– Hey, mindannyian erre vállalkoztunk – védekezett az egyik srác –, és most már jól vannak – mutatod feléd, mire Kyungsoo megfordult és az egyik kezét kicsúsztatta a tiedből.

– Jól? – ismételte az előbb említett férfi.

– Soo – suttogtad igyekezve lenyugtatni még mielőtt kirobbanna köztük a feszültség. Soha sem szeretted ha veszekednek körülötted, főleg ha az miattad van. Halk hangodra keze enyhén megszorította válladat, aztán csupán két másodperc alatt a másik srác előtt volt. – Kyungsoo – az arkangyal megállt. Szeme csak úgy izzott a dühtől, amit csak a te szavaid fogtad vissza. – Kérlek ne – motyogtad megpróbálva feltolni magad a kanapéról, kisebb nagyobb sikerrel – Én is részt akartam benne venni, szóval nem csak ő a hibás.

– Mindannyian tudjátok mennyire veszélyes démonokra vadászni, főleg ti, akik nemrég tapasztalták az erejüket – nézett rád és azokra akik veled tartottak. Amolyan zöldfülűkként vagytok emlegetve, ami valljuk be igencsak bosszantja büszkeséged. – Ti meg – fordult a vele egyenrangúakhoz – Ha még egyszer hagyni fogjátok, hogy ekkora hülyeséget tegyenek, a két kezemmel tépem szét a nyamvadt testeteket, világos? – a hangja igazán sötét volt, egy pillanatra pedig azt is megkérdőjelezted, hogy nem e démon angyal helyett. Voltaképp ezért is félnek annyian tőle, hiszen amilyen édes olyan félelmetes is tudd lenni. És másokkal ellentétben Kyungsoo valóban komolyan gondolja.