-Most álmodom? Csípj meg!- mutogattam el a mondatom aztán a szívemre helyeztem a kezemet.

-Nem, nem álmodsz! Irány fel és csípd ki magad babám!- kacsintott majd felvette a cigisdobozt az előttünk elhelyezkedő dohányzó asztalról.

Bólogattam egyet és már álltam fel amikor eszembe jutott valami. Szerintem nem csak arról van szó, hogy elmenjen a gyerekekért. Több mint valószínű, hogy Soo keresztanyja felhozza majd az ajánlatot is miszerint legyen modell a JYP-nál.

-Szerintem keresztanyud felfogja hozni a modellkedést is. Ma van az utolsó napja annak, hogy elfogadhatod az ajánlatot. - jeleltem visszaülve a helyemre.

-Tudom, de nem érdekel! Visszautasítom újra ő pedig ad nekem plussz átgondolásra való időt. Ha MinHo kedves lesz veled akkor pedig talán elfogadom az ajánlatot.- rántott vállat és szájába tette a fehér szálat.

-Nem engedhetem, hogy csak azért legyél újra modell, mert belehabarodtam valaki olyanba aki még csak nem is meleg. Barátok lehetnénk max, de őszintén szólva nem tudna elviselni!- motyogtam és reméltem, hogy hallotta amit mondtam.

-WoW, lehet hallani a hangod?... Érted bármit megteszek és ezt tudod jól. Nem mellesleg valamilyen szinten hiányzik a modellkedés viszont jobban szeretek szabályok nélkül élni. Érted ha kell újra szabályok szerint élnék!- kereste meg gyújtóját majd felállt a kanapéról és kezemet megfogva mentünk fel a szobájába.

Ő kiment az erkélyre rágyújtani én pedig eldőltem az ágyán és gondolkodtam azon, hogy mégis mit vegyek fel. Biztos menni akarok? Igen, de a sebhelyekkel az arcomon és a térdeimen nem hiszem, hogy jó benyomást keltenék. Szenvedve keltem fel és kimentem az erkélyre. Soo ahogy meglátott felém nyújtotta a félig elszívott szálat amit el is fogadtam. Beleszívtam és lehunyt szemekkel tüdőztem le majd fújtam ki a füstöt. Visszaadtam neki hiszen a sebeim gátolnak abban is, hogy cigizni tudjak. Nem tudom, hogy fogom kibírni, mert a tüdőm vágyakozik a fehér dohánnyal töltött szálért minden percben. Ez a slukk is csak újra elindította bennem a szenvedést és a vágyat. Legközelebb jobban fogok vigyázni magamra és jobban fogok figyelni nehogy újra balesetet szenvedjek ami gátol a dohányzásban és a beszédben. Megvártam amíg elszívja a maradékot utána pedig bementünk a szobába.

-Mit vegyek fel?- fordultam felé, hogy lássa a kezeimet.

-Fekete farmer lehetőleg térdnél szagatott, egy fekete lenge ing és a fekete bakancsod. - válaszolt majd kinyitotta a szekrényét.

Amióta Szöulban él azóta nála lakom mivel a szüleim kidobtak otthonról. Minden egyes nap abban reménykedem, hogy végre elfogadják a szexualitásom és megkérnek arra, hogy költözzek vissza, de feleslegesen teszem. Kivettem a ruhákat a szekrényből és gyorsan átöltöztem. Kurva jól nézek ji valljuk be viszont az arcom nem valami szép. Kieresztettem egy fruszlált sóhajt ajkaim közül és segítség kérően néztem az éppen öltözködő barátnőmre.

-Menj be a ruhaszobába, a szoba végén van egy gardrób amiben a cipőimet tárolom. A fiókjába vannak a maszkok és válassz egy feketét!- mutatott az ajtóra ami mögött az említett szoba volt.

Bementem a szobába és már sokadjára is ámulva néztem körbe. Kurva sok ruha van itt és ami a legdurvább, hogy képes volt színek szerint csoportosítani. A gardrób elé léptem majd kinyitottam annak mindkét ajtaját. Összesen 4 fiók van és mivel nem tájékoztatott arról, hogy melyikbe vannak így kihúztam az összeset. A felső kettőbe volt egy nagy csomó maszk és öv az alsó kettőbe pedig cipőfűzők és sálak meg persze sapkák. Vállat rántva kivettem egy fekete orvosi maszkot és visszatoltam a kihúzott fiókokat. Becsuktam az ajtókat miután szemügyre vettem a kibaszott jó cipőit és elhagytam a helyiséget. A tükör elé állva felvettem a maszkot és elismerően bólogattam egyet. Mostmár csak a szemöldököm feletti lilulással kell kezdenem valamit.

-Hogy nézek ki?- kérdeztem Sootól jelnyelven.

-Kibaszott jól, de kelleni fog pár ékszer és persze alapozó!- nyitotta ki a szekrényét újra és levette a felső polcról az ékszeres dobozomat.

Kinyitotta majd hosszas gondolkodás után kiválaszott pár gyűrűt. Odaadta nekem én pedig felvettem őket. A jobb kezemen a hüvelykujjamra és a középsőre tettem a bal kezemen pedig mind az öt ujjamra. Imádom az ékszereket főleg a gyűrűket épp ezért van 1 doboznyi belőle. Megkerestem a nadrág láncomat majd fel is bigyesztettem a helyére. Miután ezzel megvoltam Soo leültett az ágyra és lealapozózta a szemöldököm feletti lilás foltot.

-Tökéletes!- csapta össze a kezeit majd leült a sminkasztala elé és összedobott egy gyors sminket.

Miután végzett a sminkkel bement a ruhaszobába és pár perc múlva egy fekete szegecses bakanccsal és egy fekete maszkkal tért vissza. Végig néztem rajta és elismerően bólogattam. Egy fekete hosszú ujjú volt rajta és egy fekete térdnél szaggatott farmer így hát látszódtak a sebei, de ezek csak még menőbbé tették őt.

-Ne öltözzek át? Megfogok sülni!- nézett magán végig.

-Nincs olyan meleg kint!- mondtam halkan, de még ígyis fájt egy kicsit a szám.

-Akkor rendben!- vette fel a maszkját majd kezemet megfogva indultunk el az ajtó felé.

Leoltotta a villanyt aztán pedig kimentünk a szobából és becsukta magunk után az ajtót. Lementünk a konyhába és elraktuk az ott lévő telefonjainkat. Sóhajtva tettem el a cigis dobozomat és a gyújtómat a zsebembe hátha nem bírok magammal és a fájdalom ellenére is rágyújtok.

-Mehetünk?- nyomkodta a telefonját majd felnézett rám a válaszomat várva amit meg is kapott egy bólintással. -Vezetsz vagy vezessek?- kérdezte mire csak magamra mutattam.

-Fáj a csuklód szóval vezetek majd én!- válaszoltam jelnyelven majd felvettem a cipőmet és megvártam amíg ő is felkapja a csukáit és ad enni a kutyáinak.

-Megvárlak a garázsban!- mondtam hangosan utána pedig egyből a számhoz kaptam.

Hát ez rohadtul nem volt kellemes. A fájdalomtól eltorzult arccal mentem végig egy kisebb folyosón aztán pedig kinyitottam az ajtót ami a garázsba vezet. Nyitva hagytam mivel úgyis jön Soo utána pedig levettem a kocsim kulcsát a kulcstartóról. Még a 18. születésnapomra kaptam Sootól amikor letettem a jogsit és be kell valljam imádom ezt az autót. Egy Mercédesz CLS Coupé. Mondanom se kell, hogy nem akartam elfogadni ugyanis több mint 88 millió won volt( 24 millió forint). Végül elfogadtam és én is vettem neki egy kocsit. Ugyanolyat mint ami nekem van csak fehér színben. Sokat dolgoztunk érte apám cégénél, de őszintén szólva megérte. Soonak van elég pénze a modellkedés miatt és persze ő is a cégnél dolgozott.

-Itt vagyok!- csukta be az ajtót majd be is zárta azt.

Beültünk a kocsiba majd kihajtottam a garázsból. Megvártam amíg bezárja a bejárati ajtót is utána pedig végre elindultunk. Nagyon izgultam viszont próbáltam ezt az egészet elnyomni magamban. Az út közben nem beszéltünk ugyanis nem akartam fájdalmat érezni és a kezeimmel sem tudtam kommunikálni vele.

-Bajban leszünk csak, hogy tudd!- fordult felém mire kérdően néztem rá egy pillanatra. -Keresztanya tudja, hogy nem szoktál sminkelni és utálod a maszkokat is beltéren.- nézett ki az ablakon így nem látta, hogy bólogatok.

Hümmögtem egyet majd beparkoltam a JYP parkoló helyiségébe. Kiszálltunk az autóból és sóhajtva mentünk ki a parkolóból. Az utunkat szerencsére nem gátolta semmi sem ugyanis az embereket és az egyenesen vezető utat korlátok választották el és persze egy pár biztonsági őr is ha véletlen megpróbálnának átmászni. Sóhajtva vettük elő a cigisdobozunkat és a gyújtónkat aztán rájöttünk, hogy sietni kellene így hát eltettük a tárgyakat és a füleseinket bedugtuk a füleinkbe. Én szokásomhoz híven a Scream and shot című dalt kapcsoltam be. Ezt mind egyszerre mivel szokásunká vált, hogy egyszerre csinálunk dolgokat. Megfogta a kezemet és elindultunk. Soo miatt elég sokszor kattantak a fényképezőgépek és már idegelt a sok villanás is. Kaptunk pár sértő szót is, de nem igazán vettük magunkra. Egyszerre engedtük el egymás kezét és a tömegre rá se nézve mutattunk be nekik és mentünk tovább. Beléptünk az épületbe és elmondtuk, hogy mégis miért vagyunk itt.

-A 3. emeleten vannak a táncteremben.- mondta a recepciós nő ránk se nézve.

Bólintottunk egyet majd célba vettük a liftet, mert eszünk ágában se volt lépcsőzni.

-Szép ez a hely őszintén szólva, de nem akarok sok időt itt tölteni!- nézett rám Soo mire én csak egyetértés képpen bólintottam egyet.

Izzad a tenyerem a szívem pedig hevesebben dobog a tudattól, hogy pár perc választ el attól, hogy életemben először élőben is láthassam Lee Kibaszott Szexi MinHot. Mivel Soo észrevette rajtam, hogy izgulok ezért megfogta a kezemet és hüvelykujjával simogatta a kézfejem nyugtatás képpen. Megállt a lift és kinyílt előttünk rajtam pedig eluralkodott a pánik. Nem akarom ezt! Haza akarok menni! Kétségbe esetten néztem a mellettem állóra aki csak megrázta a fejét és elindult maga után húzva engem. Minden rendben lesz! Nem igaz? Megálltunk a folyosón ugyanis van itt egy pár terem és gőzünk sincsen, hogy éppen melyikbe vannak a kölykök és persze ők. Idegességemben a kezeimet akartam tördelni, de még ebben is megakadályozott legjobb barátnőm.

-Minden a legnagyobb rendben lesz!- simogatta meg fejemet én pedig durcisan néztem rá.

- Han Soo Mi?- hallottunk meg egy mély hangot ami kicsit megremegett.

Észre se vettem, hogy kinyílt az ajtó. Segítség!!! Valaki mentsen meg, most!

-Milyen Han Soo Mi?- jött ki még egy srác akit nem igazán ismerek még csak látásból sem.

Sorba jöttek ki a srácok a teremből, de a gyerekek még mindig sehol ahogy MinHo sem. Lehet, hogy így a legjobb!

-Baszki, ez az a modell csaj!- mutatott barátnőmre egy magas szőke hosszú hajú srác.

-Lee Felix- hagyta figyelmen kívül a szőke szavait. -Rég találkoztunk!- döntötte oldalra fejét.

-I-igen r-r-régen!- dadogott majd lehajtotta a fejét.

-Állj elém!- utasította ridegen, de én tudtam, hogy valójában semmi rossz nem fog történni.

-Dehogy áll eléd!- fogta meg Felix karját valaki.

Felnéztem az említett személyre és még a levegő is a tüdőmbe rekedt. Ez MinHo! Hátrébb léptem egy kicsit mondván én megfordulok és elhagyom az épületet, de mivel Soo túl jól ismer így egyből a karomra fogott és felém fordult.

-Nem mész sehova! Ne most foss be, kérlek!- jelelte el nekem mire csak bólintottam egyet.

-Néma és süket? Egyáltalán minek van itt? Nem úgy néz ki mint aki a modellkedés miatt lenne itt.- mért végig Minho miközben elmosolyodott.

Ez a mosoly kicsit sem volt kedves vagy éppen szívdöglesztő inkább gúnyos arról nem beszélve, hogy a hangja is csöpögött a gúnytól. Soo karjára fogtam majd felé fordultam.

-Elmentem, nincs kedvem ezt hallgatni! Majd találkozunk!- mutogattam el majd megfordultam.

Kezemre fogott ismét ezért a szemeibe néztem. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban kezembe nyomta a cigis dobozát én pedig az övébe az enyémet. Ő sokkal erősebbet szív mint én ezért ha ideges vagyok vagy éppen szomorú mindig az övét szívom, mert szenvedni akarok.

-Max 2!- engedett el majd felmutattam a kezemet ezzel jelezve, hogy 5. Nem kevesebb, de nem is több.

Megforgatta a szemeit majd utamra küldött és gyilkos tekintettel bombázta MinHot aki eléggé a szívembe taposott most. Tehetségtelen lennék? Nem is ismer! Néma és süket? Ha nem gúnnyal mondta volna ezeket akkor azt mondom oké. Jogos a feltételezés, de nem tudom miért lenne baj ha éppen nem hallanék és nem tudnék beszélni? Mi a baja a kinézetemmel? Nem vagyok túlsúlyos és túlságosan vékony sem és szerintem csúnya se vagyok. Még csak az arcomat se látta teljes egészében, de már leszól. Úgy tudtam, hogy ez lesz! Annyira tudtam, hogy mihelyst megszólal kiábrándulok belőle. Hogy lehet valaki ekkora egy faszkalap? Lift helyett most lépcsőztem, mert valahogy az jobban esett. A 2. emeletre érve meghallottam az egyik teremben a gitár hangját és egyből felcsillantak a szemeim. Több hangszer terem is volt így hát benyitottam az egyikbe ahol mázlimra nem volt senki sem. Ámulattal néztem a falon lógó gitárokat és az egyik sarokban lévő zongorát is. Sose tudtam zongorázni viszont Soo igen. Akárhányszor ideges voltam vagy éppen szomorú együtt zenéltünk és mindig jobb kedvem lett. Bárcsak most is itt lenne és közösen énekelhetnénk. Bár nekem nem megy annyira jól az éneklés mint neki. Nekem a rap a műfajom neki pedig az éneklés, de mindketten szoktunk rappelni és énekelni is egyaránt. Leültem az egyik székre ami furcsa mód a terem közepén foglalt helyett és csak bámészkodtam. Nem akarok zenélni nélküle így hát csak élvezem, hogy itt lehetek és szenvedek amiért megvonom magamtól a használásukat. Körülbelül fél órája ülhettem már egyhelyben a gitárokat bámulva amikor nyílt az ajtó és egy ideges Soo lépett be a terembe. Ahogy megpillantott a tekintete meglágyult és körbe nézett a teremben. Levett egy klasszikus gitárt a falról és a kezembe adta majd leült a zongora elé. Akartalanul is mosoly húzódott ajkaimra ami fájt, de kicsit sem érdekelt. Elkezdett zongorázni én pedig egyből felismertem a dalt így hát becsatlakoztam amikor kellett. Lehunyt szemekkel élveztem a zongora és gitár hangját amik megnyugtattak engem. Imádom a The wisp sing című dalt. A hangja gyönyörű volt és ha nem kellett volna gitároznom szerintem be is aludtam volna azonnal. Miután vége lett a számnak sokkal vidámabban kezdtem el játszani egy másik számot. Nincs zongora csak a gitár és a mi hangunk. Fájni fog énekelni ugyanakkor élvezni fogom és nem fog gátolni abban, hogy azt tegyem amit szeretek. A Roslyn című számot általában csak akkor énekeljük amikor a sírás határán vagyunk, de talán ez egy kivételes alkalom. Nem vagyok a sírás szélén, de mérhetetlen nagy szomorúság van bennem MinHo miatt. Egymás szemeit néztük és szeretett teljes pillantásokkal ajándékoztuk egymást. Már csak ő van nekem és soha nem akarom elveszíteni. Néha - néha fájdalmas grimaszba torzult az arcom, de nem hagytam abba az éneklést ahogy ő sem bármennyire is fürkészett engem aggódó szemeivel. Mindjárt vége a számnak szóval nem sokáig kell még elviselnem a szám szélén lecsordogáló vért és a feszítő fájdalmat sem.

Amint vége lett a dalnak zsebeiben kezdett kutakodni és egy zsebkendőt nyújtott felém. Hálásan néztem rá ezzel megköszönve majd levéve a maszkomat törölgettem meg a számat és az államat.

-Nem fogadom el az ajánlatot.- jelentette ki mire rákaptam a tekintetem.

- Keresztanyád könyörögni fog neked!- mutogattam majd újra megtöröltem a számat.

-Lehet, de nem érdekel! Nem vagyok hajlandó olyan cégnél modellkedni ahol a modellek elvannak szállva maguktól. Hyunjin egy egoista fasz aki kicsit sem kedves a legfiatalabb modell sráccal aki szerelmes belé! Viszonozza az érzéseit szóval nem is értem ezt a viselkedést. Szegény srácon lehet látni, hogy mindjárt elsírja magát akárhányszor nem figyelnek rá a többiek. Kibaszott erős, hogy nem bőgi el magát előttük az miatt a fasz miatt. ChangBin, tudod az az idol srác... szintén ezt csinálja és tuti biztos, hogy szerelmes. Folyton van valami rossz szava Felixhez ő pedig úgy tesz mintha meg sem hallotta volna. Mosolyog, hülyéskedik és nevetgél a többiekkel belülről meg mardossa a fájdalom. MinHoról ne is beszéljünk! Ha a közelébe mersz menni agyon verlek ráadásul elég közel áll drága legidősebb unokatestvéremhez.

-Park Seung nyang? - kérdeztem lehajtott fejjel.

-Igen, az a kurva szerintem együtt van vele..- idegeskedett.

-Hát legyen, remélem elhagyja őt és nevethetek egy jót!- jeleltem neki vigyorogva mire felnevetett.

Bárcsak tényleg ennyire vidám lennék! Fáj, hogy pont vele..