fanni_29 kérésére ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Jughead barátnőjeként elég sok Kígyót ismerek, annak ellenére, hogy még nem vagyok a csapat tagja. Viszont az egyikükkel nem jövök ki jól. Ez pedig Sweet Pea. És az érzés kölcsönös.

Gyakran piszkáljuk egymást, de ez mostanában elmaradozott. Sweet Pea másképp viselkedett velem és a barátaival is. Nem beszélget velük annyit, zárkózottabb lett.

Suli után beültem egy kicsit

– T/N, kérhetnék tőled valamit? – kérdezte Toni.

– Persze. Mi az?

– Ha találkozol Sweet Pea-vel, beszélnél vele? Velünk mostanában nem áll szóba.

– Mert velem szerinted beszélne? Ki nem állhat.

– Csak légyszi próbáld meg!

– Jó, majd... holnap megpróbálok beszélni vele – sóhajtottam. – Most viszont haza kell mennem. A szüleim lehet hozzászoktak ahhoz, hogy déli sráccal járok, de éppen az északi oldalon lakunk, és azt akarják, hogy időben otthon legyek.

Ez nem teljesen volt igaz. A szüleim későn érnek haza. Csak meg akartam úszni ezt a Sweet Pea-témát.

***

Hazafelé menet – mikor már kissé sötét volt – legalább öt percig hallottam, ahogy valaki mögöttem sétál. Próbáltam levegőnek nézni, hátha békén hagy az illető, de továbbra is hallottam a lépteit. Végül óvatosan hátrapillantottam a vállam felett, és kicsit megkönnyebbültem. Bár, a személy pár méterrel messzebb volt tőlem, az alakját felismertem.

Teljesen megfordultam, és odamentem hozzá.

– Sweet Pea, van oka annak, hogy követsz? – kérdeztem.

– Beszélhetnénk?

– Nekem haza kell mennem. Már így is besötétedett.

– Kérlek!

– Sweet Pea, alapból belemennék úgy, hogy hazakísérsz, de ahogy látom, kissé részeg vagy, így ez nem kivitelezhető – próbáltam lebeszélni a dologról, de olyan könyörgően nézett rám, hogy egyszerűen képtelen voltam nemet mondani. – Jó, majd másnem azt mondom, Toninál alszok – sóhajtottam.

***

– Szóval, miről akartál beszélni? – tudakoltam, mikor megérkeztünk Sweet Pea lakókocsijába.

– Segítened kéne valamiben – bámulta a padlót.

– Segítek én, de előbb dőlj le a kanapéra.

Bólintott, majd kicsit botladozva lefeküdt, én pedig mellé ültem.

– Szóval, mi a baj?

– Van egy lány, aki tetszik...

– Csak te neki nem?

– Olyasmi. Öhm... barátja van, de nem bánik vele megfelelően. Nem úgy bánik vele, mint ahogy egy olyan aranyos, kedves, és bátor lánnyal kéne. És ezt így nem mondhatom el neki.

– Ne félj! Biztos rá fog jönni. És ha esetleg még szomorkodik, te pedig megvigasztalod, nagyon hálás lesz neked.

Mikor erre nem jött reakció, Sweet Pea-re pillantottam, és akkor láttam, hogy már alszik.

***

Reggel én már menni készültem, mikor Sweet Pea még aludt.

– Szeretlek, T/N – motyogta álmában. – Jones nem érdemel meg.

Lefagyva álltam  és néztem az alvó fiút, majd inkább elhagytam a lakókocsit.

***

Estefelé megint a Féregben voltam, de egész más okból. Jugheadet rajta kaptam, hogy Bettyvel smárol a Kék és Arany szerkesztőségében, és italba fojtottam a bánatomat.

– Szia, T/N. Reggel nálam hagytad a kabátodat – ült le mellém Sweet Pea, majd meglátta, milyen szomorú vagyok. – Mi történt?

– Jughead megcsalt – szipogtam.

– Tessék?! Hol az a barom? – nézett körbe.

– Sweet Pea, kérlek, ne menj el! Szükségem van rád – öleltem meg.

– Részeg vagy?

– Egy picit – mutattam az ujjaimmal.

– Jól van, indulás. Hazaviszlek, és megvárom, hogy kijózanodj.

***

A lakókocsiban Sweet Pea lefektetett a kanapéra, és betakart.

– Nem bújnál mellém? – biggyesztettem le a számat.

– Nem. De itt maradok a fotelben.

Ahogy elindult mellettem, megfogtam a kezét.

– Akkor adhatok egy puszit? Ide? – mutattam a saját számra.

– Nem. Előbb józanodj ki – nevetett.

***

2 hónappal később...

Reggel Sweet Pea mellkasán ébredtem. Mosolyogva pillantottam fel a még békésen szuszogó barátomra.

Másfél hónapja kezdtünk randizni, és sokkal boldogabb vagyok, mint Jugheaddel voltam. Sweetsnek igaza volt. Jobban bánik velem.

Mosolyogva támaszkodtam az alkaromra, és puszit adtam az arcára.