T/N = te neved
K/T = kedvenc turmix
K/F = kedvenc filmed

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:
Elérkezett az a bizonyos szombat. Fura érzés volt a Pop's-nál tovább, a város északi oldalára menni.

Mivel nem vagyok Kígyó, ezáltal nincs bőrdzsekim, nehezebben jönnek rá, hogy déli vagyok.

Sikerült megtalálnom az Archie által megadott címet. Elm Street 2037. Felmentem a verandára, és bekopogtam. Reméltem, hogy Archie enged be, és így kevésbé lesz kínos a dolog, de az apukája nyitott ajtót.

– Jó... jó napot! Én... T/N vagyok. Archie-hoz jöttem.

– Szervusz. Igen, Archie említette, hogy jön hozzá valaki. Kint van a garázsban. Gyere, mutatom az utat.

Követtem Mr. Andrewst, aki elvezetett a hátsó ajtóhoz, majd megmutatta, hol van a garázs ajtaja.

Megköszöntem a segítséget, majd óvatosan benyitottam az oldalsó ajtón. Archie épp egy kanapén ült, az akusztikus gitárját állítgatta – legalábbis gondolom.

– Szia – intettem neki, elpirulva, mire felpillantott

– Szia. Gyere, ülj le, és kezdhetünk is – mosolygott rám.

Lehuppantam mellé, az ölembe tette a gitárt, megfogta a kezeimet, és irányítva segített eljátszani néhány hangot.

***

Elég sokat szórakoztunk, miközben tanított, vagyis próbált tanítani gitározni.

Már lassacskán beesteledett, és kénytelen voltam induláshoz készülődni.

– Nagyon jól éreztem magam veled, Archie – mosolyogtam. – Simán el tudnék képzelni még néhány ilyen randit.

– Én is. Olyan aranyos és vicces vagy.

– Ezt rólad is elmondható. Alig várom a következő randit – adtam egy puszit az arcára – ami a következő pillanatban majdnem a haja árnyalatában tündökölt –, és elindultam kifelé a garázsból. Az ajtóban még visszafordultam, és mosolyogva intettem neki.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:
Elérkezett az utolsó estém Riverdale-ben, ezt pedig Jugheaddel töltöm. Ő természetesen ott volt már a Pop's-ban, épp egy hamburgert majszolva pötyögött a gépén. Odasiettem a boxhoz, amiben ült, majd lehuppantam vele szembe.

Nem vett észre rögtön, ezért vigyorogva csuktam le a gépe fedelét, mire ijedten kissé összerezzent.

– Nem azért jöttem el, hogy azt nézzem, ahogy a regényedet írod – mosolyogtam.

– Bocs, azt hittem, van még időm.

Jughead lovagiasan megrendelte nekem a kaját, amit kértem, majd amíg vártuk, hogy kész legyen, beszélgetni kezdtünk.

– Lehet, ezt már hamarabb kérdeznem kellett volna, de ki a rokonod, akinél a szünetet töltöd?

– Betty Cooper. Talán ismered.

– Ööö... Igen – bólintott. – Hogyhogy nem jöttem rá erre hamarabb? És még én gondolom magam nyomozónak.

– Ugyan, ne vedd magadra – mosolyogtam.

Hamarosan megérkezett a kaja, és természetesen Jugheadnek az volt az első, hogy ráraboljon a sültkrumplimra.

– Hékás! – csaptam a kezére. A tervezettnél erősebben, mert konkrétan beletenyerelt a krumlin lévő ketchupba. Komoly arccal néztünk össze, majd elnevettük magunkat.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:
Rettenetesen izgultam az első randi miatt. Már reggel elkezdtem készülődni, tekintve, hogy suli után megyünk oda. Addig válogattam a ruhák közt, míg észre nem vettem, hogy késésben vagyok.

Végül nem is öltöztem ki annyira, tekintve, hogy a Pop's-ba megyünk. Amikor vége lett a sulinak, elkezdtem pakolászni a szekrényemben.

– Indulhatunk? – lépett oda hozzám Sweet Pea. A nyakam még nem igazán szokott hozzá a magasságához.

– Pe-persze – pirultam el.

***

Már a Pop's-ban ültünk, és próbáltuk kitalálni, mit rendeljünk.

– Kérsz turmixot? – kérdezte.

– Igen. A kedvencem a...

– Várj, ne mondd el! Szeretném kitalálni.

– Hajrá! – mosolyogtam.

– A... csokis?

– Nem. Fagyiból is azt szeretem a legkevésbé.

– Akkor... K/T? – kérdezte azzal a tipikus mosolyával.

– Talált – válaszoltam fülig elpirulva. – Nem is rossz így az első randin.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:
Ma volt a filmes randim Charlesszal. Azonban előtte még muszáj volt leülnöm, tanulni egy kicsit a jövő heti témazáróra.

Annyira elmerültem a tanulásban, hogy az órára se néztem rá. Legközelebb arra lett figyelmes, hogy valaki csenget. Elgondolkozva mentem le a földszintre. Nem tudok róla, hogy jönne ide valaki.

Ám, mikor kinyitottam az ajtót, és megláttam a túloldalán mosolyogva ácsorgó Charlest, nem kicsit döbbentem meg.

– Szia. Tudom, hogy nálam találkoztunk volna a filmnézéshez, de egy óra várakozás után aggódni kezdtem, és gondoltam megnézem, jól vagy-e.

Ekkor végig néztem magamon, és elvörösödve motyogtam.

– Miért is nem állítottam be riasztást?

Nem ártott volna, mert itthoni, tanulós ruhában voltam. Melegítőnadrág, bő pulcsi, kócos konty.

– Szerintem így is szép vagy – mosolygott. – Ha esetleg nem zavarok, megnézhetnénk itt a filmeket.

– Ööö... Persze. Anyáék elég későn jönnek haza, szóval, még örülök is a társaságnak. Gyere be – intettem mosolyogva. – De hogy lehet az, hogy még hétvégén is tökéletesen be van lőve a hajad?

– Reggel még be kellett néznem az irodába – nevetett.

Fent leültünk a babzsák foteleimbe, és a gépemen már ki is kerestem az első filmet.

– Ez a kedvencem. K/F.

– Jó ízlésed van, így biztos remek film – mosolygott rám, mire elpirultam.