A férfi arra ébredt, hogy valaki figyeli. Szinte érezte a testébe vésődő tekintetet, amely lyukat égetett a bőrén. A mágus szédült, amikor hirtelen felült az ágyban. Először nem látott semmit az este sötétje miatt, de aztán határozottan kivette az ággyal szemben ülő alakot.

━ Megrémisztettél. – mondta rekedten és ásítva rendezte a haját. – Miért ülsz ott? – kérdezte a vámpírtól, aki nem mozdult, csak szúrós, vörösen izzó szemmel figyelte Dament.

━ Tudtad, hogy álmodban megnyitod az elmédet? – kérdezte. A szőke hajú férfi nem válaszolt, ezért Baltasar folytatta: - Tudom, hogy mire készülsz.

A hangja olyan rideg és hűvös volt, hogy Damen először azt hitte, hogy még mindig csak álmodik.

━ Nem értelek. – szólalt meg végül és jobban felhúzta meztelen testére a takarót.

━ Felakarsz használni arra, hogy megöld az apám fattyát. – Tényként közölte vele a dolgot, nem kérdésként. Damen nyelt egyet és a fejét rázta. Baltasar hirtelen előtte termett és leszorította az ágyra. A mágus kezében ösztönösen vörös szikra pattant és már majdnem egy varázsige hagyta volna el az ajkait, ám a vámpír hatalmas tenyerével befogta a száját. – Végig csak arra használtál, hogy közelebb férkőzz hozzá?

Damen szemei tágra nyíltak és nem tudta, hogy mit is feleljen. Annyira abszurd volt az egész helyzet, annyira lehetetlen. Este még olyan jól érezték magukat miután a vámpír megnyugodott és Damen felhívta őt magához.

Sosem volt jó az elme mágiában, de nem gondolta volna, hogy Baltasarnak az lesz az első dolga, hogy az elméjében kutasson!

Végül felháborodva próbálta meg lelökni magáról a férfit, mindezt persze sikertelenül. Aztán beleharapott a kezébe, mire Baltasar elengedte.

━ Ne merj engem számonkérni! – találta meg a hangját a mágus. – Nem is tudom melyikünk az, aki évtizedek múltán egyszer csak felbukkan a semmiből, meghág, mint valami állatot, aztán reggelre kámforrá válik! – fakadt ki. – Nem vagyok a játékszered! És igen, meglehet, hogy megbíztak azzal a feladattal, hogy öljem meg azt a vámpírt, akit az apád fog a világra szabadítani! De képzeld, nem akarom megtenni, mert én nem vagyok olyan gyilkos, mint a ti fajtátok!

Damen szemeiben apró könnyek jelentek meg és Baltasar arckifejezése is megváltozott.
Mégis miből gondolta, hogy a mágus képes lenne ilyesmire?
Azok után, hogy soha nem ártott senkinek, pusztán csak menekült és bujkált előlük.

━ Azt hittem bosszút akarsz állni. – felelte végül a vámpír. – Azon, hogy megölték a tieidet.

━ Dühös vagyok. – mondta a szemét törölve Damen. – Ki nem lenne az a helyemben? – nézett fel Baltasarra. – De gyilkos az nem vagyok.

━ Mit tudsz te Hemiasról? – ült le az ágyra a vámpír is.

Damen először nem akart beszélni arról, hogy mit tudott meg Lorcastól. Ám tisztában volt azzal is, hogy valószínűleg a vámpír már amúgy is mindenről tudott.

━ Azt, hogy az ereiben nem pusztán csak vámpír gének vannak. Állítólag egy hibrid. Mágusvérrel itatták, vagy meglehet egy mágus az anyja. Egyiket sem zárom ki. De ha ereje tejében lesz... Elfogja pusztítani a világot.

A mágus látta, hogy Baltasar feje előre bicsaklott mielőtt bármit is leolvashatott volna az arcáról. A férfi a kezeit a tarkójára simította.

━ Mágusvér? – szólalt meg rekedten.

━ Nem tudtál róla? – hűlt el Damen hangja.

━ Egy vámpír hordta ki a gyermeket. – nézett fel a mágusra. – Szóval vért kaphatott. De mégis mikor?

━ Meglehet már a kezdetektől fogva az anyával itatták a vért, hogy a gyermek az anyaméhben is azzal táplálkozzon... Vagy miután megszületett kaphatott egy akkora dózist, amitől átalakult.

Baltasar felkelt az ágyról és az ablakhoz lépett. Odakint a Hold magasan ragyogott az égen. Olyan hatalmas volt, olyan vészjósló. A városban élő vérfarkasoknak valószínűleg nehéz éjszakájuk lehetett, ám a másnap még rosszabb hírrel szolgált nekik.

━ Holnap elviszlek egy koncertre. – szólalt meg rövid hallgatás után Baltasar. – És megkeressük egy régi barátomat.

✧            ✧          ✧

━ Nem lenne egyszerűbb csak hazamenni és végezni vele? – kérdezte csendesen Damen, miközben már a sorban álltak a jegyekért.

A nyolcvanas években a Queen hatalmas rajongótábort épített ki világszerte, de Anglia mégiscsak az otthonuk maradt. Damennek egy teljes lemezgyűjteménye volt otthon az albumaikról. Baltasar természetesen egyből kiszúrta ezt, amikor felvitte a lakására.

S bár a férfi rájött a tervére, amit alapvetően nem akart teljesíteni, a vámpír magára vállalta a gyilkos szerepét. Bár Damen még így is ellenezte az egészet, ő is tisztában volt vele, hogy az a gyermek milyen fenyegetést jelent az egész világra nézve.

━ Persze, mi sem lenne egyszerűbb, mint hazaállítani az apámhoz azzal, hogy „Hé fater, jöttem megölni az öcsköst!" – felelte a vámpír a napszemüvege mögül sandítva a férfira. Damen elhúzta a száját és inkább csak megigazította a nyakában a nyakláncát.

Nem teljesen így képzelte el, hogy az első vélhetőleg igazi randin Baltasarral egy régi barátját akarják megkeresni, aki történetesen nem csak a Queen egyik hangmérnöke volt, de egyben a vérfarkasok alvezére is.

Amikor Damen afelől érdeklődött, hogy mégis hogyan barátkozott össze egy vámpír és egy vérfarkas, Baltasar csak halványan elmosolyodva vállat vont.

„Összeverekedtünk aztán meghívtam egy sörre."

A mágus azt már inkább nem is kérdezte meg, hogy pontosan mi is történt a sör után. Tisztában volt vele, hogy ő is csak egy eltörpülő része Baltasar hosszú-hosszú halhatatlan életének, mégis valahogy különlegesnek akarta gondolni magát.

Talán ő és a vámpír... Talán működhetne.

Miután bejutotta a kordonon, nyakukban a frissen kapott VIP jegyükkel, azonnal a vendégek azon szeglete felé indultak, ahova nem mehetett be akárki. Damenben felcsillant egy kis gyermeki reménysugár, hogy meglehet láthatja majd az együttes valamelyik tagját.
Esetleg egy autogrammot is kérhet majd tőlük!
Teljesen biztos, hogy bekereteztetné és kirakná az otthona egyik falára, ahol minden betévedő vendége láthatná és eldicsekedhetne vele, hogy bizony ő találkozott a Queen tagjaival!

Mire feleszmélt Baltasar már a kezét fogta és húzta maga után a tömegben. Damen az ajkába harapva követte a férfit. Ha most éppen történetesen nem egy küldetést hajtottak volna végre, akkor biztosan lesmárolja az egyik félreeső sarokban. Még az sem érdekelte volna, hogy valaki beszól nekik. Sajnos a nyolcvanas években sem fogadták el a melegeket, de már valamennyire azért csillapodott a viszály.

Miután bejutottak a VIP részlegre, Baltasar közel húzta magához.

━ Hagyd, hogy én beszéljek! – nézett a szemeibe, Damen pedig bólintott. Maga sem tudta miért, de már bízott annyira a vámpírban, hogy hagyta hadd ő vezesse ezt az egész találkozót. S végétere is az ő ismerősét keresték fel információ gyanánt.

Miután meg is pillantották a magas, barna hajú férfi, amaz arcán egy lágy mosoly jelent meg. Magához ölelte Baltasart és úgy üdvözölte, mint egy régi jó barátot. Vagy szeretőt. – tette hozzá magában Damen.

━ Szóval ő az új szerencsés kiválasztott! – nyújtotta Damen felé a kezét, aki kissé kelletlenül, de elfogadta. – Vigyázz vele, könnyen harap! – kacsintott rá és a mágus egyre kellemetlenebbül érezte magát. Annak ellenére is, hogy a vérfarkas arcát olyan arcszőrzet fedte, hogy még egy egyszerű kutya is megirigyelte volna. Szemei a karamellára emlékeztették a férfit.

━ Kiderítettél valamit Hemiasról? – vágott közbe Baltasar. A vérfarkas bólintott és a fejével biccentett, hogy kövessék.

Damen figyelmét nem kerülte el, hogy öltözők mellett haladtak el és önkéntelenül is megállt Roger Taylor nevével ellátott ajtó előtt.

━ Hé, máguskám! – szólt oda a vérfarkas. – Ha végeztünk kérek neked egy autogrammot! – kacsintott rá ismét és nem tudta nem észrevenni Baltasar halvány vigyorát. Olyan ostobán érezte magát a két férfi mellett, akik már kitudja milyen régóta ismerték egymást. Meglehet, hogy igazából még azután találkozott a vérfarkassal Baltasar, hogy Dament már ismerte. Maga sem értette, de féltékenység lett úrrá rajta erre a gondolatra.

Egy szobába léptek, ahol láthatóan technikai eszközöket tároltak, majd miután a férfi becsukta mögöttük az ajtót, beszélni kezdett:

━ Szóval, amit a felderítőim megtudtak, hogy Hemiast mágusvérrel táplálták már attól kezdve, hogy megfogant.

━ És ez mégis hogyan nem tett kárt az anyjában? – érdeklődte Damen.

━ Csak megerősítette. – felelte karba font kezekkel Baltasar. – A véretekben mágia van. – nézett a szőke férfira. – Olyan, mint a drog.

Damen elpirult és inkább befogta a száját.
A vérfarkas folytatta:

━ Igen, úgyhogy most ő a legerősebb közületek. – pillantott vissza a vámpírra. - Viszont még nem fejlődött ki teljesen.

━ Az hogy lehetséges? – szólalt meg mégis Damen. – 1940-ben találkoztunk és akkor mondtad, hogy az apád teherbe ejtette azt a vámpírt. – nézett a férfira a mágus. – Azóta már negyvenöt év is eltelt!

A vérfarkas felvont szemöldökkel nézett a fiatal férfira, aztán Baltasarra.

━ Ahhoz képest, hogy te dugod elég keveset tud rólatok. – jegyezte meg mire Damen szemei villámokat szórtak. – Mindegy is, a lényeg, hogy a vámpírok teljesen máshogy öregszenek. Bár erről Baltasar többet tudna mesélni.

A vámpír a mágus felé fordult. A jobb kezével az arcához nyúlt és finoman megcirógatta az arcát. Damen valamiért értékelte ezt a teljesen váratlan mégis... szeretettel teli gesztust.

━ Az olyan vámpírok, mint én, akiket egy Fejdelem nemzett és akik már az anyjuk méhében is szörnyetegként fogantak... Máshogy idősödnek. Több évszázadba is kerül, hogy elérjük a megfelelő kort. Az is változó, hogy ki milyen testben marad. Valaki úgy néz ki, mint egy húsz éves több évszázadig és utána öregszik tovább vagy nem. Van, aki örökké abban a testben marad, ameddig a benne zajló változások tartanak. Akiket pedig már emberi valójukban változtattak át örökké abban a kinézetben maradnak, amikor átalakultak.

━ Ja, elég érdekes lesz megölni egy gyereket. – tette hozzá a vérfarkas. Damen gondolataiból azonnal kirántotta ez a megjegyzés.

━ Tessék? – nézett a férfira. Baltasar is felé kapta a tekintetét.

━ Jelenleg úgy néz ki, mint egy tízéves. – tájékoztatta őket a férfi.

━ Mennyi időnk marad, Gil?

━ Alig pár évtized.

Damen nem értette mire ez a nagy felhajtás. Tényleg olyan nehéz lett volna beosonni és egyszerűen csak... végezni vele? Bár ő a gondolatától is rosszul volt, de valamiért aggódott, mert láthatóan Baltasar is aggódott. És ha egy vámpírfejedelem fia aggódik, az történetesen riasztó.

━ Nekem most mennem kell. – szólalt meg Gil. – Élvezzétek a koncertet! – tette hozzá elmosolyodva. Ám ez a mosoly örökké az arcára fagyott, amikor hátulról hirtelen valaki egy mozdulattal elválasztotta a fejét a testéről.

Damen arcára rémület ült, de a kezében azonnal vörös szikra villant. Baltasar pedig farkasszemet nézett a halott test mögött álldogáló nővel. A vörös hajú egyén elégedetten mosolygott. Egy ezüstpengét tartott a jobb kezében, a balban pedig a hajánál fogva lógatta Gil fejét. Baltasar már tudta, hogy többen vannak.

━ Azt hitted ilyen könnyű lesz végezned a kicsikémmel? Ostoba, ostoba Baltasar! – kuncogott és átlépett a halott vérfarkas felett, miközben hanyagul eldobta a fejét. – Add át a mágust!

Baltasar maga mögé húzta Dament és nem vette le a szemeit a vámpírnőről.

━ Tűnj el! – mondta a mágusnak, de Damen megmerevedett.

━ Nem! Nem hagylak itt! – tiltakozott, viszont Baltasar már nem figyelt rá, hanem támadásba lendült. Vagyis nem egészen... Elakarta csalni a vámpírt, hogy Damen menekülni tudjon.

Mielőtt Damen varázsigét vethetett volna, hirtelen egy fekete macska ugrott be a helyiség kicsiny ablakán. Lorcas azonnal testet öltött és két ezüstpengével támadt a Damenre vetemedő vámpírra, akit a mágus valamiért észre sem vett egészen addig.

━ Nyiss már egy átkozott portált! – köpte oda a szavakat az alakváltó.

━ Ardet! – suttogta a szavakat Damen és a Lorcassal küzdő vámpír egyszerűen csak lángra kapott.

Mire a mágus feleszmélt még több vámpír jelent meg bár nem tudtak teljesen hozzáférni ugyanis az üvöltő és lángoló vámpír által meggyulladt a helyiségben jó pár eszköz. Hatalmas tűz lesz belőle, ha Damen nem oltja el, de akkor a vámpírok végeznek velük.
A mágus teljesen lefagyottan állt és a lángcsóvákon át figyelte, hogy Baltasar hogyan küzd a nővel. Nem volt elég ereje. Nem evett aznap. Nem győzhetett. Damennek meg kellett mentenie őt.

━ Damen! – rázta meg hirtelen Lorcas. Macskaszemeiben a mágus látta a lángok tükörképét. – Mind meghalunk, ha most nem nyitsz egy portált!

━ Patefacio sursum. – nyújtotta ki a kezét és a mögöttük lévő falon egy lilásan izzó portál nyílt meg, de a mágus nem mozdult. A könnyes tekintete találkozott a fekete hajú férfi vörös szemeivel, akinek nyakához az ezüstpengét fogta a nő és már három másik vámpír is, akik nem jutottak át a tűzcsován.

━ Menj! – nyögte Baltasar a lángok mögül szinte könyörögve. – Menekülj! – suttogta, Damen pedig olyan keservesen üvöltött fel, hogy az egész helyiség beleremegett. De nem csak remegett... Ha Lorcas nem húzta volna magával a portálon át, akkor őket is betemette volna az épület.

Damen szíve darabokra tört miután magához tért a portál másik oldalán.