Másnap, mivel szerda volt, dupla testneveléssel kezdtünk. Azonban mivel a tanárunk elég jó fej, tekintettel arra hogy nyitva van a helyi sportcsarnok úhy döntött, hogy elvisz minket jégkorcsolyázni. Mindenki lelkesedett a hír hallatán, egyedül Lumine volt az, aki húzta a száját.

-Én nem tudok korizni...

-Majd megtanítalak -Mosolyogtam rá kedvesen, mire ő már majdnem megnyugodott volna, hogyha a drága testvére nem szólal meg.

-Nyugi, maximum ha a mi szerelmetes bogarunk nem ér rá, akkor a drága Childeod majd megtanít, nem igaz? -Vigyorodott el Aether. Próbáltam nem tudomást venni arról, ahogyan hívott, csak mosolyogva figyeltem Lumine reakcióját.

-M-Miről beszélsz?! -Háborodott fel a szőke hajú lány, és nem lehetett nem észrevenni a halvány kis pírt az arcán -Utálom őt! Jó, hogy nem is jönnek!

-Öm, de.. Jönnek -Nyögöm ki- A tanár pont az előbb mondta, hogy a felsőbb évesek közül az A-sok is velünk tartanak. Tudod, hogy sokszor velük vagyunk tesin, mivel nekik is ugyanakkor van órájuk a tanárral.

-Ne máár... -Kezdte el fogni a fejét Lumine, mire csak együttérzően elnevettem magamat.

-Én nem hiszem, hogy rámegyek a jégre... -Motyogja Xiao, mire felé kapjuk a fejünket -Fel vagyok mentve tesiből.

-Mi? -Lepődök meg -Ezt eddig nem is mondtad. Jól vagy? Történt valami? -Nézek végig rajta, bár jól tudom, hogy a ruharengeteg, ami rajta van semmi esélyt sem ad rá, hogy láthassam az esetleges sérülések nyomait.

-Nincs semmi komoly. Csak kicsit meghúztam a vállamat tegnap edzés közben -Amikor a tekintetem találkozik az ő sárgás szempárjával, elkapja íriszeit. Ilyenkor tudom, hogy nem mond igazat. De nem szólok egy szót sem, hiszen tudom, nem szeret a figyelem középpontjában lenni. Hogyha ketten leszünk, majd megkérdezem tőle.

-Majd elszórakoztatlak akkor! -Kacsint rá Venti a semmiből, mire Xiao csak megforgatja a szemeit.

-Várjunk, Beidou...?

-Mostanában elég sokat késik... -Jegyzi meg Aether.

-Gyerekek, akkor szépen rendezőtjetek sorba, hogy elférjünk, és indulunk! - Hallom meg a tanár hangját, mire -bár nem szeretek mindenki előtt felszólalni- mégis hangot adok magamnak.

-Elnézést Tanár úr, várhatnánk még egy kicsit? Beidou még nincs itt, de biztos, hogy pár perc és megérkezik!

-Hm... -Egy pillanatra a karórájára néz, majd megvonja a vállát -Két percet adok neki, maximum írtok neki egy üzenetet, hogy hol vagyunk.

-Rendben~ -Válaszol Venti, mi pedig elkezdtük tűkön ülve várni a csapatunk utolsó tagját.

Nem tudtam nem érszevenni a szemem sarkából, hogy valaki figyel. Egy ismerős arc pillantott vissza rám, amikor felé fordítottam a fejemet, és halványan elmosolyodott, amikor tekintetünk találkozott. Az íriszei teljesen megbabonáztak, egyszerűen nem tudtam másmerre nézni, Albedo olyan tökéletesen nézett ki a mai napon is, hogy a szívem majd' kirobbant a helyéről, és csak hevesebben és hevesebben dobogott minden egyes másodperc elteltével. Na jó, rendben, lehet, hogy utóbbi állítás nem igaz, hiszen akkor könnyen lehet, hogy nem lennék már itt, de az viszont biztos, hogy nagyon, de nagyon gyorsan kalapált odabent. Mit nem tesz az emberrel a szerelem, nem igaz?

Nos, az biztos, hogy rávesz arra, hogy a két perces "rád várunk" idő vége előtt két másodperccel ugorj be az ajtón, miközben még a felsődet sem tudtad megigazítani teljesen.

-Elnézést a késésért! -Liheg a barna hajú lány, majd mikor látja, hogy senki sincs a helyén, meglepetten pislogni kezd- Jé, hova megyünk?

-Legközelebb nem várunk meg, Beidou -Sóhajt a tanár, majd egy "Na indulás!" kíséretében, a férfi vezetésével kiindulunk az iskolából.

-Jesszus Beidou, szúnyogok támadtak rád? -Pillantok a lány nyakára, mire a többiek felröhögnek -Most mi az?

-Elég nagy szúnyog lehetett... És elég sokáig szívhatta a véred, Drágám~-Löki meg barátságosan Lumine Beidou vállát, mire a lány csak még jobban elvigyorodik.

-Igen, az én kis szőke szúnyogom volt -Kacsintott rám pillantva, mire az agyamba különböző képek jelennek meg. Amiktől természetesen vörössé válik az arcom.

-M-Mindegy...

-Egyébként, hová is megyünk? Erre a kérdésre nem kaptam választ.

-Korizni.

-Oooooh! A felsőbb évesekkel?

-Miért tudod még te is előre, hogy velük fogunk menni? -Puffog Lumine.

-Legalább te is láthatod a herceged.

-Hagyjatok már Childeal!

Miközben Lumine vörös arcán nevetünk, az ujjaim megéreznek valamit. Ahogy oda kapom a fejemet, egy másik kéz simítja meg a bőrömet, ahogy pedig felpillantok, Albedo halványan mosolygó ajkaival talkálkozok.

-Nem bánod, hogyha...?

Egyből mellé állok, így pedig már együtt megyünk tovább. Szerencsére a többiek egyből értik, miért mentem hátra, így nem kérdezgetnek semmit sem. Ahogy a fiú kellemes illata körbevesz engem, a pillangók egyből felélednek a gyomromban.

-Hallottam, hogy jönnek a felsőbb évesek is -Szólal meg nem sokkal később -Mondd, igaz, hogy unokatestvérek vagytok Diluccal és Kaeyaval?

-Oh! Igen -Mosolyodok el- Habár vérszerintileg csak Kaeyaval. Tudod, ők csak fogadott testvérek.

-Értem -Mosolyodik el -Elég védelmezőnek tűnnek. Például most, hogy észrevettek téged mellettem, hirtelen elég sötét pillantásokat kapok.

-Micsoda? -Kapom fel a fejemet, de el is mosolyodok, amikor megpillantom Kaeyat és Dilucot. Ők azonban amint mellém érnek, elkapják két oldalról a karomat, és hátrébb visznek. Egy "mindjárt jövök!"-el pedig már el is tűnök a tömegben -Nektek is sziasztok!

-Miért vagy vele? -Ráncolja össze a homlokát Diluc -Nem tetszik nekem.

-Nem is neked kell, hogy tetszen -Motyogom elvörösödve.

-Ne menj a közelébe -Kaeya most teljesen feszült hangon figyelmeztet engem, ami tőle nem megszokott. Ő általában nem izgulja el a dolgokat, nyugodt és megfontolt, ezért is lep meg ez az énje most engem.

-De én szeretek vele lenni. Most pedig legyetek szívesen elengedni, mert így is azt hiszik a többiek, hogy elraboltatok -Puffogok, mire elengedik a kezemet -Ugye tudjátok, hogy nem tilthatjátok meg nekem, hogy kivel legyek? -Vonom fel a szemöldökömet.

-Jó is lenne.

-Kaeya!

-Nem sokszor értek vele egyet, de most igaza van, [Név]. Távol kellene tartanod magad tőle -Szólal fel Diluc.

-Ne már, fiúk! Úgy beszéltek róla, mintha -nem is tudom-, valami bűnöző lenne! -Nevetem el magamat hitetlenül. Egyikük sem szól semmit sem, a beállt kínos csend miatt pedig inkább úgy döntök, visszamegyek -Egyébként meg, nem. Nem fogom "távol tartani magamat tőle". Na, majd még beszélünk!

Intek, majd visszamegyek a fiúhoz. Hátulról még kapom az erős, szúrós pillantásokat, de nem igazán érdekel. Bár erős a kapcsolatom mind a kettő fiúval, abba, hogy kivel barátkozok, vagy kivel vagyok együtt, csakis én szólhatok bele.

-Na, itt is vagyok -Lépek vissza Albedo mellé -Bocsi.

-Ugyan -Int egyet, majd leengedi a kezét -Mondd, kérdezhetek valamit?

-Persze -Mosolyogok el.

-Elég nehéznek tűnik a kezed. Megengeded, hogy vigyem helyetted? -Összeráncolom a szemöldökömet, majd mikor leesik, hogy mire gondol, elvörösödök és biccentek egyet. Elmosolyodik, majd lassan összekulcsolja ujjait az enyémekkel. Hirtelen olyan meleg lesz ebben a kinti fagyban, hogy azt hiszem egy pillanatra, nyár van. Albedo figyeli minden egyes rezzenésemet, amilyen gyengéden pedig fogja a kezemet, a pillangók erősen csapkodni kezdenek a hasamban. Nem gondoltam volna, hogy Albedo elő áll egy ilyen udvarlós beszéddel, de őszintén szólva, az ilyenek talán még illenek is hozzá. Egek, ezek csak még tökéletesebbé teszik őt!

Nagyon, de nagyon kezdek beleesni...Még jobban, mint ezelőtt!