T/N = te neved

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:
– Srácok, valaki látta Archie-t? Nem volt az utolsó három órán – mentem oda a suli előtt beszélgető barátaimhoz.

– Tesin az edző a csapatot edzette, és a lelátóról láttuk, hogy Archie-t valaki fejbe dobta labdával, mikor még nem volt rajta sisak. Mr. Andrews értejött, hogy bemenjenek a kórházba. De szerintem otthon vannak már – mondta Betty.

– Köszi, hogy szóltál – intettem neki és a többieknek, majd az Andrews ház irányába indultam.

***

Néhány perc séta után bekopogtam Archie-ék házának ajtaján, hamarosan pedig Mr. Andrews ajtót nyitott.

– Szia, T/N! Gondolom hallottad, mi lett Archie-val. Odafent pihen – mosolygott rám.

– Köszönöm szépen. Nagyon súlyos?

– Dehogy. Az orvos azt mondta, nagyon enyhe agyrázkódás.

– Rendben – bólintottam, majd felmentem az emeletre.

Odafent óvatosan belesekedtem Archie szobájába.

– Szia, Archie-kám! Hogy vagy?

– Szétmegy a fejem. De megvagyok – húzódott mosolyra a szája.

Letettem a táskámat, és leültem az ágya szélére.

– Hozzak neked valamit?

– Ne. Csak dőlj le ide mellém – nézett rám könyörgően.

Bólintottam, majd elnyúltam mellette az ágyon.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:
Jughead egész nap olyan figyelmetlen volt, és biztos voltam benne, hogy nen egy órán bealudt.

Egyik szünetben a klubszobában ücsörögtünk, mikor Jug kedvetlenül lehuppant mellém.

– Juggie, minden oké? – kérdeztem.

– Ja, persze – bólintott fáradtan.

A homlokára tettem a kezem, és így észrevettem, hogy nem épp megszokott hőmérsékletű.

– Te miért jöttél be, mikor beteg vagy? – kérdeztem aggódva.

– Mondom, hogy jól vagyok – hajtotta a fejét a vállamra.

– Nem vagy. Fehívom apádat, hogy jöjjön érted, de előbb még egyszer megkérdezem: miért jöttél be betegen?

– A szülinapod miatt. Nem akartam, hogy egyedül legyél egész nap – ölelt meg.

– Édes vagy, de nyugodtan maradhattál volna otthon. Felhívom apukádat, hazamész, és majd délután rádnézek, rendben? – cirógattam a haját.

– Rendben. Köszönöm.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:
Megbeszéltük Sweet Pea-vel, hogy a hétvégén náluk leszek a Sunnyside-ban.

Reggel, mikor nagyot nyújtózva ültem fel az ágyban, Sweet Pea akkor kóválygott vissza a szobába, és úgy tűnt, valami nem okés.

– Jó reggelt, Sweetie! Minden rendben? – mosolyogtam.

– Áh, csak találkoztam a tegnapi vacsorámmal – motyogta, majd visszadőlt mellém az ágyba.

– Megbetegedtél? – tettem a kezemet a homlokára. – Hát, lázas nem vagy.

– Csak haldoklok – motyogta a párnába.

– Dehogy haldokolsz – nevettem. – Van itthon bármilyen tea? Konkrétan gyömbér.

– Azt hiszed tudom? – nyitotta ki az egyik szemét. – Nézz szét nyugodtan. Talán a tűzhely melletti szekrényben vannak teafüvek.

Úton a szobából kifelé menet még odaraktam Sweet Pea mellé a kiskukát, biztos ami biztos alapon.

Hétvége ellenére csak ketten voltunk a lakókocsiban, így otthon éreztem magam, és nekiláttam a gyömbéres tea után kutatni. Szerencsére találtam is, így gyorsan elkészítettem egy bögrébe, és reméltem, hogy szegény Sweet Pea jobban fogja érezni magát.

A bögrével a kezemben mentem vissza a szobába.

– Hoztam teát. Remélem segít – mosolyogtam halványan Sweet Pea-re, aki erre óvatosan felült.

– Nagyon aranyos tőled – viszonozta a mosolyomat. – És sajnálom, hogy elszúrtam a napot.

– Ugyan már! Nem baj. Mászkálunk máskor a folyó parton. Most majd ápollak. – Leültem mellé, és puszit nyomtam az arcára. – Ha pedig elkapom tőled, te is megteheted ugyanezt.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:
A nap végén kiléptem a suliból, és a tekintetemmel Charles fekete autóját kerestem, azonban nem láttam sehol sem. Elővettem a telefonomat, és gyorsan megcsörgettem a Charlie-t. Ami meglepett, az az volt, hogy kicsit sokáig tartott neki, felvenni.

– Szia! – köszönt, és úgy hallottam, mintha a kicsit beteges lenne a hangja.

– Szia, Charlie! Minden okés?

– Ööö... reggel nem mentem be dolgozni, mert nem voltam jól, és bealudtam. Már három óra van? Sajnálom, hogy nem mentem érted.

– Ugyan, semmi baj. Majd hazasétálok. Pihenj csak! Szeretlek!

– Én is szeretlek. Szia! – Elköszönt, majd letette a telefont.

Én nem hazafelé indultam, hanem a Pop's irányába. Venni akartam egy kis kaját Charlesnak, ha már egész nap aludt.

Úton a Pop's felé, elhaladtam a rendőrség előtt, épp mikor Charles apja lépett ki az épületből.

– Szia, T/N! – köszönt mosolyogva.

– Szép napot, Mr. Jones!

– Hékás! Mit beszéltünk meg?

– Bocsánat, FP! – nevettem.

– Semmi baj. Esetleg tudod hol van Charles? Ebédszünetben kínait akartunk rendelni, de nem volt lent az irodában.

– Mikor kijöttem a suliból, nem láttam sehol, ezért felhívtam. Reggelre megbetegedett, és aludt is egy nagyot. Valószínűleg én ébresztettem fel. A Pop's-ba készülök, venni neki valami kaját, utána megyek ápolni őt.

– Én is a Pop's-ba készülök, végre nyugisan enni. Elvigyelek?

– Hát, ha már ugyanarra megyünk, persze – mosolyogtam.

***

A Pop's-ban vettem kaját magamnak és Charlesnak, majd FP-től elköszönve indultam a Five Seasonsbe.

A szőke FBI ügynököm ajtajában megálltam, majd bekopogtam. Hamarosan Charles kukkantott ki, és el kellett ismernem így betegen is aranyos. Az orra kissé piros volt, és a haja kivételesen össze volt borzolódva.

– T/N? Te miért jöttél? Nem szeretném, hogy elkapd tőlem.

– Csak gondoltam hozok kaját, ha már átaludtad a napot – mutattam fel a papírzacskót.

– Köszi – mosolyodott el, majd arrébb állt az ajtóból, így beléptem a szállodai szobába. – Sajnálom, hogy ilyen rumli van, csak nem gondoltam, hogy idejössz.

– Nem gondoltad, hogy a kedves és gondoskodó barátnőd eljön, miután megtudta, hogy beteg vagy? – vontam fel a szemöldökömet.

– Rendben, igazad van. Bocsánat. És örülök, hogy itt vagy. Azért is, mert majd' éhen halok.

– Akkor keresek tálcát, ülj le az ágyra, és egyél. Majd én összepakolom ezt a sok zsepit. Aztán csatlakozok hozzád – igazgattam meg a haját.