- Főnök, készen van - egy monoton férfi hang szól az említettnek. Jimin nehézkesen sóhajt egyet, felállva a székből majd haját elsöpöri szeméből, miközben lassú léptekkel az ajtóban álló férfi felé halad.
- Essünk túl rajta - morogja orra alatt, nem foglalkozva a testőrrel, akire kissé talán csúnyán nézz. Azonban nem tett semmit, csupán illedelmesen meghajolva jelezte főnöke felé miszerint értette, majd csendesen követni kezdte őt. Az épület amiben jelenleg tartózkodik, egy rögtönzött irodára hasonlít, aminek van pincéje. Mielőtt ide nem jött, sok éveken át elhagyatott volt, de Jiminnek éppen kapóra jött, hiszen a városon kívül helyezkedik, így kényelmesen el tudja intézni maffiavezér kötelességeit. Nem volt a szíve csücske ez a pozíció, viszont kénytelen volt azzá válni, hiszen édesapja rá hagyott mindent, amit a halála után meg is örökölt. Egy hétköznapi élettel rendelkezőt nagyon megrémítette volna az, hogy az anya oltotta ki édesapja életét, azonban Jimin ebben a kegyetlen világban nőtt fel, és miután az anyja őt is meg akarta ölni, nem igen volt mitől tartania. Természetesen még csak sebet sem tudott ejteni a fián, hiszen gyorsabb volt és egyszerűen kioltotta anya életét.
„ Nem kellene élniük az olyan szörnyetegeknek, mint az apád és te" ezek voltak az anyja utolsó szavai mielőtt agyon lőtte. Soha nem volt közel ahhoz a nőhöz, hiszen már a fogantatás pillanatától kezdve meg akarta ölni gyermekét, azonban édesapja nem engedte. Tulajdonképpen neki köszönheti életét, ezért is nézett fel rá, és viselte meg a halála.
Tehát amint megvette az épülete a nulláról építette fel. Három iroda helyezkedett az épületben, egy az övé volt természetesen, a másik azé az emberé aki a jobb kezének nevezhette magát, az utolsó pedig az ország legkiválóbb Hacker csapatáé. Ez volt a második emeleten. Az első inkább hasonlított egy luxus hotelre mintsem egy maffiavezér bázisára. Sőt még pár vendégszoba is volt berendezve, ha netalán valamelyik alkalmazottja nem tud hazamenni, hogy legyen hol aludjon, valamint egy kisebb orvosi szóba is készült, hogyha baj történne és nincs idejük, ne vesszen kárba egyik alkalmazottja sem. Tehát gondolt az embereire, és bár kisebb luxus fogadta őket mindennap, ez még korántsem jelentette azt, hogy Park Jimin annyira kedves lenne hozzájuk. Bármikor gondolkodás nélkül képes lenne meghúzni a ravaszt ha valaki elárulja őt. Ezt pedig mindenki tudja, ezért is tartanak tőle annyira.
Mindenki meghajolt, ahogy Jimin az első emeletre ért majd lefordult a pincéhez, ami a bár mellett helyezkedik, mire ő válaszként csak biccentett. Belépve a gyenge világítással kialakított helyiségbe, észrevesz egy férfit, aki a kicsiny pince közepén helyezkedik egy széken, négy embere pedig körül veszi, nehogy megszökjön. Ahogy közeledik a férfihoz, az egyik embere név szerint Min Yoongi, megragadja a magatehetetlen állát, hogy a főnöke szemébe tudjon nézni. Ám annak teste elkezd reszketni, ahogy felfedi az előtte álló sötét tekintetét.
- Szóval úgy döntöttél, annak a ribancnak segítesz? - ejtette ki e szavakat lágy ám mégis domináns hangjával.
- Ő- ő mondta, hogy boldogtalan é-és csak haza szeretne menni - dadogta szavait próbálva kerülni a másik tekintetét.
- Biztos vagyok benne, nem a semmiért segítettél neki - igen, ehhez kétség sem fér, hogy Jimin ebben a pillanatban megalázni akarja a férfit, ami páran kuncogni kezdenek. Nem volt számukra ö annyira idegen, hiszen hozzájuk tartozott éppen ezért is tudta, kár tagadni hiszen úgyis meg fogják ölni. De nem mindegy hogyan, ezért úgy dönt mindent elmond volt főnökének.
- Azt ígérte magával visz. Hogy jobb, békés életem lesz mint a maffiában és amilyen hülye vagyok hittem neki. Hittem, hogy valóban betartja szavát, de mint bizonyára kiderült egyedül szállt fel a gépre.
- Lefeküdtél vele? - intett Yoonginak, hogy engedje el nyugodtan majd kezeit kivette zsebéből. A férfi szorosan összezárta szemét majd nagyot nyelve bólintott és ennyi elég is volt Jiminnek. Egy jól irányzott mozdulattal erősen állon vágta, mire hevesen az oxigén után kezdett el kapkodni, ám ez nem állította meg a maffiavezért. Addig ütötte míg szinte felismerhetetlen lett.
- Fogalmam se volt, hogy még szereted őt - nyögte nagy nehezen alig kapva levegőt.
- Ez lényegtelen - vett elő egy fegyvert, amit jó alaposan megfigyelt. - Egyszerűen az őrületbe kerget, hogy cserben hagytál. Ki is léphettél volna, de neked hallgatnod kell egy kurva szavaira. - emelte fel a fegyvert a férfira szegezve majd nemes egyszerűséggel meghúzta a ravaszt. - Soha ne fordíts hátat annak, aki ételt biztosít az asztalodra, igaz Hwan? - továbbra sem tette el a fegyvert, szavait pedig lassan kimérten ejtette ki. Az említett meglepetten nézz főnökére, majd hatalmasat nyelve húzza ki magát.
- Igen főnök - ezek voltak az utolsó szavak, amiket kiejtett ugyanis a következő pillanatban Jimin az ö életét is elvette. Az ott tartózkodók semmi reakciót nem tanúsítottak. Bizonyára jó oka volt két embert megölni, így nem is tettek semmit csupán várták az utasítást.
- Ő vitte a reptére ezt a férget - biccentett első áldozatára majd a fegyvert oda adta Yoonginak. - Remélem ezt nem kell megismételnem, hogy tudjátok hol a helyetek - nézek a többiekre kimérten - Takarítsatok - biccentett majd otthagyta őket és vissza indult irodájába.
- Hogy fogod ezt megmagyarázni Haesoonak? - tette fel a kérdést jobb keze, név szerint Yoongi, mikor már főnöke irodájában voltak.
- Az igazat Yoongi, hogy ribanc anya elment itt hagyva őt és soha többé nem jön vissza - vont vállat.
- Még csak négy éves, nem állhatsz ilyen egyszerűen a dolgok elé. Lehet megviseli - azonban nem tudta befejezni mivel Jimin csendre intette.
- Hadd ne emlékeztesselek arra, hogy Haesoo a kislányom és nem olyan mint az anyja. Ha olyan lenne nem hagyta volna rám.