- Te a palotában dolgozol amúgy? - mosolygott a fekete hajú fiúra Taehyung. Jeongguk csak biccentett egyet, miközben agya folyamatosan kattogott. Bekellett vallania félt az apjától és hogy kifogja tagadni. Ha a király kitagadja nincs hova mennie, nem marad senkije. Talán attól félt a legjobban, hogy valaha egyedül marad. Hisz a palotában mindig körülhemzsegték a szolgálók, a takarítók, a katonák, de ha az apja elküldi magányos lesz.

- Igen. - válaszolta röviden a herceg. Nem akart belemenni a részletekbe. Már így is hazugnak tartotta magát amiért egy ilyen hülyeséget talált ki. - Jeon herceg személyes szolgája vagyok. - fejben már felpofozta volna magát, amiért csak fokozta hazugságait.

- Visszakéne menned. Már biztosan keresnek. Én pedig hazamegyek. - állt fel Taehyung, majd leporolta magát egy mosollyal - Nagyon jól éreztem magamat. - hajolt meg kuncogva. Jeongguk is hasonlóképp tett egy halvány mosollyal.

- Részemről az öröm! - fogta meg az alacsonyabb kis mancsát, majd kézfejére csókolt. Taehyung fülig pirulva tekintett a fiú szemeibe, majd intett egyet és kiindult az istállóból. - Várj! - kapta el a karját a trónörökös. - Holnap találkozzunk ugyan itt, este hét órakor! - mosolyodott el, majd befutott a palotába, ahol a party még csak most kezdődött. Az uralkodó családi gyűlést tartott, ahol mérgesen jelentette be, hogy a hercegnő és családja jövőhéten érkezik. Jeongguk teljesen kiakadt és a családi gyűlés vége hangos kiabálásba torkollott. Kijelentette, hogy nem megy bele a kényszerházasságba. Nem akar egy olyan nőszemélyt elvenni, akit nem ismer. Sőt semmilyen nőszemélyt nem akar elvenni. Elég volt hallgatnia, ahogy nővére hisztizett, mennyire utálja férjét.

Eközben Taehyung is hazaért. Anyukája már réges régen aludt, így könnyen visszatudott mászni a fiú az ablakon. Szörnyen boldognak érezte magát ebben a pillanatban. Megvolt élete első tánca, méghozzá egy igazán helyes nemessel. Ajkába harapva vigyorgott, mint egy szerelmes tini és egyszerűen nem bírta kiverni a fejéből Kook édes mosolyát. Némán visítozott és forgolódott az ágyában. Annak is nagyon örült, hogy a fiú holnap is találkozni akart vele. Iskolába nem járt, hiába volt még csak 18 éves. Sokat kellett segítenie az anyjának, így sok ideje volt a hercegen gondolkodnia.

Másnap reggel, majd kicsattant az örömtől. Egész nap körülugrálta az anyját, segített neki amiben csak tudott. Imádta egyetlen szülőjét. Apját sose ismerte, ezért nem is tudta elképzelni hogyan nézhet ki, viszont nem szerette. Nem ismerte, de úgy gondolta szemét alak, amiért elhagyta anyját miután teherbe ejtette.

- Mi van veled Kicsim? Hatalmas energiabomba vagy ma. - nevetett fel Taehyung anyja, miközben a levest csinálta. Szerette, hogy fia ennyire boldog, de nem tudta az okát.

- Neeem iiisss! - húzta el a szavakat és kicsit álmodozva nézett ki az ablakon Taehyung, ahol a kis udvaruk volt, benne csirkékkel és kacsákkal. Elmondhatatlanul várta a hét órát, hogy újra találkozzon a titokzatos szolgálóval. Hogy újra hallja, ahogy bókolgat neki. Teljesen el volt varázsolódva és úgy csevegett az anyukájával. Aztán délután fele áthívta magához szomszédját, Sohyunt. Elmesélt neki mindent, a kislány pedig csillogó szemekkel hallgatta, ahogy Taehyung a fiúról áradozik. Nem tartotta furcsának, hogy a fiúnak a vele egyneműek tetszenek. Hat óra fele kezdett el készülődni a fiú, amikor kis barátja már hazament.

- Mit vegyek fel? - sóhajtotta és kinyitotta kissé hiányos szekrényét. - Hm legyen ez! - vett ki egy ugyanolyan fehér inget mint tegnap. Gyors megvarrta az ujján lévő foltot, amit még múltkor egy esésnél szakított el, majd egy vigyorral kapta fel magára. Nadrágját leporolta ésbefésülte a haját egy nagy mosollyal. Máris izgult, pedig még el sem indult. Ajkaira felkent egy kis színt, pont mint tegnap, majd felvette a csizmáját. - Későn jövök! - szólt be anyjának a szobába, majd gyors kifutott a házból, mielőtt szülője kérdőre tudta volna vonni.

"Drámai késés kell neked Tae!"

Hangzott el fejében egy mondtad, amit Sohyun mondott neki. A lány szerint elengedhetetlen a drámai késés, így ezzel is fokozza az izgalmakat. Ezért hát lassan lépegetett kikerülve a sarasabb részeket az úton. Nagyjából egy fél órás séta után meglátta a palotát. Szemei felcsillantak a hatalmas épület láttán, majd sietős léptekkel indult meg az istálló felé. Jeongguk már kezdte feladni a reményt, hogy Taehyung ma eljön hozzá, de amikor meghallotta a friss szalma ropogását a bejáratnál, azonnal felkapta a fejét. Elmosolyodva sietett elé szíve pedig hevesen kalapált.

- Szia! - köszöntek egyszerre, amin mindketten jót mulattak. A fiatalabb zavartan hajtotta le a fejét és nagy levegőket vett, hogy lenyugtassa magát. Zavarban volt a herceg előtt.

- Azt hittem már nem is jössz. - kuncogott Jeongguk. Most nem volt olyan ruhában mint tegnap. Hasonló ingben és nadrágban jelent meg, mint Taehyung, mégis látszott rajta, hogy sokkal többet érnek. Nem akarta hogy a fiúnak szokatlan legyen, hogy egy szolgálónak miért vannak ilyen előkelő ruhái.

- Drámai késés.. - motyogta a paraszt fiú, amit a másik nem is hallott, majd felemelve fejét elmosolyodott és kikerülve Kookot, kezdte el nézni a lovakat.

___________________

Imádom írni ezt a könyveet!❤️