Második évad | Tizenötödik fejezet

𝐘𝐨𝐮 𝐰𝐢𝐥𝐥 𝐫𝐞𝐚𝐥𝐢𝐳𝐞

- Magatokra hagylak titeket. - mondta anya, majd elhagyta a nappalit.

- Nem akartam így rád törni, anyukád engedett be. - magyarázkodott Marcus.

- Semmi gond, igazából jó, hogy így alakult.

- Tényleg, miért? - mosolyodott el, a szemei rögvest felcsillantak.

- El szerettem volna mondani, hogy Ryderrel újra együtt vagyunk, és hamarosan összeköltözünk. - jelentettem ki, mire a mosoly egyből az arcára fagyott.

- Váó. - eresztett ki egy apró nevetést, közben zavarodottan a homlokát vakargatta.

- Köszönök neked mindent, tényleg. Ha te nem lettél volna mellettem, nem tartanék ott, ahol tartok. - próbáltam pozitív maradni.

- Amikor időt és teret hagytam neked, nem gondoltam volna, hogy visszalöklek a karjaiba. - mondta lekezelően.

- A kettőnk kapcsolata sosem volt lezárva, és van egy közös lányunk. Nem te löktél a karjaiba, Ryder mindig is egy részem volt.

- Ő is így gondol rád? Vajon te is egy része vagy? - kérdezgetett sejtelmesen.

- Mire próbálsz kilyukadni? - vontam fel a szemöldököm.

- Majd rájössz, és, ha ez megtörténik, remélem én leszek az első ember, aki eléd állhat azzal, hogy megmondta.

Az utolsó mondandóját követően felkapta a kabátját és elviharzott. Egyáltalán nem így terveztem ezt a beszélgetést, de nagyon úgy tűnt, hogy ő teljes szívéből beszélt, és nagyon kiakadt, amiért Ryderrel újra egy párt alkotunk. Egy cseppet rosszul esett, hogy ennyire lekezelően és arrogánsan beszélt hozzám, hisz nekem nagyon sokat jelent a barátságunk.

- Mi történt? - anya lépett ki a nappaliba Mayával a kezében, ezzel visszazökkentve a valóságba.

- Kibékültünk Ryderrel. - közöltem vele is.

- Én mindig is tudtam, hogy ez meg fog történni, csak nem tudtam, hogy mikor. - mondta vigyorogva. Azt hittem Marcuson kívül más nem tud meglepni ma már, erre tessék.

- Azt hittem nem szíveled. - vontam fel a szemöldököm, csodálkozva az anyám optimizmusán.

- Akkoriban csak egy gyerek volt. Neki köszönhetem az én tündéri kis unokámat. - puszilgatta meg Mayát.

- Nem, őt nekem köszönheted. - vettem át a lányom, hogy magamhoz ölelgethessem.

- Azért ő is bőségesen hozzájár—

- Oké anya, értjük, megbékéltél vele, ne firtassuk a részleteket. - vágtam közbe, mielőtt még beleásná magát a szexuális életembe.

- Most viszont mennem kell, a nagyanyád programot szervezett nekem. - sóhajtott a szemét forgatva, mire felnevettem. Imádom, amikor piszkálódnak, szerencsére már nem olyan nyaknak ugrósan.

- Tudom, hogy epedezve várod már. - cukkoltam.

- Feltétlenül - bólogatott drámaian, közben adott egy puszit mindkettőnknek - Ja és kicsim - szólalt fel mielőtt kilépett volna az ajtón - Marcus miatt meg ne aggódj, amint feldolgozza a dolgokat, nyugodtan is megfogjátok beszélni.

Magam előtt tartottam anya szavait, és reméltem, hogy Marcus még a nap folyamán felkeres, csak azért, hogy tisztázzuk ezt az egész dolgot.

Időközben Alex is hazaérkezett, a hatalmas mosoly az arcán pedig arról árulkodott, hogy neki is hasonlóan jól telt az este. Azonban ennél sokkal nagyobb meglepetést tartogatott.