Ez.. egy könnyen megírható dal lesz, hiszen kettőnkről szól. Ígérem.

Három éve, a találkozásunk elég viccesre sikerült. Emlékszel? Bennem tisztán él az emlék. Azóta rengeteget nevettünk emiatt. Hiszen nem mindennapi, hogy megjelenik melletted egy fiú a semmiből. 

Épp SeoHo-val beszélek egy telefonfülkéből, ugyanis a mobilom lemerült, ilyen későn pedig nincs ínyemre hazavánszorogni. Főleg, hogy hideg is van. December tizenhetedike van, a nap pedig már nem sokára eltűnik a horizonton. 

- Kérlek! Meghálálom, esküszöm. Csak gyere értem. 

- Ahh, mire mennél te nélkülem. Húsz perc és ott vagyok. - szinte látom magam előtt ahogy megforgatja szemeit miközben mosolyog. 

- Imádlak, köszi. - vigyorogva csapom vissza helyére a telefont viszont ebben a pillanatban kiráz a hideg, és mintha egyre kisebb lenne a hely idebent. 

Oldalra fordulok, szemeim pedig tányér nagyságúra kerekednek. Hiába dörzsölöm meg már vagy hatodjára látószerveim, még mindig itt áll előttem egy fiú. A fülkében. És.. félig átlátszó. Vagyis, fokozatosan erősödnek a vonásai. Legalább egy fejjel magasabb nálam és nyugodtan telefonál.  Pontosabban telefonálna, ugyanis ebben a pillanatban elfogy a hely idebent, én pedig nekidőlve az instabil ajtónak esek hátra és kötök ki a földön amit persze észrevesz. Ijedten köszön el a vonal másik felén lévő személytől és néz körbe az utcán. Szerencséjére csak mi vagyunk itt. 

- Ne haragudj. Elfelejtettem, hogy nem ma kéne nyilvános helyre jönnöm. - vakarja meg tarkóját majd felém nyújtja kezét és felsegít a földről. - Lee Keon Hee. Téged, hogy hívnak? 

- Én.. izé.. te.. hogyan.. várj, mi? - teljesen döbbent arcomat látva csak édesen felnevet és elmosolyodik.

- Mi a neved? 

- Yeo Hwan Woong. 

- Nos, kedves Woongie. Úgy látom te még nem igazán ismered a világ működését. - mivel továbbra is értetlen fejet vágok, mosolyogva kezd mesélni. 

Időközben leülünk egy padra, belőle pedig csak dőlnek a szavak. Seoho-t végül hazaküldtem, az este hátrelévő részét pedig a fura fiúval társalogva töltöttem el. Rengeteg dolgot mesélt. Szavainak pedig nyomatékot adott a tény, hogy napfelkeltekor, január tizennyolcadikán ahogy megjelent, úgy el is tűnt. 

Tudod, Keonhee. Akkor, három éve értettem meg, hogyan is működik a világ. 

2020. 09. 10.