⚠️Úgynevezett poli kapcsolat szerepel benne.

fanni_29 kérésére ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Minden pillanatát imádtam a Sweet Pea-vel töltött időnek. Valamivel azután kezdtünk el randizni, hogy a déliek átjöttek a mi sulinkba. Szinte azonnal megkedveltem mindannyiukat, és valahogy Sweet Pea-vel is így jöttem össze. A kedvelésből, és barátságból egy biliárd meccs lett, melyet ő nyert, és a fogadás szerint kapott tőlem egy csókot.

Mikor épp nem randin vagyunk, vele és a barátaival töltöm az időmet. Különös módon jobban kijövök velük, mint a saját "fajtámmal", ahogy az ezen az oldalon lakó osztálytársaim mondanánk.

Azonban valami nem igazán stimmel mostanában Fangsszel, Sweets legjobb barátjával. Eleinte folyton vidám és aranyos volt a közelemben, de mostanában eléggé morcos és kissé bunkó. De csupán velem. A többiekkel ugyanúgy nevet, viccelődik, és kedves velük.

Az utolsó óra után épp a cuccaimat pakolásztam be a táskámba, mikor Fangs az ajtó felé igyekezett.

– Hé! Szia! Már nem is köszönsz? – szóltam utána, mikor elhaladt mellettem.

– Tessék? – fordult vissza.

– Csak nem köszöntél – motyogtam.

– Figyelj, nincs rád időm, úgyhogy, ha megbocsátasz, mennem kell.

Elkeseredetten csaptam be a szekrényem ajtaját, és Sweet Pea ekkor lépett oda hozzám, majd puszit nyomott a számra.

– Mehetünk haza? – kérdezte.

– Persze – bólintottam.

– Sweetie, szerinted csináltam valami rosszat, hogy Fangs ilyen... bunkó velem? – kérdeztem, miközben hazafelé sétáltunk. Jobban mondva Sweet Pea hazakísért a suliból.

– Nem hinném, hogy bármi rosszat tettél volna. Ígérem, majd beszélek vele – simogatta egy kicsit a hátam.

– Köszi. Csak mert ő a legjobb fiú barátom.

– Tudom. Ezért is beszélek a fejével holnap.

***

~Sweet Pea

Másnap, a harmadik óra utáni szünetben épp összetalálkoztam Fangsszel, elkaptam a karját, és egészen az udvarig rángattam.

– Haver, mi van veled? – kérdezte meglepetten, kissé bepipulva.

– Ezt én is kérdezhetném, már ne is haragudj. T/N-nak/nek te vagy a legjobb barátja, és mostanában kissé bunkó vagy vele. Tegnap délután olyan szomorú volt.

– Hidd el, én se örülök, hogy ezt kell tennem, mert muszáj. Mert különben megbolondulnék, és te is ki akarnál nyírni.

– Ugyan már! Mi lehet olyan rossz, ami miatt én meg akarnálak ölni?

Fangs néhány pillantra elhallgatott; láttam, hogy rágódik, majd végül kibökte a választ, ami engem is meglepett.

– Tetszik a barátnőd, oké?!

– Mi? Tetszik T/N?

– Igen. De mivel te már randizol vele, nem csaphatom neki a szelet, így inkább bunkó vagyok, hátha megutál.

– Nem haragszok – sóhajtottam. – Végül is, nem akartad, hogy így történjen.

– Komolyan?

– Ja. És... hallottam valamiről, ami talán megoldás is lehetne, de ez elég komoly dolog...

***

~T/N

A nap folyamán Sweet Pea-t is alig láttam, ami meglepett, elvégre, ha nem is együtt van óránk, a szünet kezdetén, mindig ott vár a terem ajtajában.

Azonban, mikor az utolsó óráról jöttem ki, Fangs és Sweet Pea is várt rám, ami még jobban meghökkentett. Ráadásul mindketten egész vidámnak tűntek.

– Sziasztok, srácok. Ti hogyhogy ilyen vidámak vagytok? Csináltatok valamit?

– Mondani akarunk valamit. Kimehetnénk az udvarra? – kérte Sweet Pea. – Ilyenkor már teljesen üres.

– Hát jó – vontam vállat.

Kimentünk az udvarra, és leültünk a lelátóra, és szerencsére a focisták se tartottak edzést, hogy a zaj belezavarjon ebbe a látszólag is komoly beszélgetésbe.

– Szóval, mi a mondanivalótok? – kérdeztem kíváncsian, mire Sweet Pea csak Fangsre pillantott.

– Nézd, először is bocsánatot szeretnék kérni, amiért olyan bunkó voltam veled. Nem volt szép tőlem – kezdte. – Ráadásul... azért csináltam, mert tetszel, csak mivel foglalt vagy...

– Jaj, Fangs! Előbb-utóbb megoldódott volna – öleltem meg szorosan.

– Olyan aranyos vagy – mosolyodott el.

– Ez fordítva is igaz. Na, de meséljetek, miről akartatok beszélni?

– Van egy megoldásunk Fangs haverom pici problémájára. Csak előbb beszélni akartunk veled – mondta Sweet Pea.

– És pedig mi az?

– Öhm... hallottál már a... poli kapcsolatról?

– Nem, de a poli általában azt jelenti: több. És... nem, valahogy nem tudok rájönni.

– Ha belemész, ez úgy nézne ki, hogy te randizol velem, és Fangsszel is.

– Ó... értem.

– Szóval... mit mondasz? – kérdezte félve Fangs.

– Háát... – töprengtem el, de valahogy szinte rögtön tudtam a választ. – Azt hiszem, megérhet egy próbát. De nem veszhettek össze rajtam.

– Értettem – szalutált viccesen Sweet Pea, mire felnevettünk.

Mielőtt elindultunk volna hazafelé, még adtam egy puszit Sweet Pea, majd egyet Fangs arcára.