Egy meleg szőrme takaró és egy puha fekhely. Ez volt az első amit éreztem amikor lássa. Kezdtem magamhoz térni.
Végtagjaimon mintha ólom súlyok lettek volna ,mozdulni is csak alig bírtam. Szemeim előtt pedig még nem igen tisztult a kép. Minden homályos volt.
Éreztem ahogy az ágy be süpedt amint valaki le ült rá, próbáltam arrébb húzódni , kevés sikerrel. Erre viszont azt értem el ,hogy a takarót az illető le húzta rólam. Én meg szembe találtam magam egy fiatal férfivel. Szemeiben láttam a meglepődést ,ami hamar haraggá változott. Fusztrált ahogy egyfolytában figyelt a szemeivel. Vöröses barna haját hátra fonva hordta , arcát ugyan ilyen színben pompázó szakál díszítette. A sötét kék íriszeiben pedig erősen ki lehetett venni,hogy nincs ínyére a helyzet. Mi tagadás nekem sincs.

A percekig tartó vizslatást követőn már csak azt láttam ,hogy le vetkőzve feküdt be mellém az ágyba. Arcomra ön kénytelenül is ki ült a zavartság, bár nem tudom ,hogy a férfi ebből mennyit vett észre ,szerintem semmit. Áradt belőle az ital bódító szaga. Tehát ő sincs a helyzet magaslatán.
Amint felém fordult jobban megtudtam nézni az arcnonásait. Éles állkapocs, keskeny száj, dús szemöldök. Ahogy tekintetem lejjebb vándorolt elém tárult a feltehetőleg Einar névre hallgató férfi mellkasa amin a mellkas szőr igen csak passzolt az izmos felsőtesthez.

Nem sokáig tárult elém a férfi mellkasa ,ugyanis hamar a hátára fordult és a plafont kezdte nézni. Hangot is adott nem tetszésének.

-Ezert holnap valakit csúnyán ki fogok herélni...- Hmm ezzel nem vagy egyedül. Viszont jelenleg egyikünk sincs olyan állapotban,hogy erre képes legyen. Továbbra is figyeltem , hátha megtudok róla valamit ,abból ,hogy minden vonását jól szemügyre veszem. Ellenben igen csak zavarhatta ,hogy figyelem. Hátat fordítva nekem húzta magára az egész takarót. A bunkó... Éreztem ahogy a hideg levegő végig futott a testemen. Számát össze szorítva próbáltam megmozdítani az egyik karom ,de még túl gyenge voltam hozzá. Így nyomott el az állom , meredten feküdve és fázva.

Hajnalban amikor újra kinyitom a szemem egy meleg takarót éreztem magamon és egy vaskos kart ami szorosan magához húzott. Az állom rögvest ki röppent a szemeimből és be kapcsolt a védekező ösztönöm. Kezemmel rögvest a kés után kutattam ,amit a párna alatt meg is találtam. Majd ki bújva a férfi karjai közül hevesen dobogó szívvel térdeltem fölé. A torkomban ismét gombóc nőt. A kezeim pedig remegni kezdtek. Még soha nem öltem embert , ő lenne az első. Az első aki elő segítené,hogy be végezzem a sorsom. Számat rágva emeltem magadba a kezem ,hogy egy hirtelen mozdulattal le csapjak az alattam alvó férfira ,de még mielőtt meg szabadítottam volna az életétől ,a férfi megragadta a karom és ki tépte a kezemből a kést. Kis fegyverem hangos csattanással landolt a csöndes szoba padlóján. Én pedig meglepet tekintettel néztem a mérges férfira. Túl sokat tétováztam. Túl sokat agyaltam. Erősen tartotta a karomat ,hogy még véletlenül se tudjam mozdítani őket. Próbáltam szabadulni. De csak annyit értem el ,hogy maga alá gyürt és teljes súlyával rám nehezedett.

-Nyugudj le.-Hánykolódtam alatta hátha le tudom lökni magamról, de mind hiába.- Odin nevére mondom. Nyugodj már le. Nem foglak bántani.-Fujtattam ,mint egy felbőszült fenevad, majd dögös tekintettel meredtem a férfi szemeibe aki azt hihette ,hogy le nyugodtam ,ugyanis kissé föl emelkedett. Így lehetővé téve nekem ,hogy lábamat fel húzva taszítsam el magamtól a férfit.

-Hogy az a.. -Fogott fejére mikor a padlón kötött ki. Amíg a fickó a földön feküdt én újból a késért indultam ,de hamar padlót fogtam . Egy erős kéz ujjai fonódtak a bokámra és rántottak vissza még mielőtt meg szereztem volna a kést. Hátamra fordulva rúgtam felé szabad lábammal ,mire azt is el kapta. És magához húzva fogott kezével a derakamra. Körmeimet karjába vájtam ,de nem érdekelte , magához húzott és szorosan ölelt mellkasához. Hiába ütöttem. Hiába karmoltam. Nem engedett.- Nyugodj le. Ez a helyzet senkinek nem könnyű. Nem akarlak bántani. Valószínűleg nem érted egy szavamat se ,de nem viselkedhetsz úgy mint egy veszet kutya.

Nem tudom meddig ültünk a padlón úgy ,hogy az egész testem magához préselte. De már kezdtem fel adni ,hogy egyhamar megszabadulok ebből a szorult helyzetből. Az ajtó nyitódására kaptam föl a fejem. Ugyan az a fiatal lány állt ott akit a Jarl társaságában is láttam. Hosszú barna haja és kék szemei voltak.

-Bátyám...-szólalt meg ,de hamar el is hallgatott amikor meglátott minket. - Ooo. Sajnálom. Nem akartam zavarni.

-Nem zavartál meg semmit Lagertha. Mond mit akarsz.-Ahogy a férfi a fiatal lányra nézett arcára halvány mosoly kúszott, majd el eresztve szedte rendbe magát.

-Anyánk érdeklődik ,hogy milyen volt az éjszaka.

-Fantasztikus... -Tisztán ki lehetett venni a gúnyt a hangjából a férfinak, ahogy rám pillantott pedig minden kedvesség el tűnt a tekintetéből. Hát igen. Elvégre az előbb még megpróbáltam megölni.

-Aa..Akkor tudatom anyánkkal ,hogy ő lett a megfelelő. -És még mielőtt Einar vagy én tiltakozni tudtunk volna a lány már messze is járt.

-Hogy szakadna rám a plafon. Most itt maradtál a nyakamon te kis bestia. -sohajtva tarkójára simitott. -Meg kell tanulnod együtt működni ,vagy tovább adok rajtad. És van egy olyan érzésem ,hogy másokkal nem járnál olyan jól ,mint velem... Istenem itt járatom a szám ,miközben egy árva szót se ért belőle..

Még,hogy tovább ad rajtam. Mintha csak egy élettelen valami lennék. Valami amivel nem lehet mit kezdeni és jobb ki dobni ,vagy tovább adni rajta. Csak ,hogy tisztábban lássunk. Én nem vagyok tárgy. És ezt neki is megmutatom. Csak érjen hozzám mégegyszer...