~Pár órával később~

El telt már pár óra, mióta merültünk egyet. Apa és Parker el mentek valami miatt a városba, én pedig otthon maradtam egyedül. Fel hívtam apát, hogy ki megyek egy kicsit a partra. Egy oké, vigyáz magadra után már nem is beszéltünk, mert hívták valami hajóhoz. Nem tudtam, hogy mi van mert én nem lettem be avatva ebbe, de nem is akartam. Na mindegy, inkább irány a part.

Amúgy is, ha már itt vagyok a part közelben, akkor már barnujunk is egy kicsit. Igaz, hogy nem akarok meg semmi, de na. Meg akkor márctudok egy kicsit úszni a víz tetén, azzal a tudattal. Hogy nincs mi megvegyen engem, mert itt nincsenek ragadozó cápák. Na, ez már nekem tényleg szerencse.

Már kint is vagyok a parton. Apa egy közeli szállást fogott ki, aminek hála láthatom a tengert és a szép naplementét. Na meg, ott vannak a delfinek is a délutáni órákban. Egyszer-kétszer látni lehet őket, ahogy úszkálnak meg ki zgranak a tengerből. Az is nagyon szép és jó szokott lenni.

-Úszni van kedvem. De nem tudom, hogy mért. Hm...talán most kéne meg keresni azt a valakit, nem pedig holnap. Igen, most kell, mert lehet, hogy holnap nem lesz erőm úszni, meg ki jönni.- gondoltam magamban és már le is vettem a papucsom és a vízbe mentem

Itt az ideje elő venni az úszó tudásomat víz tetején. Nagyaból addig kell be úsznom, ameddig a hajóval is mentünk. Nincs olyan messze a parttól, sem túl közel. Ami jó, mert legalább nem kell olyan sokat úszni, meg szem előtt is leszek. Már ha apa vagy esetleg egy idegen figye engem, hogy mikor kéne, hehe...ki menteni engem a vízből.

Am...udegen alatt az úszó mestereket,  vagy kio azok...alatt értettem. Mert ugye én még nem isnerek itt mindenkit. Három napja vagyunk itt apával...