Taehyung adott Jeongguknak egy kissé szegényesebb ruhát. Egy egyszerű fehér ing volt meg egy laza fekete nadrág. Cipője sajnos egy volt, amit viselt jelenleg is, így azzal nem tudott szolgálni. Viszont fogalma sem volt, hogy nem sokáig kell gondoskodnia a fiúról, ugyanis Jeongguk már a haza utat tervezte közben. Taehyung nem is gondolt bele, hogy a palotában majd keresni fogják az idősebbet, hisz úgyis csak egy szolga, abból pedig van vagy húsz a helyiségben. Széles mosollyal arcán vezette körbe a herceget az utcában, miközben egymás kezét fogták. A trónörökös meglepetten kapkodta tekintetét a keskeny útón, de mindig elmosolyodott, amikor Taehyung egy ismerősnek köszönt vidáman.

- Híres vagy. - jegyezte meg Jeongguk az alacsonyabb felé fordulva, aki csak kuncogva legyintett egyet. Nem gondolta magát annak, szimplán csak kicsi volt a falu és mindenki ismert mindenkit.

- Sokat segítek az idősebbeknek. - válaszolta Taehyung, majd meghallott egy magas és csilingelő hangot.

- TAEE!! - sikította a szembe szomszédja, Sohyun, aki éppen a sarki kisboltból lépett ki. Apró lábaival boldogan futott a fiúk felé, majd amint odaért, szorosan magához ölelte Taehyungot. Jeongguk megszeppenve állt kicsit arrébb és az ölelkező párost nézte talán kicsit rosszállóan. Nyilvánvalóan féltékeny volt, hogy az ő Taehyungját valaki más is annyira szorosan öleli, mint ahogyan azt ő szokta. Bár a fiatalabb úgy gondolta, hogy a legjobb ölelést csak is Kook adhatja neki. - Ő a pasid? - engedte el végül a lány Taet és a hercegre nézett. A parasztfiú teljesen elvörösödve csapta karon a lányt.

- Nem a pasim te lüke! - morogta zavartan.

- Sohyun vagyok, Taehyung legeslegjobb barátja. - mutatkozott be a szomszéd lány és összeszűkített szemekkel mérte végig a trónörököst.

- Én pedig Kook vagyok. - biccentett a lánynak és maga mellé húzta szerelmét kicsit birtoklóan. Sohyun pimaszul elmosolyodott, majd megrázta a fejét nevetve, de aztán komoly arcot vágott.

- Mik a szándékaid a barátommal? - tette csípőre mindkét kezét, hiába volt az egyikben a szatyor, amit fél órája telepakolt. Jeongguk nagy szemekkel nézett a lányra. Szándékok..? Szándékok Taehyunggal? Nem tudta mit kéne most mondani. Csak kínosan álldogált és agyalt. Arra gondolt, hogy amúgy sem lehetnének együtt a fiatalabbal, hiába kedveli annyira. Apja már másnak szánja és ez ellen nem tud mit tenni. Holnap jön Jieun hercegnő és muszáj lesz majd hazamennie. Most, hogy belegondolt, talán semmi szándéka nincs Taehyunggal. Hisz lehetetlen, hogy együtt legyenek. Csupán kiakarta élvezni azt a morzsányi kis időt, amíg meg nem házasodik. Szerelmes akart lenni és ez kezdett afelé alakulni. Egy idő után Taehyung csalódottan mászott ki Jeongguk kezei közül. Fájt, hogy nem válaszolt kis barátnője kérdésére. Azt hitte, hogy ez mindkettejük számára nyilvánvaló, pedig nem volt az.

- Nincs semmi szándéka.. - motyogta szomorúan, lesütve szemeit a fiatalabb és barátnőjébe karolt. Szíve fájdalmasan dobogott, miközben látta Kook tehetetlen arcát. - Menjünk haza.. Te pedig..te pedig menj vissza a palotába dolgozni. - nézett fel szipogva Jeonggukra, aki nagyot nyelt a törékeny fiú tekintetére. Megbántotta.. Jól tudta, hogy most nagyon megbántotta.

- Tae.. Én sajnálom.. - kapta el a karját, de az kirántotta indulatosan.

- Hagyj békén! - morogta dühösen - Kikötöm Vihart a kerítéshez. A ruháidat is kiteszem majd. Ne gyere a közelembe többet. - szipogta és gyors léptekkel hagyta magára a herceget. Jeongguk torka elszorult és a levegőt kapkodni kezdte. Feje fájni kezdett, tekintete elhomályosult, de tartotta magát. Nem sírhat. Ő a trónörökös és a királyok sose sírnak. Komótosan ballagott vissza Taehyung házához. A ló valóban oda volt kikötve, mint ahogy azt az alacsonyabb mondta és a vatta új ruhája pedig a porba volt dobva. Nem hibáztatta szerelmét. Teljesen egyet értett vele. Ő is haragudott magára, mégse volt hozzászokva, hogy valakinek csalódást okozzon. Otthon mindig igyekezett szülei parancsát teljesíteni.

Felpattant a lóra, ruháit hóna alá kapva és hazavágtatott. Villámgyorsan ment a paripával, egyenesen a palota felé. Mikor hazaért a lovat becsukta az istállóba. Piszkos ruháit felvette magára kicsit leporolva és Taehyung tiszta ruháit pedig eldugta a háta mögé. Szomorúan futott fel a szobájába, meg se hallva apja kiabálását, aki már mióta kerestette őt. Csak egyedül akart lenni. Egyedül, magányosan és a gondolataiba merülve.

Nem akarta elhinni, hogy Taehyungnak annyit nem tudott mondani, hogy vele akar lenni. Vagy azt, hogy megszeretné hódítani a szívét. Pedig ez volt az igazság. Fogalma sem volt róla, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozott a kisebbnek, aki jelenleg is otthon ült és párnájába nyomva arcát zokogott halkan.