Nincs fény. Nincs meleg. Nincs élet. Csak a hideg csend, ami sötétséggel jár. Nézik, ahogy az emberek változnak, és a világ megy tovább. Nem látja őket senki, nem hallja őket senki, és nem éreznek semmit ha megérintenének egy embert. Esetleg egy hideg fuvallatot, mintha a csípős szél érintette volna meg bőrüket. Ha nem lennének hallottak a magányba már rég belepusztultak volna. Csupán ennyi maradt nekik. Kihaltság és magány. Újra melegséget akarnak érezni, újra élni akarnak...

– Mióta meghaltak, sok időt töltöttek a sötétben, egyedül. Csak addig kapnak ízelítőt mindabból, amiről elfeledkeztek, amíg nem jön egy újabb lélek, aki nem feledteti el velük hova is tartoznak, mivel még frissek emlékei az élve mivoltából. Csakhogy ha egyszer ízelítőt kaptak a régi életükből, egyre többre vágynak, és nem akarják ezt elengedni.

– Kezdetben csak azzal tölti az idejüket, hogy nézelődnek. Annyi új arc jön és megy, hogy azon tűnődnek, meddig fog az az állapot tartani. Elvégre az otthonukká vált, így féltek, hogy örökké fog tartani. Azonban belefáradtak az ijesztgetésbe és kísértésbe, ezért is néztek jobb időtöltés után, mígnem felfigyeltek egy fiatal személyre, ki oly kedvessé vált számukra.

– Ami a kedvesüket illeti, nem tudná mi történik körülötte. Hideg foltokat éreznének a testük különböző pontján, valamint néha észrevennék, mintha valami kimozdulna az árnyékukból, de csupán ez minden. Addig nem akarják teljesen tudatni jelenlétüket, amíg nem érzik, hogy eljött az ideje. Nem akarnak elrontani semmit, ezért inkább rászánják az idejüket, ha már az örökké valóságig így „élnek".

– Talán azért ragadnak le egy személynél, mert oly annyira emlékezteti őket valakire az előző életükből. Még ők maguk sem tudják igazán. Vagy talán éppen a régi érzések emlékére, mitől azt gondolják újra élnek, amit ennek a személynek a jelenléte kelt bennük? Voltaképp nem számít, csak hogy mennyire kötődnek hozzá, és nem akarnak kedvesük nélkül maradni.

– Mindent megtesznek, hogy kedvesük mindennapjait könnyebbé varázsolják. Legyen szó kulcsok elhelyezéséről egy sokkal megtalálhatóbb helyre, kis cetliket hagynak kedvesüknek olyan üzenetekkel, hogy aludnia kell, ennie, vagy éppen inni ha már a sok munkahelyi stressz miatt ezeket gyakran elfelejti. Esetleg kedves, pozitív üzeneteket is hagynak, amivel feldobják a napját. Természetesen ezeket mint úgy írják, mintha a kedvesük saját magának tette volna, nehogy feltűnő legyen. Ha egy projekten kell dolgoznia, de közben elalszik, akkor befejezik ő maguk, hiszen ez a legkevesebb amit tehetnek érte.

– Nem akarják őt megijeszteni, ezért nem is próbálkoznak kapcsolatba lépni kedvesükkel. Nem mintha az annyira egyszerű lenne, de nem is lehetetlen. Tökéletesen megfelel nekik, ha továbbra is efféleképpen tudna rá vigyázni, mivel biztonságban tudják.

– Minden jó, amíg a lakásban tartózkodnak. Eleinte persze örültek, ha elment valahova, hiszen valamilyen módon ők is a társaságba kerültek és egy bizonyos idő elteltével, szinte barátjuknak mondhatták a kedvesük barátait. Azonban egy idő elteltével egyre nehezebbé vált ez nekik. Nyilván örültek. Hogy kedvesük boldog a barátaik, család közt, azonban arra az időre is nem csak ők maguk voltak. Egy dolog, hogy nem tudott róluk, viszont hihetetlen keserű szájízzel töltötte el őket, ahogy látták kedvesüket másokkal beszélni. Egyre jobban akarták, hogy velük is így kommunikáljon.

– Annyi mindent megtettek és tesznek kedvesükért, hogy úgy gondolják az a minimum, otthon maradnak még ha nem is tudnak az ott létükről. Ő a mindenük, amire szükségük van, akkor miért ne maradhatna ez így örökké?

– És ettől kezdve teljesen megváltoznak. Persze nem akarnak rosszat, csupán hogy örökké velük maradjon kedvesük, ezért pedig bármire képesek. Kezdetbe ha nem tetszett nekik, hova készül a másik fél, míg zuhanyzott vagy egyéb tevékenységet csinált, titokban lemondták a találkozott. Nem felejtették el kitörölni azokat az üzeneteket, ami bizonyítaná, hogy „ő maga" írta. Viszont mikor ez már nem jön be sokkal drasztikusabbra váltanak. Egyszerűen annyiszor zárják kulcsra az ajtót, amennyiszer kedvesük próbálja kinyitni. Hasonlóképp tesznek az ablakokkal is.

– A végén pedig eldöntik maguk, hogy ha továbbra is makacs marad, akkor bizony nem lesz fájdalommentes a halála, bármennyire is legyen ez durva

– Menthetetlenül ráfüggtek és minden áron azt szerették volna, ha vele marad örökké. Más megoldás mint a halál nincs.