amelyben a mentahajú és a mosolygós újra találkoznak, de persze nem ismerik fel egymást

yoongi következő egy éve jobban nem is telhetett volna. ugyan még akkor este hoseoknak azt mondta szeretne elutazni valahova, ez végül nem sikerült. de yoongi nem bánta. sikerült gyakornokként (nem volt egyszerű) bekerülnie egy zenei kiadóhoz ahol olyan jól teljesített, hogy szerződést is kötöttek vele az év végén, így amint a fiú befejezi az egyetemet mehet vissza oda már teljes állásban dolgozni.

emelett yoonginak másra is volt ideje. persze sokszor volt, hogy túlórázott és késő éjjel esett haza, de voltak napok amikor kevesebb munkája volt. ilyenkor csak élvezte az életet, hogy létezik. kiült egy-egy parkba és egész nap olvasott. vagy éppen körbement a városban tömegközlekedéssel. de olyan is volt, hogy csak otthon ült és sorozatokat nézett.

yoongi úgy érezte, hogy boldog és őszíntén szólva egy kicsit sajnálta is, hogy a következő évre bejutott az egyetemre. persze nem arról volt szó, hogy egy percig is elgondolkozott volna azon, hogy nem kezdi el. csupán csak eleinte egy kicsit lehangolta a gondolat, hogy újra tanulnia kell. később azonban ahogy egyre közeledett az első egyetemi napja nagy izgalom lett úrrá rajta.

végül kiderült felesleges volt izgulnia. minden jól telt az első héten annak ellenére, hogy nagyon zsúfolt volt idő beosztása. így hát amikor barátja jimin meghívta őt magához péntek délutánra, boldogan mondott igent.

jimint még kis korából ismerte, vele és taehyunggal együtt szenvedték végig iskolás éveiket, hogy aztán végzősként mind ugyanoda beadva a jelentkezésüket reménykedjenek, hogy bejutnak ugyanarra az egyetemre. hát taenek és jiminnek sikerült, most pedig végre yoongi is csatlakozhatott hozzájuk.

yoongi kicsit izgult, jiminék szerttettek egy pár barátra ez alatt az egy év alatt és yoongi most fog ezekkel az emberekke először találkozni.

a barátai közös koli szobája előtt megállva még egyszer vett egy nagy levegőt ujjaival pedig utoljára megpróbálta elrendezni fekete tincseit mielőtt még benyitott volna az ajtón.

"yooongs!" jimin szinte azonnal széles mosollyal az arcán köszöntötte a belépőt.

"jimin." egy apró kínos mosoly jelent meg az idősebb ajkain. "sziasztok." tette még hozzá a többiekre nézve.

a szoba kicsi volt most mégis nyolcan tömörültek be oda. két ágy a két sarkban. az egyik fekvő helyen taehyung és jimin fetrengett telefonjukkal a kezükben. a másik ágyon egy srác döntötte neki a fejét a háttámlának miközben védelmezően összefonta karjait a lábai között helyet foglaló fiú dereka körül aki éppen egy könyvet olvasott, talán észre se vette, hogy már egyel többen vannak a szobában. ennek az ágynak a végén egy világos lila hajú srác ült még aki kíváncsi tekintettel méregette yoongit. a két ágy között, a földön hasalt egy szőke hajú fiú aki nagy ajkaival némán tátogott ahogyan valamit memorizált egy füzetből. végül pedig a legutolsó srác fejét a földön fekvő hátán pihentetve bámulta a plafont.

"mindenki figyeljen!" jimin kicsi kezeivel tapsolt kettőt. "szeretném nektek bemutatni a legjobb barátomat-"

"héj azt hittem én vagyok a legjobb barátod!" taehyung sértődötten nézett a szőkére.

"jaj maradj már, te minden vagy csak nem az." jimin megforgatta a szemeit. yoonginak ezen el kellett mosolyodnia. a két fiúnak évekbe telt mire végre végzős évük kezdetén bevallották egymásnak érzéseiket. "szóval a legjobb barátom, yoongi." mutatatott az említettre jimin mire az zavartan biccentett. "mutatkozatok be szépen, mind." adta ki az utasítást a szőke majd mint aki jól végezte dolgát figyelmét újra taehyungnak szentelte.

"seokjin, de hívj csak jinnek." a földön hasaló szőke hajú felpillantott yoongira, de éppen csak egy pillanat erejéig mivel muszáj volt tanulnia.

"jungkook." seokjin hátán fekvő felemelve a fejét rámosolygott a feketehajúra ezzel kivillantva nyuszi fogait.

"namjoon vagyok." integetett neki a lila hajú.

"hoseok." az olvasó most kidugva a könyve mögül a fejét yoongira mosolygott. yoongival egy pillanatra megfordult a világ, borzasztóan nagy deja vu érzés fogta el a mosolyt meglátva.

egyszerűen nem tudta levenni a pillantását a világos barna hajú hoseokról. de ezzel a másik sem volt másképp egyszerűen csak bámulni szerette volna yoongit, amíg csak lehet.

"kai." hoseok mögött ülő fiú hangja rázta mindkettejüket vissza a valóságba. "kai vagyok, hobi barátja." tette még hozzá és talán még egy kicsivel közelebb húzta az említettet magához. ezt egyértelműen azért tette mert rögtön érzékelte a furcsa légkört barátja és jimin legjobb barátja között.

yoongi tétován helyet foglalt a két ágy között a falnak neki vetve hátát. kicsit kényelmetlenül érezte magát hiszen mindenkinek volt mit csinálnia ő meg csak ült.

felpillantva a mellette ülő hoseokra boldogan vette észre, hogy a barna hajú az egyik kedvenc könyvét olvassa.

"most olvasod először?" kérdezte a fekete hajú. hoseok yoongi felé fordult. annyira ismerős volt neki a másik arcvonásai.

"harmadszorra, miért te olvastad már?"

a földön ülő heves bólogatásba kezdett tettével mosolyt csalva hoseok arcára. ezzel megtört kettejük között a jég, vidáman kezdtek el egymásnak magyarázni a könyvről.

"szóval? mit gondolsz róluk?"két óra múlva yoonginak haza kellett indulnia. jimin kikísérte, de közben nem tudta megállni, hogy ne kérdezősködjön egy kicsit.

"rendesnek tünnek."

"na és?" jimin játékosan lökte meg a másik vállát. "esetleg valaki ki tünt a többiek közül? esetleg jonnie? jungkook? seokjin?"

"nem feltétlenül muszáj nekem mindig párt keresned akármikor alkalmad adódik rá."

"de hyungie." biggyesztette le a szőke az ajkait. "azóta nincs senkid mióta abban a buliban találkoztál azzal a sráccal. még mindig bele vagy esve egy idegenbe?" tette hozzá jimin gyanakodva az utolsó mondatot.

yoongi fáradtan felsóhajtott már csak annak az estének a gondolatára is.

"nem erről van szó jimin-ah, csak nála kevésbé jobb nem kell ilyen emberrel pedig eddig még nem találkoztam."

-
mit gondoltok eddig a sztoriról?