A banya mondott valamit a két katonának, azok ketten pedig le fogták Bakugo-t. Először egyikünk sem tudta, hogy mit is jelent ez, aztán mind a ketten egyszerre világosodtunk meg. Ez a rohadt némber nem akarja azt, hogy ha úgy van. Akkor engem Bakugo meg tudjon védeni az ütésektől, amiket majd kapni fogok....

-Akkor most. Mit keresel te itt?

-Nem vagyok hajlandó beszélni.- fordítottam el a fejem az egyik irányba

-Oh, tényleg? Akkor a fiam fogja bánni, nem pedig te.

-Hogy mi van?! Muter te meg vagy bolondulva?!- kérdezte idegesen Bakugo

-Ne! Inkább én, mint ő mert tőlem akarja tudni az igazat. Követtem Bakugo-t, de csak azért, hogy vissza adjam neki a nyakláncot. Ez az igazság, mert látta, hogy a kezébe nyomtam. Higyjen nekem, kérem, mert ez az igazság. Nem hazudtam tegnap sem, meg most sem hazudok. Csak Bakugo-t ne bántsa, kérem. Vissza adom a nyakláncot, az embereknek sem mondok semmit. Ígérem, csak engedjen el és Bakugo-t ne bántsa.- kezdtem el a nőnek könyörögni, de most sem hitt nekem. Egy rendben vagy valami normális szó helyett rá csapott egyet a szöszi mellkasára

-Muter bazd meg! Ez kurvára fáj!- sziszent fel. Nekem könnyek gyűltek a szemembe és úgy néztem Bakugo-t

-Mondom, hogy ez az igazság!

-Ki tudja ez még rajtad kívül állítani?!- emelte fel a hangját a banya

-Bakugo!

-Ez az igazság Muter! Szóval hagyd ezt abba, és engedd el (Y/N)-t! Erre semmi szükség nincs banya! - adott nekem igazat a szöszi

-Mondtam én, hogy ez az igazság. Engedj el, vissza adom a nyakláncot, ha kell. Csak hagyjon békén, ahogy Bakugo-t is.- kezdtek el folyni a könnyeim

-El engedni a fiamat.- mondta, mire a két katona már el is engedték őt    -Veled még ma este beszédem van kis hölgy.- mondta szemre hányóan és már intett is a két katonának, hogy kövessék őt, mert el mennek. Bakugo egyből oda úszott a cellámhoz és az ajtót kinyitva, valamivel már magához is ölelt

-Nem lesz baj. Holnapra már biztos, hogy el mehetsz. Ígérem neked (Y/N).

-Bakugo.- mondtam ki sírva a nevét és a nyakhajlatába temettem az arcomat

-Nem lesz baj, nekem sincs bajom. Hé, (Y/N) néz rám.- mondta kedvesen és én lassan rá emeltem a tekintetem   -Nem hagyom, hogy bajod legyen. Tudod mért? Mert ilyen gyorsan szerelmes lettem beléd.- mosolyodott el kedvesen, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra

-Én is szeretek Bakugo.- mondtam ki, mire az ajkaimra tapadt. Egyből viszonoztam neki a csókot, és azt akartam, hogy sose legyen ennek vége. De mint mindennek, ennek is vége szakadt. De még milyen gyorsan is, nekem köszönhetően    -A sebed!- szakítottam meg a csókot    -Basszus, hol van Monoma? Kell az a rohadt kenőcs.

-Hé, jól vagyok. Nem kell nekem az a kenőcs.

-De kell. Kell neked az a hülye kenőcs, mert ez így nem maradhat. Nagyon csúnya sebed helyed lesz Bakugo.- nyúltam hozzá a sebéhez, mire egy kicsit megint fel sziszent

-Oké, még is kell az a kenőcs.- húzta el a száját, hogy igazam lett ebben

-Akkor menjünk Monoam-ho...vagyis csak te mész...- szomorodtam el egy kicsit