Második évad | Huszonegyedik fejezet

ᴋᴇ́ᴛ ʜᴇ́ᴛᴛᴇʟ ᴋᴇ́sᴏ̋ʙʙ
Az esküvő napja

𝐘𝐞𝐬!

Az elmúlt időben ismét minden nap pörgősen telt, próbáltam a legkevésbé paranoiás lenni, ahogy azt Rydernek is megígértem. Szerencsére Kiana sem jelent meg a semmiből és Marcus sem keresett fel a látogatásunk óta. Őket leszámítva mégis egyre stresszesebb voltam a napok múlásával.

Kitűztük az esküvőnk napját, közeledve az időponthoz minél több pillangó repkedett a hasamban. Kislány koromban folyamatosan a nagy napomról álmodoztam, minden évben más elképzeléseim voltak, például hat évesen állatkertben akartam tartani, nyolc évesen pedig már a vidámparkban. A választásunk azonban arra a helyszínre esett, ahol életünk legszebb perceit töltöttük együtt, Ryderék faháza közelében. Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, az idő is jónak ígérkezett, még a hegyekben is. A nászutunk úti célja Fiji lett.

Amikor anyával, Alexszel, Kimmel és Mariah - val a mennyasszonyi ruhámat mentünk vásárolni, eleinte nagyon izgultam, olyannyira, hogy még a tenyerem is izzadt. Annyira féltem, hogy nem találom meg a számomra megfelelő ruhát, aztán az üzletbe lépve szebbnél szebb darabok fogadtak. Lehetetlenségnek tűnt a választás, amíg meg nem láttam Mariah kezében azt a ruhát, amibe rögtön szerelemes lettem. Azonnal felpróbáltam, magamon méginkább megtetszett. Káprázattal a szemeimben forogtam a tükör előtt, figyelmesen átvizsgálva a ruha minden pontját. Sosem felejtem el, ahogy anya könnyezve csodált amikor először meglátott benne, látva őt én is elérzékenyültem.

A ceremónia előtti egy órában az emeleti szoba ablak előtt ülve néztem le a nyüzsgő tömegre, néhol pedig elmeredtem a gyönyörű tájba. Anya a hajamat csinálta, amíg a lányok öltöztek, valamelyiküknek már a sminkje készült. Ahogy anya végzett a hajammal feléjük fordultam és a lehető legboldogabban figyeltem őket. Maya az apró ruhácskájában úgy nézett ki, akár egy hercegnő, a szívem elolvadt a látványától. Minden annyira szürreálisnak tűnt, győzködtem magam róla, hogy ez a valóság.

Elérkezett az idő, ezt Nicolas jelezte kopogtatva az ajtón. A lányok előre mentek, ő pedig belépett hozzám a szobába. Egy hatalmas mosollyal az arcán nézett végig rajtam, nekem is szemet szúrt, hogy milyen jól fest öltönyben, köröm cipővel a lábán.

- Elképesztő vagy húgi. Apa büszke lenne rád. - vette a kezeimet az övébe. A szavai rögtön sírásra késztettek.

- Ne csináld ezt, sírni fogok. - tekintettem a plafonra összeszorítva az ajkaim, közben az arcomat legyezgettem.

Nico ekkor csak nevetett egy jót, elém tartva a karját. Mellé léptem és belé karoltam, ezután pedig az oltárhoz indultunk. A kijárathoz érve már hallottam a jellegzetes esküvő zenét, a gyomrom összeszorult, a torkom pedig teljesen kiszáradt. Kilépve az ajtón minden szempár felénk irányult, az enyém mégis csak Ryderre tudott koncentrálni. Ott állt az oltárnál, egy talpig fekete szerelésben, ami viszonylag jól kiemelte az idomait. Az általában kócosan szerteálló szőke tincseit hátra zselézte. Mindig is csodáltam a külsejét, ez most sem történt másképp, egyből levett a lábamról. Ahogy lassú léptekkel vonultam felé, a tekintete folyamatosan fel-alá cikázott rajtam. Az arca először komolyságot tükrözött, képtelen voltam megfejteni a gondolatait, aztán ahogy elé léptem megláttam a szemeiben ülő könnyeket. Mélyen próbálta visszatartani a kicsordulni készülő könnycseppeket. Végül a szemembe nézett és egy hatalmas mosolyra kerekedtek ajkai. Az érzés leírhatatlan volt, legszívesebben ott abban a pillanatban megcsókoltam volna.

Az anyakönyvvezető megkezdte a szertartást, nagyon összeszedett és megható beszédet tartott. Rövidesen elérkeztünk a várva várt részhez is.

- Ön, Ryder Palmer, kijelenti-e, hogy az itt jelenlévő Vanity Caranot feleségül veszi, támogatja, feltétel nélkül szereti, jóban, rosszban, míg a halál el nem választ? - fordult Ryder felé.

- Igen! - bólintott boldogan.

- Ön, Vanity Carano, kijelenti-e, hogy az itt jelenlévő Ryder Palmerrel házasságot köt, támogatja, feltétel nélkül szereti, jóban, rosszban mellette áll, míg a halál el nem választ? - fordult felém.

Mielőtt válaszoltam volna Ryder felé irányítottam a tekintetem.

- Igen! - mondtam ki mosolyogva, megtartva a szemkontaktust.

- Ettől a perctől fogva házastársaknak nyilvánítom Önöket! Megcsókolhatja a mennyasszonyt.

Ryder nem hezitált, rögtön hozzám lépett, finoman megragadta a derekam és megcsókolt. Mindenki tapsolni és ujjongni kezdett, hirtelen tűzijátékok durranására is figyelmes lettem. Megszakítva a csókunkat nevetve az égre szegeztem a tekintetem. Ryder a fülemhez hajolt, majd belesúgott.

- Lélegzetelállítóan fest Mrs. Palmer. - suttogta bájosan.

Boldogan megcsókoltam újra, ez könnyebb volt, mint szavakat találni.
A szemem sarkából észrevettem, hogy valaki közeledik felénk. Anya volt az, kezében Mayával, aki a gyűrűinket tartotta kis kezeiben. Rögtön kieresztettem egy 'aww'-ot, eszméletlenül aranyos volt.
Átvettük a gyűrűket és felhúztuk egymás ujjára.

Miután véget ért a ceremónia, köszöntöttük a vendégeket és fogadtuk a sok gratulációt, jó kívánságot. Ezt követően mindenki egybegyűlt a faházban, itt Ryderrel mindketten mondtunk egy rövidebb tósztot, felvágtuk a tortát majd megkezdődött a szórakozás. Felemelő érzés volt látni, hogy mindenki jól érzi magát, boldogabb már nem is lehettem volna.