Bakugo az imént el mondottaim alapján. Egy perverz egyben gúnyos mosoly mosot húzott a képére és közelebb hajolt az arcomhoz.

-Belém zúgtál már most, hogy helyesnek nevezel engem?

-M-mi?! É-én, téged?! D-dehogy is, hát hova gondol maga Bakugo herceg?- jöttem zavarba a közelségétől. Azt alá írom, hogy a felsőtestét lényegében, bármikor láthatom, de...most na. Egy kisebb lökés és már csattan is köztünk a csók, basszus. Atyám, (Y/N) te mikre gondolsz?!

-Hm? Szóval már most belém szerettél, (Y/N)?- ejtette ki a nevemet egy kicsit sem perverzen. Vagyis én úgy hallottam, meg értelmeztem

-M-mondom, hogy nem! Fogd fel Bakugo. É-és mász már ki a pofámból te beképzelt egoista!- csaptam a vállára piros pofával, mire el hajolt végre az arcomtól

-A hercegedet nem ütögeted, még mindig.

-Hercegem, hercegem. Meg a nagy faszt vagy az én hercegem. Nem ide tartozom, nem itt nőttem fel. Én ember vagyok, baszódj meg!- mondtam egy kicsit hangosan a végét

-Tch, addig lényegében a herceged vagyok, ameddig ki nem szabadítalak innen. Vagyis csak segítek.

-Hálám jeléül, mit is akarsz tőlem? Mert az még mindig furcsa, hogy csak a nevem érdekelt téged.- kezdtem el verselve beszélni. Így már kezdek el verseket írni, bassus kulcs

-Ne beszélj így, már most irritálló. És az igaz, hogy akarok még valamit, a segítségért cserébe. Csak azt majd akkor fogom el mondani, miután ki szabadultál innen. És a parton nem vagy, vagy legalább a bokádig nem ér a víz.

-Jé, te tudod, hogy nekem van bokám? Dik, de okos itt valaki. Na, kitől vetted ezt a rövidke biosz órát?- kérdeztem rá egy kicsit hülye hangon, mire rá ütött egyet a fejemre

-A biosz valamidet senkitől. És ezt onnan tudom, én is ember voltam. Vagyis csak régebben.

-Régebben? Ezt meg, hogy érted Bakugo? Régebben én téged nem is láttalak, pedig itt Malibu-ban nőttem fel.