Úgy tartják, hogy mindenkinek van választása. Ha jobban belegondolt, igazából neki is volt.

Vagy meghal és megöleti az egyetlen embert, akit tényleg szeretett ezen a világon, vagy szót fogad és jó örököse lesz az apjának, amíg a gyermek át nem veszi majd a helyét.

Baltasar úgy érezte, hogy nem örökös, hanem csak egy tárgy. Sok évig lent rohadt a kúria katakombái között. Éheztették és kínozták. Azután, hogy elkapták Brynn-en és rajta kívül minden vámpír meghalt abban a szobában. Baltasar még sosem látott ilyen erős elemi erőt, mint ami Damenben lakozott. Az ő mágusában.

Minden nap gondolt a férfira és arra, hogy mennyire gyűlöli magát, amiért erősítés nélkül indultak neki ennek az egésznek. Ám nem gondolta volna, hogy pont egy koncert kellős közepén akarnak majd rajtaütni. Brynn erősebbé vált a szülés óta és sokkal veszélyesebb volt, mint valaha.

Így hát Baltasar választást kapott. S bár undorodott magától, amiért úgy döntött ahogyan, de csakis így tudta biztonságban tudni a szerelmét. Kapcsolatba akart lépni vele, de a Fejedelem ravasz volt. A férfi már bánta, hogy aznap nem mártotta bele az apja halott szívébe az ezüsttőrt. Nem volt elég töke hozzá... Nem volt ő már senki sem, csak egy bábú egy olyan háborúban, ami ellen semmit sem tudott tenni.

━ Nézd Hemias, Baltasar bácsikád milyen fess! – mondta Brynn mosolyogva, de a kamaszfiú rájuk sem hederített. Ilyen fiatalon nem is csoda, hogy nem érdekelték holmi puccos gálák. – Hemias! – kapta ki a telefont a kezéből az anyja, mire a fiú csak rávicsorított és az éles fogai kivillantak. Alig nézett ki többnek tizenhét esztendősnél.

Baltasar mindig is írtózott ettől a kis fattyútól. A hideg futkosott a hátán tőle. Főleg, hogy a fiúnak nem csak a szemfogai voltak élesek, mint egy normális vámpírnak, hanem az összes foga olyan volt, akár egy cápáé.

━ Te is velünk jössz! – tette hozzá az anyja, mire Baltasar csak az apja felé sandított, de amaz rájuk sem hederítve éppen próbálta kiszívni az életet egy fiatal lány nyakából.

Átlagos családi programok. – gondolta magában undorodva a férfi.

Ennél furcsább már nem is lehetett volna az egész helyzet. Egészen addig, amíg a Fejedelem vissza nem öklendezte a vért a lányra, aki az eksztázis hatása alól feleszmélve sikítani kezdett. Ebben a pillanatban több minden is történt egyszerre.

Hemias a fülére szorította a kezeit az éles hang miatt (mint kiderült a fiú hallása sokkal élesebb volt, mint egy átlagos vámpírnak), és a másik pillanatban pedig a lány mellett termett, majd a körmeivel elvágta a torkát, hogy amaz abbahagyja a sikítást. A lány holtan esett ki a Fejedelem öléből, aki szintén elterült egy másodperccel később a padlón és hörögve öklendezte tovább a lány vérét.

Brynn odarohant hozzá. Baltasarnak nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne menjen oda. Hemias halványan elmosolyodva figyelte, ahogy az apja haldoklik. Baltasar pedig a fiút figyelte. Brynn zokogni kezdett és segítségért kiáltott. Hemias fekete szeme ekkor Baltasar felé villant. Az ajkain széles mosoly ült. Tűéles fogai szépen rendezetten csillantak meg az ajkai alól. A következő pillanatban pedig már az anyjához fordulva elpityeredett.

Baltasar összeráncolt a szemöldökét és úgy próbálta felmérni a helyzetet. Az apja teste nem mozdult meg többé, vérben lelte halálát... vámpír létére. Mi az átkozott...

És ekkor Hemias szavaira azonnal kapcsolt:

━ Baltasar bácsi megölte apát! – szólalt meg.

Brynn kis ideig nem mozdult, de Baltasarnak pont annyi ideje volt kiutat találni, mielőtt a nő rávetette volna magát.

━ Ezért megöllek! – sziszegte a vámpírnő és mozgásba lendült.

Baltasar nemes egyszerűséggel vetette ki magát az ablakon. Még aznap délelőtt hagyta nyitva. Valahol érezte, hogy szüksége lesz egy menekülési útvonalra. Vagyis igazából minden egyes nap kinyitotta azt a tetves ablakot, csak akkor pont kapóra is jött.

Nem zuhant sokat. Alig egy métert, de ahogyan tudott csak futott. Egészen a Range Roverig, ami már rájuk várt. Esetében már csak rá. Kirángatta a sofőrt és becsapta az ajtót, mielőtt Brynn megkarmolhatta volna. Természetesen nem volt olyan egyszerű dolga. A nő leakarta tépni a jármű ajtaját, de Baltasar a gázba taposva menekülni kezdett. Áttörte a birtok kapuját és vissza sem nézve száguldott.

Már nem is volt kérdés, hogy mi történt az apjával.

Hemias pusztítása kezdetét vette és csak idő kérdése volt, hogy mikor ég porig és hajol meg a lábai előtt a világ, teljes egészében.

A még sürgetőbb kérdés viszont már csak az volt, hogy vajon Baltasar időben visszatalál-e az egyetlen emberhez, aki képes lehetett megállítani a pusztítást?

Nagyon remélte, hogy igen. Mert, ha nem, sosem bocsájtotta volna meg magának azt, hogy ennyire ostoba és gyenge volt.