– Minden remek, a kislány remekül fejlődik – mondta vidáman az orvos, ami hihetetlen boldoggá tette a két fiatal férfit.

– Ennek nagyon örülök – mosolyog a fiatal tanár azzal a jellegzetes nyuszi mosolyával, megsimogatva növekvő pocakját – Alig várom, hogy találkozzak vele.

– Ahogy én is. Biztosan gyönyörű baba lesz – ugyanolyan szélesen mosolyog az orvos mint a várandós férfi – De ne felejtse el, nincs stressz és semmi olyasmi, ami árthat a babának – figyelmeztette csakúgy mint minden alkalommal, amit mosolyogva viszonoztak a fiatalok.

– Gondoskodom róla, hogy ne érje semmi stressz – jelentette ki Jimin miközben felsegítette Jungkookot az ágyról.

– Rendben, de a túlzott féltés sem segít – fenyítette meg mire az csak behúzta nyakát. Ezek után gyorsan összeszedték magukat, majd a maffiavezér kikísérte a párját, magára hagyva az orvost, aki sóhajtva helyet foglalt székében, majd hátra dőlt. Hirtelen ötlettől vezérelve elővette telefonját és a rég nem látott fotók reményében megnyitotta a galériát, amin mosolygott. Nosztalgikus volt végignézni a képeket, ezáltal emlékezni a történtekre. Azonban egy foton szomorú mosolyra húzta ajkait. Egy fiatal pár között volt, akik díszes szép ruhákban voltak.

– Bárcsak itt lennétek, hogy láthassátok őt. Olyan büszkék lennétek rá – hangjában hallatszott a szomorúság, amit néhány könnycsepp követte. Még ma is emlékszik arra a napra, mikor Jeon felhívta, hogy menjen el hozzájuk, mivel kisebb nehézségbe keveredtek, és megsérült. Jungkook akkor még csak 4 éves volt, de már akkor is nagyon tisztelettudó volt. Tisztán emlékszik, hogy ő nyitott neki ajtót és csillogó szemekkel érdeklődött, hogy meg tudja e gyógyítani az édesapját. Majd miután bevarrta a lőtt sebet és távozni készült, Jungkook elé állt és megköszönte, hogy segített nekik. Nyilván ő nem emlékszik rá, hiszen nagy sok éve volt, azonban benne úgy él mintha tegnap történt volna.

~ ~ ~

Jungkook egyszer sem volt úgy Jimin irodájában, hogy alaposan végig tudja pásztázni milyen is a helyiség, ugyanis rendszerint csupán csak beadott neki valami ételt vagy italt és már ment is, mert folyton elfoglalt volt az idősebb. Viszont most ez nincs így, ami azt jelenti nyugodtan körülnézhet. Óvatosan kinyitotta az ajtót és ami egyből fogadta az a rengeteg festmény ami a falon lógott. Csodálatosak voltak, így egy mosolygott elejtett, azonban ahogy tett pár lépést a helyiségben, szemei elkerekedtek egy fotót látva.

– Park bácsi? – suttogta Jungkook, majd felemelte a bekeretezett képet és szerelméhez fordult aki a gép előtt valamit szorgosan dolgozott, ugyanis azt sem vette észre mikor bement a fiatalabb. Pár pillanatig hezitált, hogy megszólítsa e, de tudnia kellett mit keres ott a képen az a személy. – Szerelmem, ki ez? – a hangra az idősebb egy pillanatra felemelte fejét majd a képre nézett és elmosolyodott.

– Az apám – válaszolt újra a gépre pillantva.

– Park bácsi az apád? – dadogta a kérdést, amire a maffiavezér nagyot pislogott.

– Park bácsi? – kérdezte Jimin oldalra döntve fejét, mivel nem értette mi történik.

– Szóval...te vagy az a fiú, aki olyan gonosz volt velem, valahányszor Park bácsi meglátogatott minket? – hitetlenkedve kérdezte, amint a felismerés átjárta őt. Mindig volt egy kissé duci kisfiu az édesapja legjobb barátjával, de sohasem akart vele játszani. Mindig csak a felnőttek közt volt de ha netalán kettesben maradtak, olyan gonosz volt vele mindig.

– Várj...te vagy az a sovány kölyök akire féltékeny voltam? – most az idősebben volt a sor, hogy fejbe csapja a felismerés, amire Jungkook csak felhorkantott.

– Óvodás voltam, mire voltál féltékeny? – keresztbe tette kezeit, akárcsak egy dühös feleség, amin Jimin akaratlanul is elmosolyodott.

– Apa úgy bánt veled, mintha saját fia lennél, én pedig nem szeretek osztozkodni – vont vállat mire Jungkook ismét felhorkantott. Pár másodpercig még a gép felett állt, azonban hirtelen ráeszmélt valamire. – Te vagy az akinek a szüleit megölték? Apa egy ideig depressziós volt emiatt.

– Azt hiszem akkor az apád meglátogatott a kórházban, és megígérte, hogy gondoskodni fog rólam – nyelt egy nagyot az emlékre, hiszen még mindig annyira fájdalmas ez számára. Valamint ebben nem biztos, mivel azt hitte csak álmodik, ezért nem is említette senkinek. – De várjunk...ha te maffiavezér vagy, apa pedig legjobb barátja volt a te apádnak akkor ez azt jelenti – kezdett el hangosan gondolkodni, amire Jimin már igazán érdeklődve pislogott fel. – Apa a maffiabizniszben volt és senki sem mondta el? – amint feltette hangosan a kérdést a fiatal tanár légzése szapora lett. Az új információ túl gyorsan érkezett ahhoz, hogy feldolgozza ezt az egészet. Ezt természetesen az idősebb is észrevette, és gyorsan cselekedett mégpedig úgy, hogy arcát két tenyere közé vette.

– Nyugodj meg baby – suttogta a másik szemébe nézve, mire az még dühösebb lett.

– De mégis hogyan? Minden, amit a családomról tudtam hazugság, bazdmeg – káromkodta el magát, ami nem lepte meg Jimin hiszen a terhesség miatt, néha igazán kis káromkodó ördögé változik. Azonban tudta a fiatalabb, hogy nem tesz jót a kisbabának így igyekezett a lehető leghamarabb lenyugodni, és egy idő után légzése lelassult ám könnyei nem szűntek meg. – Ez azt jelenti Taeyang tudja? – alig hallatszott kérdése olyan halkan suttogta, de nem kapott rá választ amit egy igennek tudott be. Viszont ez annyira feldühítette, hogy könnyei azonnal megálltak – Ezt nem hiszem el. Van olyan ember aki nem hazudott nekem? – kiáltotta el magát ellépve Jimintol amire nagyokat pislogott az említett. – Csodás, meg ne szólalj – morogja majd az íróasztalt megkerülve húzza ki az utolsó fiókot amiben tudja, hogy van egy fegyver. Erre természetesen Jimin már ijedten lép oda mellé megfogja a csuklóját, amiben a fegyver lapult.

– Mégis mit akarsz tenni?

– Szétlőni annak a seggfejnek a fejét, amiért hazudni mert – morogja orra alatt ami más esetben mosolygásra késztetné az idősebbet, de most túlságosan is féltette a pocaklakót.

– De ne baby, majd ha megszületett a kislányunk, akkor a szart is kirúghatod belőle – vette ki óvatosan kezéből a fegyvert majd magához ölelte, amibe kétségesen belebujt.

– Jegyezd meg, ha egyszer is hazudni mersz nekem, szétlövöm azt a szexi segged Park Jimin – fenyegette meg, ami inkább viccesre sikeredett, de tudta az idősebb, hogy komoly ez ám, így csak bólintott.