viselte a szakítás, és ugyanúgy tartotta a bunkó stílusát mint azelőtt. Egyből arra gondoltam, hogy az a bizonyos lány, aki ott volt nála az este, nem csak beszélgetni jött, és a bátyám pontosan tudta, hogy ki következik Alexia után.

Ismét két tűz közé kerültem, nem tudtam melyik cselekedetem lenne a helyes. Ha beszámolnék erről Alexnek, vagy én magam is elfelejteném az egészet. Nagyon rossz állapotban volt, ezért nem akartam méginkább fokozni a fájdalmát.

Elérkezett a szombat, és alig vártam, hogy végre kikapcsolódhassak. Túl sok minden történt az elmúlt időben, amire jobb nem gondolni.

Mind Kim házában készültünk, volt szerencsém megismerni az anyukáját is. Nagyon kedves és közvetlen volt, úgy kezelt minket, mint Kimet. Elfelejtettem, hogy Diamond is jelen lehet, sikerült összefutnom vele is, nem mintha nagyon vágytam volna rá. Lenéző volt, de nem csak velem a lányokkal szemben is, igazi beképzelt személyiség, ahogy Kimberly is mondta. A telefonját nyomkodta a nappaliban ülve, a megjelenését tekintve, arra következtettem, hogy ő sem otthon tölti az estét.

- Te, így, hová? - nézett végig rajta Kim, undorral az arcán.

- Közöd? - mosolygott öntelten.

- Hagyjuk. - rázta a fejét majd a szobájába irányított minket.

- Egyébként Winston bulijába megyek, nem sokára itt van értem. - közölte, azután, hogy Kim ráhagyta. Rá néztem és elégedetten vigyorgott vissza. Csak azért folytatta, hogy engem bosszanthasson, és sikerült is felhúznia.

Tudtam, hogy Winston baromira gyűlöl, de azért bíztam benne, hogy még lesz rá alkalmunk átbeszélni ezt. Ő viszont, azonnal bulikat rendez, és az ex barátnőit is meghívja rá, nem is nagyon vagyok meglepve.

- Ne is törődj vele, csak idegesíteni akar. - próbált nyugtatni Kim.

- Sikerrel járt. - ültem le dühöngve Kim ágyára.

- Mi itt épp bulizni készülünk! - mutatott körbe Alexia, emlékeztetőül, hogy semmi sem veheti el a kedvünk.

- És a pont Garciánál. - nyújtotta felé a tenyerét Claire, és pacsiztak. Időközben ő is kibontakozott a visszahúzódó lány szerepe mögül.

Nagyon jól éreztem már a buli előtt is magamat a lányokkal. Sokat segített, hogy mind a négyen megtaláltuk a közös hangot, és unalom mentesen ütöttük el az időt. Közeledve az induláshoz, már mindenkiben volt egy bizonyos alkohol mennyiség, ami méginkább feldobta a hangulatot. Kim anyukája kedvesen felajánlotta, hogy elvisz minket a szórakozóhelyre, ami igazán jól jött.

Nagy mákunk volt, hogy a belépésnek nem voltak szigorú kikötései, azért mégsem egy egyszerű házi buliról van szó, ahová szinte akárki bemehet. A hely már akkor szinte tele volt emberekkel, pedig nem sokkal nyitás után érkeztünk. Szuper zenéket játszottak, és az atmoszféra is nagyon különleges volt, eltért a megszokottól.

Rengeteget táncoltunk, nevettünk, és persze ittunk. A mosdó felé indultam Alexszel, útközben elvesztettem az egyensúlyom, és megbotlottam a saját lábamban, de a padló helyett, valaki hátának estem. Az illető azonnal megfordult, és óvatosan próbált megtartani, nehogy mégis a földön kössek ki. Visszaszereztem az egyensúlyom és kiegyenesedtem, ekkor láttam meg a személy arcát, aki a karjában tartott. A fiú volt, aki napokkal ezelőtt a bátyám és közém állt. Közelebbről látva nem is fiúnak nevezném, inkább férfinak. Ő is felismert, és csak nézett rám megilletődve.

- Jól vagy? - hajolt lassan a fülem mellé, és belesúgott, hogy jól halljam.

- Igen, azt hiszem. - tettem én is hasonlóan.

- Hova indultál? Segítek. - karolt át a derekamnál, a szabad kezével pedig utat tört.

- Várj a barátnőm! - próbáltam tudatára adni, hogy Alexia is velem volt, de nem hallotta.

A wchez érve, egy hatalmas sorral találtam szembe magam, ami el is vette a kedvem attól, hogy ott álljak egy percnél is tovább.

- Inkább levegőznék kicsit. - mondtam a segítőmnek, ő pedig csak bólintott.

Nem a kijárat felé mentünk, egy hátsó ajtóhoz vezetett. Egy elrejtett helyre léptünk ki a klubból, amivel nem volt gondom, legalább nem nyüzsőgtek az emberek körülöttünk. Elővette a cigarettáját, rá gyújtott, és engem is megkínált. Nem szoktam dohányozni, illetve már nem, de ennek az estének kivételeket adtam, ezért elfogadtam.

- Nem voltam benne biztos, hogy elfogadod. Az öcsém azt mondta rendes lány vagy. - szólalt fel és meg is lepett.

- Winstonra gondolsz? - tettem fel a kérdést, biztosra akartam menni.

- Az egyetlen öcsém, igen. - bólogatott.

- Akkor ezek szerint, te már hallottál rólam. - nevettem kínosan, nem voltam benne biztos, hogy Winston mi mást mondhatott még neki.

- Igen mindent tudok rólad. Az öcsém oda és vissza van érted. De az apánkkal való kapcsolatod, nagyon kiborította most. - mondta teljesen természetesen.

- Kérlek, erről ne beszéljünk. - haraptam be az ajkam, közben az égre néztem szégyenkezve.

- Nyugi, nem miattad váltak el. Apám egy eredeti lúzer, anyám úgyszintén. - mondta tiszteletlenül.

- Ettől függetlenül a szüleid. - jegyeztem meg.

- Lényegtelen. - válaszolt egyhangúan.

- Te miért nem vagy Winston bulijába? - váltottam témát.

- Ezt nekem kéne kérdezni tőled. Egyébként nem nekem való, sok pisis egyhelyen.

- Winston utál, azt hittem ez egyértelmű. - És egyébként egyszer te is voltál az. - gúnyolódtam a magabiztosságán.

- Nem, én sosem voltam olyan, mint az öcsém vagy a haverjai. Keménynek mutatják magukat, közben egyáltalán nem azok. - továbbra is lenézően beszélt róluk, ami egy kicsit feldühített.

- Te is keménynek mutatod magad. - vontam fel a szemöldököm győzedelmesen, és keresztbe tettem a kezem.

- Igen - lépett közelebb hozzám - De én az is vagyok. - mosolygott elégedetten, eldobta a csikket, majd kinyitotta az ajtót és várt, hogy bemenjek.

Érdekes volt, hogy Winstonnal ellentétben a bátyja nagyon higgadt és határozott személyiség. Hallatszott a beszédén, hogy százszázalékig biztos abban amit mond, és tudja hogy hol tartózkodik másokhoz képest.

Az már fixnek minősült, hogy nem csak egy vagy két évvel idősebb Winstonnál, de a nevét még mindig nem tudtam.

- Hogy hívnak? - nyúltam a karjáért, mire megdöbbenve tekintett vissza rám.

- Milyen heves valaki - mondta szórakoztatottan - Ryder. - súgta a fülembe, de nem akárhogy. Előtte figyelmesen eltűrte a hajam, majd olyan beleéléssel mondta ki a nevét, hogy rögtön kettős érzelmeket váltott ki bennem.

Távol kell maradjak tőle, ez már biztos.

𝐑𝐲𝐝𝐞𝐫 𝐏𝐚𝐥𝐦𝐞𝐫
___________
ᴘʟᴀʏᴇᴅ ʙʏ : ʙᴇɴᴊᴀᴍɪɴ ᴍᴀsᴄᴏʟᴏ