Egy másodpercre Jungkook fogadni mert volna, hogy elfelejtett levegőt venni. Mikor kezeik egymáshoz értek, úgy érezte egész testét átjárja a jól megszokott bizsergés, amit annyira szeretett, hogy konkrétan fel tudott volna nyögni, tudatva az alacsonyabbal mennyire is tetszik neki. De szerencsére egy hang sem jött ki ajkai közül. Amint „elszakadtak" egymástól, a fiatalabb megfeszült, majd nagyot nyelt. Soha sem érzet ehhez foghatót csupán egy véletlenszerű érintéstől. Még az exevel sem, kit annyira szeret. Vagy csupán azt hitte. Azonban arra gondolt, ez az alkohol hatása lehet, sőt minden bizonnyal az, hiszen nem is ismeri a még mindig vele szemben álló férfit, ugyan akkor mégis ott motoszkált benne, miszerint még többször akarja ezt az érzést.

– Szeretném valahogy meghálálni, hogy kisegítettél ebből a balhéból – szólalt meg Jungkook továbbra is ennek az érvnek hangot adva. Meg akarta tudni mégis miért érzi úgy, hogy majd felrobban annyira melege van a közelében. Még ha csak egy italra is de lehetséges annyi éppen elég lesz, hogy választ kapjon.

– Mit szólnál ha meginnánk valamit? – ajánlotta fel Jimin apró mosollyal ajkain. A fiatalabb csak elpirulva bólintott válaszként. Keményen koncentrált arra, hogy ne reagáljon úgy, ahogy nem szokott, azonban ez a férfi valamilyen okból kifolyólag ezt hozta ki belőle. Azon ponton volt, hogy tegyen egy lépést felé, azonban két kar megakadályozta ebben. Először megijedt, de amint felismerte barátja parfümjét, megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Fenébe hyung, megijedtem – szusszant egyet megérintve az idősebb karját, hogy eresze már el őt. – Magyarázattal tartozol – fenyítette meg, amit Taehyung játékosan fogott fel, de tudta komolyan gondolja, ezért csupán bólintva válaszolt. Hogy oldja a feszültséget, Taehyung elvigyorodva dicsérte meg a fiatalabbat.

– Látod Kook, egy nap alatt két férfit is kiütöttél – vigyorra szélesedik, mikor az alacsonyabb férfi, felhúzza szemöldökét.

– Kettőt? Mások is akartak bántani? – érdeklődik a maffiavezér. A hangja amolyan düh és aggódás egyvelege volt. Legalábbis ami Jungkookot illeti, ugyanis Taehyung szerint csupán érdeklődő. Felfigyelt rá Jungkook, hogy a dominancia mennyire érződik hangjában, és bár soha nem volt ennek híve, ezt akár egész nap hallgatni tudta volna. De nem csak ez, hanem hallgatott volna minden szavára. Nem egészséges, hogy ennyi idő alatt ilyesmikre gondol, de ismét az alkohol hatásának tudta be.

– Nem, dehogyis. Csupán történt valami, ami miatt végül is kötöttem itt ki – vigyorgott kissé szégyenkezve aztán rájött, hogy nagyon félreérthetően mondta, így gyorsan megköszörülte a torkát – Mármint a klubba.

Jimin legszívesebben rákérdezett volna, mi történt, azonban nem akart túl tolakodó lenni, így csak a másik férfi felé nyújtotta kezét.

– Park Jimin

– Kim Taehyung, a legjobb barátja ennek a kis nyuszinak – biccentett majd kezet fogott vele. A becenév hallatán Jimin elmosolyodik hiszen aranyosnak vélte, nem úgy mint a fiatalabb. Rögtön elszégyellte magát, hiszen kicsi korukban sem szerette mikor így hívta, most meg főleg nem. Aminek hangot is adott egy fáradt sóhajban, illetve olyan csúnyán nézett barátjára amennyire kitelik tőle.

– Jungkookal iszunk valamit. Szeretnél te is csatlakozni? – ajánlotta fel kedvesen Jimin, mire az említett bólintott. Tetszett Jungkooknak, hogy meghívta őt, úgy vélte, biztosan igazán figyelmes lehet.

– Persze – vigyorgott Taehyung, majd mind követték az alacsonyabbat. Kissé megdöbbent Jungkook mikor rájött, hogy a VIP részleghez indulnak, de nem szóltak semmit. Jimin szavára őket is beengedték semmi gond nélkül, majd Jimin óvatosan a fiatalabb derekára helyezte kezét ezzel előre engedve őt. Taehyung ezt egyből észrevette, de csak vigyorogva ment utánuk. A fiatalabbnak nagyon jól esett ez a kis figyelmesség, ami miatt ismét elpirult, és akkor abban a pillanatban nagyon örült, hogy barátja nem láthatja arcát. Biztosan halála napjáig ezzel cukkolná öt. De hamar összeszedi magát, mikor Jimin egy elegáns asztalhoz ülteti őket. Az hiányzik még neki, hogy meglássák mennyire zavarban van. Taehyung egyből vele szembe ült, így Jimin a fiatalabb mellé foglalt helyett.

– Jó estét – biccentett a két idegen felé, kik összevissza bámultak ámuldozva a helyiségben – Park úr – fordult Jimin felé széles mosollyal. Sokkal lágyabb hangon szólt neki, amire Jungkook felfigyelt és maga sem tudja miért, de nagyon irritálta. Legszívesebben elzavarta volna onnét, de csak nagyot sóhajtott.

– Whisky – mondta unott hangon rá sem nézve az egyébként csinos fiatal nőre. – Ti mit kértek? – fordult a fiatalabb férfi felé mosolyogva, aki elsőre megilletődött de hamar összeszedte magát.

– Strawberry mojito – válaszolt kedvesen továbbra is Jimint lesve.

– Én is ugyan azt kérem szépségem – kacsintott a lánynak, mire az kuncogva ment hozni az italokat.

– Nos, Jungkook ha nem lennék túl tolakodó, mesélnél magadról kicsit? – fordul felé ismét érdeklődve, a harmadik félt hagyva hadd nézegesse a pincérlányokat.

– Nem igazán tudom mit mondhatnék. Tanárként dolgozom, 25 éves vagyok, ki jobb szeret otthon lenni a négy fal közt. Tulajdonképpen egy éve nem mozdultam ki sehova. Persze az ö lakásán kívül – mutat egy pillanatra a legjobb barátjára, ki továbbra is el van a kis világában – vagy éppen a lakásomhoz közeli gyors kajálda, illetve fagyizónál – de így, hogy ezeket felhozta, jobban belegondolva, az exe soha nem vitte sehova. Egyszer voltak talán étterembe meg a tengerparton. Valóban nem illett hozzá. Na nem mintha Jungkook annyira kimozdulós típus lenne, viszont ha van kivel és jól érzi magát, gondolkodás nélkül vele tart. – Viszont te? Te is mondj valamit magadról – mosolygott elhessegetve a gonosz gondolatokat.

– 27 éves vagyok, üzletember, e gondolom erre rájöttél – meg rántja vállát, mire érdeklődve pillant Jungkook mögé. Természetesen a testőrök ott voltak, ami kissé gyanús volt számára, de nem tette szóvá.

– Én is meséljek magamról? – szinte felkiált Taehyung mire mindketten felé kapják a tekintetüket. – Üzletember akarok lenni, de ez nem annyira fontos – hajtja le a fejét egy pillanatra, mire Jungkook már kérdezni mi a baj, mikor is hirtelen ismét rájuk emeli tekintetét – Nem véletlen estem annak a fasznak. Elcsábította tőlem a menyasszonyom. Nem tudom miért vagy mivel, de úgy érzem szét akarom verni a pofáját – ütött az asztalra hirtelen, mire pár biztonsági őr arra kapta tekintetét, de Jimin intett nekik, hogy minden rendben.

– De hyung, az nem megoldás. Tudod jól, hogy nem érdemelt meg téged az a nő – próbálta nyugtatni legjobb barátját, ami némileg sikerült.