Köszönöm szépen a segítséget fanni_29 ❤️❤️❤️

T/N = te neved
V/N = vezetékneved
K/T = kedvenc turmix

𝕳𝖔𝖜 𝖞𝖔𝖚 𝖒𝖊𝖙:
Látogatóba érkeztem Riverdale-be az unokatestvéremhez, Reggie-hez. Viszonylag távoli rokonok voltunk, de a szüleink elég jóban voltak, így gyakran jártam Riverdale-be, most viszont huzamosabb időre készültem, ugyanis a sulim hosszabb időre bezárt valamiért, így online vagyunk kénytelenek tanulni. A szüleim pedig azt akarták, hogy ne csak otthon üljek, ezért elhoztak Riverdale-be.

Nem bánom annyira, elvégre a változatosság sem árt, de nem mindig jöttem ki Reggie-vel a macsó focista viselkedése, és megnyilvánulásai miatt. Ezért, ha volt szabadidőm, és nem a laptop előtt kellett ülnöm tanóra címszó alatt, szívesen sétáltam a városban, olykor pedig beültem a Pop’sba.

Ma is éppen ez volt a tervem. Délután, még mielőtt Reggie hazaért volna, elindultam a kajálda felé. A parkolóban viszonylag sok jármű volt, hiszen a sulinak is vége lett, biztos sokan beugrottak egy kis turmixra, vagy valami.

Ahogy benyitottam, és csilingelt az ajtó fölötti csengő, kíváncsian néztem körbe, találok-e üres helyet. Az éppenséggel volt néhány asztalnál de mások már voltak ott, idegenekhez pedig nem mertem odaülni, így végül a pulthoz mentem, és felültem az egyik székre.

– Szia! Mit adhatok? – kérdezte egy férfi a pult mögött, mire felnéztem rá, és igyekeztem nem zavarba jönni.

– Öhm... egyelőre csak egy K/T-ot kérek – mosolyodtam el.

– Rendben, mindjárt adom – mosolygott.

Én közben házit kezdtem írni, és mikor letette elém a turmixot, mosolyogva néztem fel.

– Köszönöm szépen.

– Igazán nincs mit. Kérdezhetek valamit?

– Persze, természetesen.

– Idevalósi vagy? Még sosem láttalak.

– Nem – mosolyogtam. – A sulimat hosszabb időre bezárták, ezért online kell tanulnunk. Van időm rokon látogatásra. Reggie Mantle a távoli unokatestvérem. Talán ismeri.

– Ami azt illeti... igen. – Úgy tűnt, nincs annyira oda érte.

– Nem vagyunk túl jóban, azért is jöttem el, mielőtt hazaér – mosolyodtam el. – Ha otthon van, nem lehet rendesen tanulni.

Halványan elmosolyodott, majd tovább ment a dolgára. Ahogy figyeltem, feltűnt, hogy a vendégek nagy része, akik suli után ültek be, nem voltak kifejezetten kedvesek vele, amit nem nagyon értettem. Enyhén oldalra döntött fejjel figyeltem ezt az egészet, és ahogy visszajött, kérdőn nézett rám.

– Miért viselkednek így? – tudakoltam. – Azt hittem, kisvárosban még szokás tisztelni a felnőtteket.

Halványan elmosolyodott.

– A déli oldalon lakom, és itt... nincsenek oda értünk.

– Hú, szóval nem csak Reggie-ék ilyen idióták? – húztam el a számat, mire halkan felnevetett. – Ez azért elég sajnálatos.

– Ugyan, megszokható.

– Az ilyet nem kéne megszokni... – dünnyögtem.

– Ez aranyos tőled. FP Jones vagyok.

– T/N V/N – mosolyodtam el kissé piros arccal. – Nagyon örvendek.

𝕳𝖊 𝖆𝖘𝖐𝖘 𝖞𝖔𝖚 𝖔𝖚𝖙:
Pár hete már Riverdale-ben voltam, és majdnem naponta jártam a Pop’sba. Közben összebarátkoztam pár Kígyóval, ráadásul FP-vel is olyan sokat beszélgettem, hogy megkért, tegezzem.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy így hetek után még mindig közönbös a számomra, de ezt csak nem hozhattam fel a nagy korkülönbség miatt, ráadásul féltem, ha kiderül, ilyen kisvárosban fél perc alatt elterjedne a hír, főleg, ha Alice Cooperen múlik. Az utolsó, ami FP-nek hiányzik, hogy újra bajba kerüljön.

– Szia, T/N! – mosolygott rám, ahogy beléptem a kajáldába, és leültem a pulthoz. – Mindjárt készítem a kedvenc turmixodat. Kérsz még mást is?

– Szia! Nem. Most elég lesz az. Köszönöm!

– Valami baj van? – kérdezte gyanakodva.

– Jaj, nem! Dehogy. Csak jó végre elszabadulni otthonról – sóhajtottam, hátha elhiszi.

– Vagy úgy – bólintott, majd ment, hogy elkészítse a rendelésemet.

~FP

Láttam T/N-n, hogy valami bántja, és abban is biztos voltam, hogy nem mond igazat. Féltem, hogy a kis ötletemmel még tetézném a baját, de nem tudtam tovább magamban tartani, mennyire kedvelem. Szellemes, kedves, szórakoztató, szép és a Kígyókkal is rendes.

Mikor kész lett a turmix, a tejszínhabra eper öntettel egyetlen kérdést írtam:

Randira jönnél velem?

Mély levegőt vettem, és letettem elé a poharat, és vártam, hogy felnézzen a házijából. Oda sem pillantva vette kézbe a poharat, és majdnem beleivott a turmixba, mikor meglátta az öntettel írt üzenetet.

~T/N

Lefagytam, mikor megláttam mit írt. A betűket néztem, majd FP-t, és ezt még legalább kétszer. Reménykedve nézett rám. Végül kicsit közelebb hajoltam, nehogy véletlenül bárki más is meghallja.

– Igen. Szívesen – mosolyodtam el.

𝕱𝖎𝖗𝖘𝖙 𝖉𝖆𝖙𝖊:
Kicsit idegesen készültem az első randimra. Péntek kora estére beszéltük meg, mert tudtam, hogy akkor senki nem lesz otthon a focimeccs miatt, így nem veszik észre, ha eltűnök pár órára.

FP nem mondta el, hová megyünk, csak hogy öltözzek fel alaposan, nehogy megfázzak, tehát valószínűleg szabadtéri randink lesz.

Mikor elkészültem, kimentem a ház elé, hogy ott várjam meg. Hamarosan közeledő motor hangot hallottam meg, mire kissé megijedtem, mert még sosem ültem motoron.

Hamarosan FP állt meg a ház előtt, és elmosolyodva néztem rá.

– Szia! Miért idekint ácsorogsz? Elég hideg van.

– Szia! Mondod ezt te, aki motorral jött – kuncogtam, mire felnevetett.

– Ültél már motoron? – tudakolta, mire óvatosan megráztam a fejem. – Jól van, nem gond.

Leszállt a motorról, kitámasztotta, majd elővett egy másik bukósisakot, és odalépett hozzám, hogy rám adja.

– Kényelmes?

– Igen – mosolyogtam. – De... hogy kell felülni?

– Mindjárt segítek, de egyébként nagyon csinos vagy – mosolygott, mire elpirultam.

Mikor segített felülni, elmagyarázta, hová kapaszkodhatok.

– De ha jobbnak érzed, engem is átölelhetsz – mosolygott, én pedig ismét elvörösödtem.

– Rendben.

Felült elém, én pedig végül óvatosan átöleltem, és hozzábújtam.

– Nem megyek gyorsan, jó? – fordult hátra, mire bólogattam.

Ahogy elindultunk, kicsit erősebben öleltem magamhoz, de ahogy kiértünk a városból, lassan kezdtem megnyugodni, és kicsit élvezni is kezdtem az utat.

Észak felé tartottunk, és nem utaztunk sokat. Egy alacsonyabb hegyi kilátó pontnál álltunk meg, ahol már le lett terítve egy pléd, és ott várt egy kosár is.

– Ezt mikor...? – kérdeztem mosolyogva, ahogy segített leszállni.

– Megkértem pár Kígyót, hogy segítsen – mondta, mire elkerekedtek a szemeim. – Ne, ne aggódj! Azt nem tudják, hogy veled randizom, csak hogy valakivel. Addig nem mondjuk el senkinek, amíg nem szeretnéd.

Kicsit megkönnyebbülve bólintottam.

– Egyébként én főztem. Legalábbis próbálkoztam. Gondoltam, nem árt a változatosság.

– Biztos nagyon finom lett – mosolyogtam, ahogy leültünk.

– Remélem. Egyébként, ha fázol, szólj nyugodtan, rendben?

Vidáman bólogattam. Mosolyogva kezdtünk beszélgetni, miközben a vacsorát fogyasztottunk.

– Tényleg nagyon finomat főztél – mosolyogtam rá, és a vállának dőltem. – Nem kellett volna ezért aggódnod.

– Köszönöm, nagyon aranyos vagy – adott puszit a hajamba, mire elpirultam. – És úgy örülök, hogy igent mondtál.

– Miért ne tettem volna? – pillantottam fel rá.

– Hát, negyvenhárom vagyok, börtönviselt és bandavezér.

– Engem nem zavar egyik sem – vontam vállat, és megöleltem.

𝕱𝖎𝖗𝖘𝖙 𝖐𝖎𝖘𝖘&𝕱𝖎𝖗𝖘𝖙 "𝕴 𝖑𝖔𝖛𝖊 𝖞𝖔𝖚":
FP és én már jó ideje titokban randiztunk. Tavasszal mindketten elmentünk a suliba, hogy megnézzük a Carrie-t, és csodás módon épp egymás mellé keveredtünk a nézőtéren.

Mikor a bemutató rosszul sült el, és mindenki bepánikolva sietett ki a színház teremből, FP a kezemnél fogva húzott egy üres terembe, a kezei közé fogta az arcomat, és hirtelen megcsókolt. Elkerekedett szemekkel pislogtam, majd óvatosan, kissé ügyetlenül viszonoztam, és lassan átöleltem a nyakát. Kicsit, mintha kapkodó lett volna a csókja, talán az ijedtség miatt.

– Ne haragudj! – motyogta a csók végén, ahogy a homlokát az enyémnek döntötte. – Csak... megijedtem. Visszajött a Csuklyás, és féltelek.

– Semmi baj – motyogtam, és hozzábújtam –, megértem. Én is féltelek... meg félek kicsit.

– Ne aggódj! Megvédelek téged. És szeretlek!

Elkerekedtek a szemeim, ahogy felnéztem rá.

– Sze-szeretsz? – kérdeztem halkan.

– Igen. Nagyon-nagyon szeretlek!

– Én is szeretlek! – álltam lábujjhegyre, és puszit adtam az állára.