Az este folyamán Lu csak forgolódni tudott az ágyban. Ha egy pillanatra el is tudott aludni, alig fél óra múlva megébredt. Végül reggel hat fele megunta és kikelt az ágyból. Úgy gondolta, mindenki az igazak álmát aludja még, így nem öltözött fel túlságosan, csak egy köntöst vett magára a reggeli hideg miatt. Halkan capflatott a konyha fele, hasa a másodpercek alatt többször is megkordult. Alig evett a napokban és azon is elgondolkodott már, hogy az éhség miatt nem tud aludni. Belépett a konyhába, de nem számított arra, hogy az álmatlanság nem csak őt gyötri. Bucky állt ott, csak egy alsóban, kezében egy pohár tejet szorongatott miközben a pultnak volt dőlve. Mikor Lu belépett a hang irányába nézett. Elpirult amiatt, hogy a lány így kell lássa, és a tegnapi is az eszébe jutott. Egyikük se mozdult, tekintetük viszont fürkészte a másikat.
- Szia - mondta halkan Bucky és letette az üres poharat. Lu esetlenül leült egy székre. Fárasztó volt ebben a kellemetlen szituációban állni.
- Szia - köszönt vissza csendesen. Ennyi volt a nagy eszmecsere. Néztek maguk elé, mint bornyú az újkapura míg végül Luanna hasának a korgása vetett véget a Csend Királynak. Buck felkuncogott.
- Éhes vagy? - kérdezte kedvesen, mire Lu zavartan lehajtotta a fejét, hogy leplezze mennyire is hasonlít az arca a hajára.
- Ig...igen - nyögte ki. A férfi kinyitotta a hütőt és egy kész gyros tálat tett a mikróba. Emlékezett ugyan, hogy tegnap Stark tette be, de nem álhatta meg, hogy borsót törjön az orra alá. Legalábbis kedvesen, hisz annyit ugratta már a férfi, meg fenyegette, hogy már kezdett vele torkig lenni. Miután felmelegedett Lu elé rakta és jó étvágyat kívánt. A lány szó nélkül kezdett enni. Érezte magán a kutató szemeket viszont makacsul azért sem nézett a félmeztelen férfira.
- A tegnapi nappal kapcsolatban... nem azért nem osztom meg veled a gondolatomat, mert nem bízok benned, de ez is közre játszik. Megakarlak óvni. Ha esetleg újra elkapnának, ne tudj nekik semmit mondani, csak a színtiszta igazat, hogy nem tudsz semmit - törte meg a csendet Bucky. Lu lesütötte a szemét.
- Így is, úgy is megölnének. - motyogta és eltolta magától az üres tányért. Buck sóhajtott.
- Nem fognak megölni. Szavamat adom, hogy amíg engem látsz addig élni fogsz - lépett elé és megsimította a lány fejét amolyan "bátyus" stílusban. Lu elhúzodott, mint ha csak leprás lenne Buck.
- Ha meg nem, akkor jusson eszembe, hogy meghaltam és csak addig volt érvényes, ugye? - kérdezte gúnyosan, majd kiviharzott. A férfi elképedten meredt utána.
- Lu várj már! Félre értesz! - szaladt utána kis fáziskéséssel. A lányt nem érdekelte, határozottan a szobája felé tartott.
- Ne is fáradj. Nem kell magyarázkodj egy olyan lánynak aki arra se emlékszik mi volt a múltjában! - kiáltott Buckyra mérgesen és becsapta maga után az ajtót. Buck sóhajtott. Jól elcseszted. De miért húzta fel magát ennyire? Steve álmosan kukkantott ki a szobájából.
- Mi ez a hangzavar? - kérdezte fáradtan. Bucky leintette.
- Semmi. Aludj tovább - mondta és ő is vissza ment a szobába. Steve értetlenül nézett utána. Felöltözött gyorsan és átkopogott hozzá.
- Bucky! Nem tudom mi történt, de ha segíthetek.... - lépett be, de el akadt a szava mikor meglátta a rumlit. A bútorok összetörve hevertek szerte szét, a falon egy nagy lyuk tátongott. Bucky viszont sehol. Steve megnyomta a vészjelzőt mire az egész felső emelet hangos ricsajba kezdett. Stark idegesen jött ki. Értesült a dolgokról, sőt még a videó felvételt is látta amit Jarvis mutatott meg.
- Készenlétbe! A H.Y.D.R.A. újra felhasználja ellenünk a barátod! - szólt oda gunyorosan Stevenek és máris bele bújt a vasember ruházatába. Lu kidugta a fejét mikor Steve elsietett ellene.
- Steve... mi történt? - állította meg bátyját aki szemlátomást nagyon ideges volt.
- Menj vissza. Nem vagy itt biztonságban. Gyerünk! - mondta keményen, hangján viszont érezhető volt a féltés és az aggodalom. Viszont már késő volt. Fegyverdörgések hangja hallatszott, a szobák ablakát betörték és katonák özönlöttek. A torony felett repülők masíroztak, melyekről ugrálltak lefele a fegyveres emberek, akiket inkább parazitának lehetett volna mondani. Tony harcolt ellenük, Stevenek is ott kellett hagyja Lut aki nem teketoriázott fegyvert ragadott. Nem lustálkodhatok! Szegényes fegyverként csak egy lándzsát talált, viszont onnantól, mint ha kikapcsolták volna az agyát. Reflexből szúrta le az elé kerülő támadókat, ha valaki látta, azt hitte profi bérgyilkos. Messze nem állt a valóságtól a feltételezése. Steve elé Bucky ugrott, szemei tompán meredtek a férfira.
- Bucky... nem akarok veled harcolni - kezdte lassan ám Buckot nem érdekelte, barátjának rontott. Steve védte a csapásokat a pajzsával, Tony fent harcolt, Lu egyre közelebb került a harcoló Buckyékhoz. A fémkarú a falnak szorította Stevet, de ekkor Tony tarolta félre. Buck a falnak esett, kicsit megszédült. Stark rá irányította az ájuláshoz szükséges sugarat, amivel lehet kicsit meg is sebzi, de nem érdekelte. Mérges volt. Luanna pont akkor nézett oda. Az egész hasonlított egy lassított felvételhez. A lány az egyik katonában hagyta a kardot és egy bukfenccel Bucky elé ugrott, Stark pedig lőtt. Luanna az ablaknak csapódott, a terasz felfogta az esést, de ő ájultan feküdt. Hirtelen mindenki ledermedt, kivéve Starkot akinek elege lett és leütötte Buckyt. Steve megölte a többit, Jarvis pedig lesokkolta őket.
- Luanna! - rohant húgához Amerika Kapitány. Lu nem felelt, hasánál a vér szivárogni kezdett.
- Tony mi a fészkes fenét tettél?! - ordított Steve dühösen és a karjaiba kapta a lányt. Tonyt nem érdekelte, Buckyt elvonszolta egy cellába.
- Ő volt a hülye! Minek ugrott a sugár elé?! - zárta be mérgesen az ajtót Vasember. Steve Luannat az ágyra tette és feltépte a hasánál a pólót. Szíve hevesen dobogott, félt, hogy újra elveszti kishúgát. A seb nem volt túl mély, viszont lehet belső vérzése is.
- Uram... kérem hagyja rám! - kérte a mesterséges intelligencia és Luannat elkezdte gyógyítani a beszerelt eszközökkel és gyógyszerekkel. Steve hátrált, majd mérgesen Tonynak rontott. Megragadta a grabancát.
- Eszednél vagy?! Meg is ölhetted volna a húgomat! Sőt Buckyt is! Mégis mit gondoltál?! Halállal nem oldasz meg semmit! - sziszegte dühösen az arcába. Tony ellökte magától.
- Megölte anyát. Itt szállásolom őket. Tartom a hátam. Szerintem jogos, hogy megakartam ölni az állítólagos barátod, mikor megint kiűrítették a fejét! - gunyolódott. Steve idegesen a hajába túrt.
- Ha meghal... - kezdte, de nem folytatta. Szomorúan sóhajtott. Tony fintorgott egyet, majd elment. A férfira rá se lehetett ismerni, mióta szakított vele a barátnője és egyedül maradt. Szinte az őrület határán táncolt. Steve lehuppant egy székre és nézte ahogy Jarvis a húga életfunkcióit stabilizálja.
- A belső szervei sérültek, beadtam neki egy fájdalomcsillapítót, de orvost is hívtam aki megvizsgálja jobban - mondta Jarvis mire csengettek és Tony orvosa lépett be. Tűzetesebben megvizsgálta Luanna sebét, majd kérte, hogy biztosítsanak neki egy műtő termet. Ezután jött a neheze csak!