amelyben jimin régi képeket mutat hoseoknak

egy hét eltelt amióta yoongi rájött, hogy ki is valójában hoseok. azóta a fekete hajú elzárkózott hoseoktól így hát egy szakításról is lemaradt.

seok rosszul érezte magát, egyszerre két ember is eltünt az életéből, ráadásul az egyikről nem is tudta, hogy miért. miután hat nap eltelt hoseok úgy döntött megkérdezi jimint hátha ő tud valamit.

"hyung?" jimin meglepetten, de örömmel fogadta hyungját amikor az bekopogott a koliszobájának ajtaján.

"szia."

"úristen beteg vagy hoseokie?" jimin csak viccelt arra utalva, hogy hoseok arcára most nem
volt felfestve az a széles mosoly ami még ha felhőket is eltudta tüntetni az égről.

"hiányzik yoongi." a barnahajú kicsit lebigyesztve az ajkait állt az ajtóban. jiminnek hirtelen az jutott eszébe, hogy így egészen olyan a hyungja mint egy árva kis kutya.

"dehát miért?" a fekete hajú megfogta hoseok csuklóját és behúzva őt a szobába bezárta mögöttük az ajtót. " itt volt az előbb, tudtommal minden rendben van vele."

erre hoseok arc kifejezése csak még szomorúbb lett, ebből tudta jimin, hogy most valami nagyon rosszat mondott.

"jaj gyere ide hyungie." jimin akinek kétszer akkora szíve van mint bárki másnak most nagyratárt karokkal húzta egy szoros ölelésbe hyungját.

a szőke miután a szuszt is kiölelgette az idősebből az ágyára invitálta őt és megkérte mesélje el mi is a probléma.

"igazából nem tudom minie, minden rendben volt, most mégis kerül és egyszerűen nem tudok rájönni, hogy miért."

"tudod milyen fura néha." mosolyodott el halványan a hoseokkal szemben helyet foglaló. "egy durcás kis macska. lehet valami olyasmin sértődött meg, hogy nem mosolyogtál rá egyszer. te is tudod, hogy imádom yoongit, de ő a legszeszélyesebb ember akivel valaha találkoztam." nevetett fel hallkan ezzel hoseoknak is egy apró mosolyt varázsolva ajkaira. "lehet valami kis apróság a baja, de pillanatok alatt elfelejti, és megint bújos cicus lesz belőle."

"mhm, biztosan igazad van." bólintott lassan a barna hajú, be kellett lássa yoongi tényleg nagyon kiszámíthatatlan. "egyébként mit csinálsz?" hoseok most, hogy férre tette saját problémáját észrevette, hogy jimin ágya és még a föld is tele van egy csomó kinyomtatott képpel.

"semmi különöset, csak végre összeszedtem a kedvenc képeimet és most kiragasztom őket a falra."

"melyik a kedvenced?" a barna hajú ajkaira újra felkerült a már jól ismert mosolya aminek jimin nem is örülhetett volna jobban, mégis csak fura volt hoseokot szomorúan látni.

"nehéz kérdés." nevetett fel a fiatalabb miközben tekintete gyorsan cikázott a sok-sok kép között. "talán ez." emelt fel egyet amin ő és taehyung vannak. jimin egy könyvet olvas amíg taehyung a szőke vállán pihentette a fejét.

"aranyosak voltatok." hoseok kezébe véve a képet jobban megnézte azt.

"várj, nem! inkább ez a kedvencem!" jimin hirtelen egy új képet talált amit most át is nyújtott a mellette ülőnek. "az előtt készült nem sokkal, hogy leéretségiztünk volna."

a képen hárman voltak, yoongi, jimin és taehyung.

egy szobában álltak, jimin hátán yoongi csimpaszkodott, fején fekete kapucni ami majdnem egészen az arca elé hullott. hát persze, tipikus yoongi, gondolta hoseok, mindig eltűnik a nagy kapucnija alatt az imádnivaló pofija. jimin valamin nagyon nevet és egy kissé bosszús taehyung éppen yoongiék felé nyújtja a kezét.

"mégis mi történik a képen?" nevetett fel hoseok a komikus jelenetet látva.

"azt mondtam taenek, hogy yoongit jobban szeretem azért engedem meg neki, hogy a hátamra másszon." nevetett jimin. "ezután pedig ez történt." nyújtotta a követekező képet. ezen már mind a hárman az ágyon feküdtek teljesen egymásba gabalyodva. "tete meglökött minket, de yoongi velünk rántotta őt is." magyarázta jimin miközben felkuncogott.

mindhárman nevetnek a képen. ugyan hoseok csak egy megfagyott pillanatot látott, mégis érezte azt a gondtalan boldogságot ami a képből áradt. taehyung arcán széles mosoly ahogy a két másik fiú mellett fekszik. jimin arca kicsit el van mosódva az viszont tisztán látszik, hogy yoongit majdnem teljesen eltemeti. az előbb említett pedig éppen próbálja magáról lelökni a szőkét, de azért ő is nevet.

ezen a képen már nem fedi yoongi fejét a kapucni, ami valószínüleg az esés közben csúszott le. hoseokban egy pillanatra megrekedt a levegő ahogy észrevette, hogy a képen szereplő yoonginak menta színű haja van.

"uhm jiminie?" kérdezte bizonytalanul. "yoonginak menta színű volt a haja?"

jimin mit sem észrevéve hoseok hirtelen hangulat változásából boldogan kezdett el csicseregni.

"igeen! ugye milyen jól állt neki? nem is értem miért festette át. annyit győzködtem őt, hogy ne váltson, dehát makacs, mint azt már mindketten tudjuk."

miközben jimin beszélt keresett még egy képet amin ő és a menta hajú yoongi volt, ezt odanyújtotta hoseoknak.

és akkor a barna hajú rájött. felismerte, mintha valami kattant volna és hoseok hirtelen már minden egyes arcvonására emlékezett az egy éve látott idegennek. hogyne emlékezett volna? hiszen yoongi volt az.

persze az is lehet, jutott hoseok eszébe, hogy csak az elméje játszik vele. hogy azt látja bele amit bele szeretne látni.

"azt hiszem én lassan indulok minie, de köszönöm, hogy meghallgattál."

"igazán nincs mit, akármikor meghallgatlak hyungie."

gyors köszönéssel hoseok már el is tünt a fiatalabb lakásából. újra kellett gondoljon mindent és ehez mindenféleképpen egyedül kellett lennie.

-
kezdünk a végére érni, még egy-két rész van hátra.

vélemények a résszel kapcsolatban?