Lassan egy hónapja élvezem ennek a helynek és helyieknek a kedves vendég szeretetét...  Idő közben sikeresen rá jöttem, Norvégia egy távoli kis csücskébe kerültem. Előttem a tenger ,mögöttem pedig a fjord sziklafalakkal, hegyekkel övezett, a szárazföldbe mélyen benyúló keskeny tengeröböl. A szökés csak kétféle képpen lehetséges, hajóval ,vagy ló háton. Hajózni nem tudok, és amikor megpróbáltam ellopni egy lovat nem éppen volt fényes a helyzetem. Egyetlen szerencsém az volt ,hogy Einar ,mint utólag kiderült a törvényes gazdám , ki mentett szorult helyzetemből. Más különben már az egyik kezemtől elbúcsúzhattam volna. Leif akinek leharaptam a fülét nem éppen akarta elhinni ,hogy Einar küldött egy lóért mert ki akart lovagolni. Viszont jobbnak látta nem vitába szállni a Jarl fiával. Még akkor se ,ha az említett személyt amúgy kenyérre lehetne kenni. Azon a napon jöttem rá ,hogy jobb jóban lenni az úgynevezett gazdámmal. Éppen ezért is viszek neki reggelit. Már rég felkent a nap és sokan már javában dolgoznak ,ez a férfi pedig még mindig alszik...
Belépve a félhomályos szobába az ágyon hatalmas szőrme takaró alatt láttam ,ahogy egyik oldaláról a másikra fordul át. Nagyot sóhajtva engedtem be egy kis fényt a szobába ,majd léptem oda az ágyhoz ,hogy nagysága is ébredjen már fel végre. Még mielőtt "finoman meg ragadhattam" volna ,hogy föl razzam álmából,ki nyitotta szemét és egy szemtelen mosolyt küldött felém.

-Ááá... Az én drága rokácskám. Ágyba hozza nekem a reggelit. De kedves. Viszont remélem most nem köptél bele ,mint múltkor.-kínosan elmosolyodtam az emlékre. Hát igen. Múlt alkalommal kása volt a reggeli én meg kifejeztem a nemtetszésem és nemes egyszerűséggel bele köptem a táljába. Amire rá is jött és megragadva az ölébe ültetett és az egész tál tartalmát megetette velem. Mondjuk én jól jártam ,mert nem volt rossz a kása , ő meg éhes maradt. De most csak aludt tejet ,kenyeret és pár szem almát hoztam neki. És az aludttejért nem éppen vagyok oda.

-Ezt nem eszem meg. -nyomta vissza a kezembe a tálcát,mire csak fölszaladt a szemöldököm. Mi az ,hogy ezt nem eszi meg?! Más örülne neki ,ha legalább egy szelet kenyeret kapna reggel. Őnagysága napi háromszor étkezik,míg a szolgálók napi kétszer , a rabszolgák pedig napi egyszer esznek , már ha egyáltalán kapnak enni. Ő meg itt finnyáskodik.

- Ez van. Ezt eszed... -nyomtam vissza a kezébe a tálcát,majd vettem el egy almát a három közül,amibe aztán jóízűen bele is haraptam.

-Már megbocsálts ,de ez most az én reggelim. -csak szemeim forgattam. Ez a pasi fog egyszer a sírba tenni. Lassan elkezdte enni az ételt ,ugyan csak vonakodva ,de ette. Ahogy végig néztem rajta ki rázott a hideg. Odakint már mínuszok vannak , ő meg egy szál gatyában ténfereg a szobában. Biztos fűti belülről valami ,ha még nem fázik. És csodálkozik amikor éjszaka a hideg lábaim a forró és csupasz hátán melegítem.
Mint személyes szolgálója és ágyasa az úrfinak , így a Jarl első felesége kijelentette , hogy minden éjszakát Einar melett kell töltenem. Úgy mond tenyész kancát akartak a férfinak szerezni. Pontosabban Einar anyja feltett szándéka,hogy fia minnél előbb utódott nemzen. Csak hát erre igen csak rossz személyt jelöltek ki. Viszont Einar se repes az ötletért ,hogy idő előtt apa legyen. Ennek ellenére anyja napi szinten rágja a fülét,amin csak jót nevetek amikor más nem látja. Így kötöttünk egy alkut, Einar és én. Ha bajba kerülök,akkor a férfi minden követ megmozgat ,hogy ki húzzon belőle ,én meg hajlandó vagyok el játszani az "alázatos" ágyas szerepét a családja és a helyiek előtt ,hogy nyugta legyen. Szerintem én jártam jobban. Ezt viszont nem kötöm az orrára,csak úgy ,mint sok más egyebet sem.

Mire nagysága meg ette a reggelijét én már a harmadik alma csutkát szorongattam a kezemben. Már éppen vettem volna el az üres tálat a férfitól amikor ki vágódott a szoba ajtaja és Einar "kedves" édes anyja rontott be a szobába.

-Mi tart ennyi ideig? Már lassan le nyugszik a nap, ti ketten pedig még semmit nem csináltatok. -Yrsa, Einar anyja egy szigorú,makacs és igen csak igazságtalan zsarnoki nőszemély. Erre már az első nap rá jöttem amikor munkára fogott. Még abba is belekötött,hogy melyik kezemben fogom az orsót.

-Anyám. Annyiszor mondtam már ,hogy ne törj így be. Mivan ha éppen valami fontos dolog közepette nyitsz ránk?! -értettem ,hogy mire gondolt a fontos dolog alatt, így csak el húztam a szám. Olyan biztos ,hogy nem lesz.

-Ugyanmár. Az anyád vagyok. Nem tudsz nekem olyat mutatni amit már ne láttam volna. -forgatta meg szemeit a nő. Most ,hogy jobban szemügyre veszem. Látszik ,hogy Einar sokkal inkább az anyjára hasonlít,mint sem az apjára. A szemük, az orrunk, még a szájuk íve is. Még szerencse,hogy a nő temperamentumát nem örökölte. Akkor egy percig se tudnám elviselni Einart. Bár a két testvér közül Lagertha,Einar húga ,viselkedés szempontból igen csak az anyjára ütött. Múltkor is úgy leteremtette az Ulf nevű behemotott,hogy mindenki csak pislogott. -Ugye nem megint ő ette meg az ételed fiam? -kérdezte Yrsa a kezemben lévő alma csutkákra mutatva.

-Most mi a baj ? Oda adtam neki az almákat. -inkább el vettem , bár ez csak részlet kérdése. Tegnap ki hagytam a vacsorát, pontosabban oda adtam az egyik szolgálónak. Annak a kis fiúnak akit az ide kerülésünk napján láttam a főtéren a többi rab között. Szegény gyerek alig lehet tíz éves, csont és bőr. Ugyan olyan keményen dolgoztatják ,mint mindenki mást, mégis alig kap enni. Borzalom...- Hogy akarod ,hogy egészséges utódokat szüljön,ha vékony,mint egy piszka fa. Nézz rá. Elől deszka ,hátul léc. Semmi fogás nincs rajta. Így hát föl hizlalóm ,akkor talán lesz rajta néhány gömbölyded forma. -beszéd közben a levegőbe kalimpált kezeivel mutatva azokat a bizonyos gömbölyű formákat. Engem pedig el kapott a pulyka méreg. Mi az ,hogy deszka. Teljesen átlagos alkatom van. Yrsa csak bólintott , nyugtázva hogy most az egyszer fiára hagyja a dolgot ,majd távozott. Amint halkulni kezdtek a nő léptei az első kezembe akadt tárgyat Einarhoz vágtam.

-Nem vagyok deszka!!!.-az üres tál hangosan puhhant a padlón le csapódva a férfi karjáról , hiszen idő közben kikell az ágyból és egy szál gatyában álldogált a szoba közepén.

-Au.. Ne dobálj tállakkal. Elment az eszed asszony?

-Nem vagyok asszony. -ripakodtam rá mérgesen.

-Még nem..De ami késik az nem múlik. -mosolygott ismét szemtelenül. Einar egy igazi tuskó. Egyszer biztos agyon ütöm.