Este nyolc körül indultak el a bálba Taehyungék. A fiú folyamatosan feszengett, ruháját húzogatta és haját igazgatta. Nem akart elmenni, ebédelni is alig tudott a gyomorgörcse miatt. Nem szeretett volna Jeonggukkal találkozni és ezt az egész nagy felhajtást is hülyeségnek gondolta. Egyáltalán nem érdekelte, hogy kit vesz el a herceg, kivel házasodik össze.

A palotában ennek ellenére már nagy volt a nyüzsgés. A szolgálók ide-oda rohangáltak és az utolsó simításokat végezték a báltermen. Rengeteg étel és ital volt, hogy a faluban lakók is jól érezzék magukat. Jeongguk a szobájában ücsörgött és a szemközti tükörben nézte saját valóját. Nem akarta ezt az egészet. Elege volt a nemesi életből. Egyszerűen csak titokban elakarta venni a hercegnőt, aki reggel érkezett meg a palotában. A herceg igazán csinosnak találta Jieun hercegnőt. Kecses léptek, alacsony test és tökéletes alak, ráadásul makulátlan bőr és szép szemek. A trónörökös mégsem tudta azt mondta rá, hogy gyönyörű, mivel számára az egyetlen gyönyörű ember, az Taehyung volt. Egyenesen rettegett attól, hogy eljön-e a fiú. A legrosszabb rémálmaiban sem akarná azt, hogy az alacsonyabb megtudja az igazságot.

- Kész vagy fiam? - lépett be a királynő. Jeongguk nagyot nyelve bólintott, majd felállt. Megigazította kék ruháját, amit a bálokra szokott általában felvenni. Nem mindig ugyanazt, de számára a kék jelentette a báli hangulatot. - Igazán jól nézel ki. - mosolygott kedvesen a nő, majd egy puszit nyomott a fiú homlokára - Ne aggódj..

- Hogy ne aggódjak..? - morogta halkan a herceg - Én ezt nem akarom. Fiatal vagyok a házassághoz, ráadásul nem is érdekelnek a nők. Kérlek mondd el, hogy ne aggódjak? - kérlelte kétségbeesetten anyját, aki a fia szavaira összetört. Nem tudta mi zajlik le Jeonggukban, mert sose mondta el senkinek. Nem szeretett a fiú az érzéseiről beszélni, főleg nem a szüleinek. Erre volt Namjoon, aki szívesen meghallgatta a trónörökös panaszkodásait.

- Kook.. Próbálj meg úgy gondolni rá, mint egy új fejezetre az életedben. - simított volna arcára, de Jeongguk elcsapta a nő kezét, aki megszeppenve húzta is vissza mancsát.

- Badarság! Utálom az életemet! Gyűlöllek téged és apát is, amiért ilyenre kényszerítetek engem! - emelte fel a hangját mérgesen, majd anyja mellett elsietve hagyta el a szobáját. A királynő sokkoltan meredt maga elé, fia szavai megállás nélkül játszódtak le a fejében újra meg újra. "Ezt nagyon elrontottam.. Rossz szülő vagyok." gondolta magában. Szeretett volna segíteni rajta, de férje ellen neki is kicsinyke volt a hatalma.

Jeongguk leviharzott a bálterembe, ahova már egyre többen érkeztek meg. "Ekkora felhajtást istenem.." fortyogott magában, de próbált mosolyogni és köszönés képen néha meghajolni egy-egy ismerősnek. Útja egyenesen az italos asztalhoz vezetett. Nem érdekelte ki látja meg, azonnal lehúzott két pohár pezsgőt egymás után, majd megtámaszkodott az asztalon, háttal a népnek.

- Jeongguk! Minden rendben? - tette kezét a vállára apja. A fiú sóhajtva bólintott.

- Igen. - hajolt meg kicsit, tisztelettudóan. Nem akarta felidegesíteni a királyt, pont mint a születésnapi bálján.

- Akkor gyere oda hozzánk. - biccentett fejével a hercegnőhöz és annak szüleihez. Jieun kisasszonyt nem igazán érdekelte az esküvő. Tudta, hogy nincs hatalma szülei ellen, így ellenkezni se akart. Meg hát helyesnek találta Jeonggukot és szívesen eljátszadozott a gondolattal, hogy az utódjaik milyen szép gyerekek lesznek majd.

A herceg ajakit összepréselve ment oda hozzájuk. Jieuntól kapott egy arcra puszit, amin a királyok jót mosolyogtak.

- Annyira összeilletek. - mondta Jieun anyukája, miközben a Jeon királlyal beszélgetett. A hercegnő halkan felkuncogott, de amint meglátta Jeongguk érzelemmentes arcát és megfeszült testét, azonnal elnémult. Fején a kis tiarát megigazította és a herceg felé fordult.

- Baj van? - suttogta halkan a fiú fülébe, aki csak némán megrázta a fejét. - Látom, hogy van.. Nem akarsz elvenni feleségül? - húzta odébb a szülőktől a trónörököst, kezénél fogva.

- Nem erről van szó... Vagyis de.. Igazából erről van szó. Én nem akarom ezt az esküvőt. - hajtotta le a fejét, a hercegnő kezét szorongatva - Már mást szeretek, de ő nem nemesi családból származik és..izé..fiú. - pirult el kicsit. A lány nagyra nyílt szemekkel figyelte Jeonggukot, de nem szólt bele. Erről nem a fiú tehet.

- Értem.. - sóhajtott fel Jieun.

Taehyung és anyukája már pár perce megérkeztek a bálba. A szegényfiú tekintetével folyamatosan szerelmét kereste, ám amikor megpillantotta lefagyott. Egy lánnyal beszélgetett, akinek a kezét szorongatta. Szíve a torkába ugrott, arca elfehéredett, de meg se mukkant. Azt szerette volna, ha ez egy szép emlék lenne az anyukájának és nem akarta elrontani.