- Sziasztok. - lépett Jeongguk a szülei mellé. Mögötte szorosan Taehyung álldogált és a herceg kezét szorongatta. Gyomra görcsölt, torka elszorult és a víz is teljesen leverte. Úgy gondolta, hogy most aztán mindennek vége. Nem hitt abban, hogy szerelme valaha is rátudná venni szüleit erre a kapcsolatra, így nulla magabiztossággal nyelte vissza az ideget. Tenyere izzadt és kiakart csusszanni a trónörökös nagy mancsából, de ezt Jeongguk nem engedte. Neki csak ez adott erőt, hogy foghatta kedvese aprócska kacsóját.

- Jeongguk! - mosolyodott el a királynő és megkönnyebbülve nézte kicsit elveszett fiát. - Merre jártál? - kérdezte kedvesen. A herceg idegesen húzta maga mellé Taehyungot, akinek feje levolt szegezve és teste kicsit remegett is. Iszonyatosan félt a reakciótól és az uralkodótól.

- Vele voltam. - mosolyodott el feszülten Kook és megsimogatta az alacsonyabb kézfejét. Szorosan maga mellé húzta és ezzel a királynőnek azonnal le is esett minden. Szinte azonnal eltátotta a száját és nagy szemekkel nézett a megszeppent fiú felé. - Ő itt Kim Taehyung.. - mutatta be kicsivel halkabban az idősebbik, el sem engedve a kezét a parasztfiúnak. Erre már a király is felfigyelt. Nem tetszett neki, hogy egyetlen örököse lejáratja mindenki előtt, hogy egy fiú kezét fogdossa.

- És miért vagytok..így? - kérdezte enyhe undorral a hangjában a férfi és rosszállóan rázta meg a fejét. A királynő felsóhajtott, majd felvette leggyönyörűbb mosolyát és Taehyungra pillantott ismét.

- Szia. - köszönt szelíden. A szegényfiú mélyen meghajolt és továbbra sem nézett fel. Egyszerűen nem mert. Eközben Jaehwa és férje is megérkezett a kisebb társaságba.

- Jobb lenne, ha megkeresném anyát.. - motyogta Taehyung, felpillantva Jeonggukra.

- Egy kicsit még maradj.. - suttogta vissza a herceg és hüvelykujjával megcirógatta a másik selymes bőrét. Az fiatalabb beleegyezően bólintott és elmosolyodva nézett Jaehwára.

- Szia. - köszönt vissza, de amint rájött, hogy ezt mindenki hallotta, szégyenében majdnem elsüllyedt. - Sa..sajnálom.. Úgy értettem "Jó estét". - javította ki magát fülig pirulva, amikor észrevette, hogy a király megvetően nézi. Jaehwa megforgatta szemeit apja reakciója miatt és fecsegni kezdett a férfival, hogy Taehyungot kicsit megnyugtassa. A királynő közelebb lépett a "párhoz", majd szelíden simított a fiúk arcára. Taehyung megszeppenve pislogott és a csodálatos nő tekintetét figyelte.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek. - kuncogott fel a nő - Jeongguktól már hallottam rólad egyet s mást. - mosolygott szélesen. Szóval te csábítottad el? - suttogta Taehyungnak halkan nevetve, nehogy a férje meghallja. A fiú elvörösödve bólintott kicsit bátortalanul.

- Azt hiszem én lennék.. Nagyon sajnálom. - hajolt meg.

- Ne hülyéskedj! - legyintett - Sose láttam még a fiamat ennyire elszántnak, mint veled kapcsolatban. - simított a fiú vállára. Jeongguk zavartan nevetett fel.

- Anya..! Ne mondj neki ilyeneket! - túrt a hajába és alig láthatóan átkarolta az alacsonyabb derekát. - Kedvel téged. - puszilt gyorsan Taehyung arcára.

- Remélem.. - sóhajtott fel halkan. Ezután inkább Jeonggukkal beszélgetett, amibe néha a fiú nővére is beleszólt.

- Szóval..Taehyung. - nézett rá a király szúrós szemekkel a fiatalok felé - Ugye ez a neved? - kérdezte kicsit cinikusan, mintha nem is érdekelné, pedig nagyon foglalkozott azzal, hogy fiával ki került ilyen kapcsolatba. - Hova valósi vagy? Melyik tartományból jöttél? Sok földetek van, igaz? - pillantott a fiú szemeibe, majd végignézte szegényesebb öltözékét. Taehyung láthatóan nyelt egyet, majd lehajtotta a fejét.

- A fa..faluban lakom.. - felelte szomorúan és halkan. Szégyenkezve hunyta le szemeit. Mit is várt? Majd pont a király fogja őt elfogadni? Egy hatalmas uralkodó?

- Ó.. Mekkora kár. - csapta össze tenyerét a férfi - Akkor ezek szerint nem tudsz résztvenni a fiam esküvőjén, hisz arra csak arisztokraták jöhetnek. - vágott szomorú arcot. A szegényfiú torka azonnal elszorult az esküvő miatt és ellépett Jeongguktól.

- Apa! Elég.. - mondta halkan a herceg és dühösen nézett a királyra.

- Jobb ha megyek mostmár.. Sok boldogságot nektek.. vagy mi. - pillantott fel megtörten szerelme szemeibe, majd elfutott. Anyját gyorsan megkereste, aki a süteményes standnál állt. - Szeretnék.. - sírta el magát - menni.. Kérlek menjünk anya.. - rángatta el a nőt Taehyung. Yujin nagy szemekkel figyelte fiát, majd megfogta kedvesen a kezét és szó nélkül elindultak haza. Az úton nem szóltak egymáshoz. Nem tudtak mit mondani.

- Sajnálom, hogy a herceg hazudott neked.. - sóhajtott fel egy idő után Yujin és Taehyung hajába simított - De találsz jobbat. Bízz bennem!

- Ez lehetetlen.. Nincs nála jobb anyu.. - mosolyodott el keserűen a fiú. Fekete tincseibe belekapott a szél, szemei pirosan duzzadtak és ajkai kicsit megtépázottak voltak. "Nem jött utánam" gondolta magába szomorkásan és el sem akarta engedni édesanyja kezét.