Rettentően sajnálom, hogy rövid, és rettenetesen sokáig tartott, de itt van, ha valaki még olvasná. Jó éjt/reggelt! <3

AZ UTALÁSOK DŐLTEN LESZNEK ÍRVA ÉS A RÉSZ VÉGÉN VANNAK MEGMAGYARÁZVA!

⚠️UNEDITED⚠️

- Khm...- köszörülte meg a torkát egy hang mögöttem, mire egy összerezzenéssel visszatértem a valóságba. Hátranéztem, és majdnem elsírtam magam... (Na jó, ez nem :D)

Mostmár tudom, hogy ki volt az, aki miatt elfelejtettem a balesetet, hogy ki volt az, aki miatt elvesztettem az emlékezetem a családomról. Ki más, mint az az istenverte Loki?

- Mit akarsz itt? - kérdeztem tőle durva hangnemben, miközben gyorsan visszafordultam a kis patak felé nézve, nehogy gyengének tartson, amiért könnyek vannak a szemembe. Amúgy sem tartozik rá, és amíg nem tudom, milyen szándékkal jött ide az a nyavalyás.

- Nem kell ilyennek lenned. Csak meg akartam kérdezni mi történt, de akkor biztosan nem vagy olyan hangulatban, hogy itt traccsparti legyen, szóval most magadra hagylak. - válaszolt, majd a kis monológja végén megvonta a vállát és elkezdett lassan elsétálni. Természetesen hangtalanul, mint egy tünde. (Ezért itt most a sajnálatotokat kérem, de úgy éreztem, muszáj volt. Ha nem értesz valamit, kérlek tekerj a rész végére. Az utalásoknak a jelentését oda írtam. <3 további jó olvasást- Az író)

Biztosan azt várta az a kétszínű 'istenke', hogy azt mondom; „Jaj, ne Loki! Szerelmem! Várj, kérlek! Elmondom minden titkom, és mindent, ami a kis halandó szívemet nyomja!" Vagy legalábbis valami hasonlót. Azt viszont várhatta. Ugyanis megmakacsoltam magam, nem engedtem, hogy mindent megkapjon, amit akar. Főleg nem most, mikor tudom, hogy mi mindent tett velem. Akármi is ment le abban a kicsi, gonoszsággal teli dolgában, amit egy óriási túlzással agynak lehet mondani. Nem fogok olyan könnyen megnyílni, akkor sem. Hátrafordultam, hogy hol tart, de ugyanott állt és mintha hezitált volna.

- Nem fogsz kérlelni, hogy maradjak? - kérdezte, láthatóan összezavarodva. Mikor ezt kimondta, felhorkantam gúnyosan, ezzel egyben visszaállítva azt az állapotot, ami ezelőtt volt és jeleztem, hogy nem is kívánok változtatni. Hiszen az egészet ő kezdte, én pedig csak nem fogom szó nélkül tűrni.

- Ide figyelj, te kis kétszínű 'isten', vagy minek nevezed magad...- keltem fel, és az isten szónál idézőjeleket csináltam a kezemmel, (vagy hogy hívják már na) és lassan közeledtem felé, mint egy ragadozó a zsákmánya felé. - Nem tudom, kinek képzeled magad, de most rettenetesen ide fogsz figyelni arra, amit mondok. Nem fogom kívánni egy olyan kígyó társaságát, akinek azt köszönhetem, hogy elvesztettem az emlékezetemet! Ne is merd tagadni, tudom, hogy te voltál! Nem mondtad el, elhallgattad, mint egy sunyi kis patkány! Úgyhogy most az egyszer fogd be azt a nagy és idegesítő szádat és szállj szembe a tetteiddel, ne fuss el előlük, te utolsó állat! - kiabáltam már teljes torokból. Azért be kell vallanom, eléggé tetszett az, hogy most én vagyok irányításban, hogy most én vagyok az, aki diktálja a 'kapcsolatunk' menetét. Jól esett valakin kiadni a dühöm. Viszont csak most jön a java. - Akarod, hogy könyörögjek neked, nehogy itt hagyj a gondolataimmal? Azt nem kapsz, te féreg, de mindjárt adok neked egy szép lila foltot a szemed alá, ahhoz mit szólsz? Amennyire én tudom, megérdemelnéd. És hogy mennyire viszket a tenyerem egy pofonra, az elviselhetetlen. Nem akarom, hogy itt maradj! Nem akarok itt lenni! Otthon akarok lenni a családommal, a kutyámmal, és nevetni velük, de mint tudod, ez nem lehetséges, mivelhogy ők HALOTTAK. Szóval itt ragadtam egy féleszű vakonddal és az önző és giccses családjával egy OLYAN BOLYGÓN, AMINEK NEM IS KELLENE LÉTEZNIE! - mostmár üvöltöttem az arcába. - Úgyhogy akár tetszik, akár nem, itt vagyok. Te is, én is. Szimpatikus vagyok? Oké. Nem? Jó, azt is leszarom, mivel hogy nem kellene az, hogy az alapvető etikettet tudjuk, és TISZTELJÜK A MÁSIKAT! Nem tudom, de nem is érdekel, hogy ki nevelt, de ennyit el mondhatott volna, igazán nem nagy szám. Menj el! Nem akarlak többé látni. Nem vagyok elég jó neked? OKÉ! Nem kérdeztem a véleményed, és nem is érdekel. Attól még lehetett volna együttérzést mutatni felém, mivel én sokkal, de sokkal többet veszítettem, mint te valaha is fogsz a szánalmas kis életedben. Menj, keserítsd más életét, az enyém már eléggé olyan nélküled is. - fejeztem be a monológom, majd egyszerűen elsétáltam. Ez jól esett.

- TIME SKIP, mert nem tudok mit írni :D -

- Ms. Tessa, rettenetesen röstellem, hogy itt talált, éppen most végeztem és- kezdte az egyik takarítónő.

- Csak Tessa. Hányszor kell elmondanom, mire megjegyzi?

- Legalább még egyszer, Ms. Tessa. - mosolygott. Ő kedves volt, kedveltem. Nagyjából csak őt, de ez most lényegtelen. Liliana a neve, ami egy nagyon szép név véleményem szerint.

- M- Tessa... itt van a kutyája. Akarja, hogy behozzam? - kérdezte Liliana. Erre persze felkaptam a fejem.

- BRIAN ÉLETBEN VAN?! - kiabáltam önkívületi állapotban.

__________________

Word count: 868

Nos, a magyarázatok, mint megígérve;

Tünde- egy kitalált faj, akik több ezer évig is élhetnek. Nagyjából úgy néznek ki, mint az emberek, de a fülük kicsit hosszabb (ebből eredve kifejezetten jó a hallásuk) és elég érdekesen csinálják meg a hajukat. Középföldén élnek, ami szintúgy egy fiktív hely J.R.R. Tolkien 'A Hobbit' és 'A Gyűrűk Ura' trilógiáiból. Viszont a könyvben nem említi ugyan, hogy a tündéknek ilyen érdekes füle lenne, Peter Jackson (a rendezője a filmeknek) ezt hozzáadta.

Legolas, my beloved⬆️

A haj⬆️

Az idézet- Egyszerű. Nem értetted? MŰVELŐDJ! Ez a Pirates Of Carribean-ból van, magyarul A Karib Tenger Kalózai. Will Turner(Orlando Bloom) mondta Elizabeth Swann(Kiera Knightley)-nek. :D ADORABLE