"Hallom őket. Látom. Meghalnak. Nem! Nem akarom! Én nem dolgozok maguknak! Mit képzelnek?! Hagyjanak békén! Látok valakit. Egy lány. Mint ha már láttam volna valahol. Édes a mosolya, de miért van itt? Ne! Megint visznek! Nem akarom! Miért nem fogják fel? Élni akarok! Szabad lenni! Szólok a lánynak, de nem reagál. Szemei üvegesen merednek rám, tekintete vádló, élet viszont akkor sincs benne. Őt is én öltem meg?"

Bucky borzasztó fejfájásra ébredt. Hasogatott a feje, mint ha csak a hullámok csaptak volna össze felette. Megakarta dörzsölni a pontot, de keze le volt szorítva. Sóhajtott. Tudta, érezte, hogy van bent valaki.
- Megint megtettem, igaz? - kérdezte csalódottan, fejét lehajtotta szégyenében. Steve volt bent, Tony segített a mütőben az orvosnak.
- Mi ez Bucky? Miért van ez veled? Mit titkolsz még? - szegezte neki a kérdéseket. Összepréselte az ajkait, gondolataiban újra felrémlett Zola kegyetlen, őnző műve amivel szörnyeteggé változtatta.
- A H.Y.D.R.A. fejlesztette ki. Beolvastak nekem egy szöveget, robotként bántak velem és úgy is pattogok, mint egy robot, ha meghallom a bizonyos szavakat - motyogta csendesen. Steve leszedte az erős köteleket a kezéről, mire a fémkarú megmozgatta végtagjait.
- Mindenre emlékszel? - kérdezte Steve előtte állva. Bucky bólintott. Kristálytisztán élt benne, hogy egy katona beugrott az ablakon, elmondta a szöveget és elszabadult a pokol. De leginkább a lány tette kavarta fel. Miért ugrott elém? Miért mentette meg az életem?
- Ő hogy van? - nézett fel Bucky szomorúan. Steve mély levegőt vett.
- Műtik. Szerencséje, hogy nem halálos lövedéket kapott - ült le egy székre és csak nézett maga elé, mint ha a piszkos szürke fal olyan érdekes lenne. Csend telepedett közéjük, nem volt mit mondaniuk egymás számára. Bucky saját magát hibáztatta Lu balesetéért míg Amerika Kapitány azon gondolkodott, milyen biztonságos helyre tudná vitetni Luannat. Nem szóltak mégis ugyanazon személyért aggódtak.
- Stabilizáltuk az állapotát. Pár hetes pihenés és semmi baja nem lesz - ment be Tony speciális orvosa, mire Steve hálásan megköszönte a segítséget. Bucky nem merte megkérdezni, hogy bemehet, pedig borzasztóan szeretett volna beszélni Luval, hogy megköszönje neki amit érte tett. Mégis, gondolatai azt mondták neki, miért akarod még rosszabbítani a helyzetét? Tűnj el innen és vissza se nézz!
- Buck - szólította meg őt Steve és szorosan megölelte. Bucky meglepődött, de visszaölelte testvérnek mondható cimboráját. Szíve mélyén még mindig reménykedett benne, hogy képesek lesznek majd ugyanugy viccelődni, mint a háború előtt. De erre már nem sok esélyt látott.

~....~

Lu egy hét múlva ébredt fel. Rögtön fel akart ülni, de az éles fájdalom a hasában, nem engedte. Így visszahanyatlott.
- Uram!  A beteg felkelt! - hallatszott Jarvis hangja, majd trappolás zengte be pár másodpercig a teret utána felbukkant három alak. Tony lépett oda elsőnek aki ellenőrzött pár dolgot.
- Sajnálom. Nem rád céloztam - bökte ki a végén Tony, amin Luanna nagyon meglepődött. Mielőtt mondhatott volna valamit, a milliómos ellépett és helyét Steve vette át. A playboy nem igazán szeretett érzelgősködni olyanokkal akiket alig ismert, viszont benne is volt emberség. Amerika Kapitámy lehajolva magához ölelte a húgát.
- Olyan idióta vagy! Kellett neked sugár elé ugranni! Mégis mit gondoltál? - rótta meg mire Lu csak felsóhajtott. Szeme Buckyra vándorolt, aki az ajtófélfának támaszkodva állt. Tekintetük összekapcsolódott.
- Csak tettem amit a szívem diktált - felelt a lány, végig Bucky szemeibe nézve. Buck úgy érezte a lány szavai mögött sokkal több rejlik, mint holmi baráti szívesség, de gyorsan elvetette ezt a gondolatot.
- Jobban vagy? - szólalt meg a fémkarú, mire Lu bólintott.
- Jobban, mint látszik - viccelődött, de elég gyatra póén lett. Steve összeborzolta a haját, mire Lu morcosan nézett rá.
- Inkább hoznál egy pohár vizet. - dörmögte. Steve megcsóválta a fejét és a konyhába ment. Buck hosszan nézett utána, de csak azért, hogy összeszedje a bátorságát. Lu érdeklődve fürkészte a férfit aki olyan mozdulatokkal ült le, mint ha csak foghúzásra vállalkozott volna.
- Megszerettem volna köszönni, hogy megmentetted az irhámat, de szerintem a lecseszés jobb lenne, tekintve, hogy ami neked ilyen sebet okozott az nekem egy karcolás lett volna - mondta. Lu óvatosan elnevette magát.
- Csak megakartam tudni milyen ha az emberen van egy lyuk hamár Tonytól nem tudhattam meg - vonta meg szórakozottan a vállát. Bucky eleresztett egy félmosolyt. Ahhoz képest egész derűsen fogja fel a dolgokat.
- Ezt hallottam ám! - hallatszott Stark hangja a hangszórón keresztül. Lu megcsóválta a fejét.
- Komolyra fordítva a szót nem kell megköszönd. Csak visszaadtam egy szívességet - mondta végül Lu. Buck a lány hasát figyelte, feltehetőleg rosszabbat is kaphatott volna ha halálos sugárral lő Tony. Tél katonájaként soha senki nem akarta megmenteni, mindenki arra törekedett, hogyan tudná megölni, milyen módon tudná eltüntetni a föld színéről. Senki se tudta, hogy nem saját akaratából teszi, azt hihették vérbeli pszichopata közben volt neki szíve, ohó, de még milyen szíve! Csak ezt a H.Y.D.R.A. nem engedte, kitörölték, viszont teljesen sose tudták. Erre jött a lány, gyenge, törékeny alakjával, aranyos mosolyával és kész lett volna meghalni érte. Nem értette, ez mégis hogyan lehetséges, hisz nem is ismeri a lányt úgy, mint bátyját. Gondolataiból egy tétova érintés szakította ki. 
- Bucky... - szólította meg Lu - minden rendben?
Buck lassan emelte fel a fejét, mint ha víz alól emelkedne fel. Tekintetét a lány zafírkék íriszeibe fúrta. Olyan ismerős, gondolkodott el.
- Igen. Csak... elgondolkoztam, hogy milyen csokóládét is szerethetsz - improvizált. Lu ugyan nem vette ezt be, de látta a férfin, hogy amire igazán gondolt vele nem fogja megosztani. Amiért nem is ítélte el, hisz ő is félt elmondani még pár dolgot magáról.
- Az epreset. Meg a mogyorósat - felelt mosolyogva a lány. Buck hálás szemekkel pillantott rá, majd felkelt.
- Gyógyulj meg - mondott csak ennyit és elsietett, olyan gyorsan, mint ha tatár kergetné. Lu nem értette ezt, elgondolkodott, hogy ilyen visszataszítóan néz ki, vagy csak szimplán büdös. Mindkettőre igazat adott, tényleg ramatyul festett. Steve bevitte neki a pohár vizet és estig beszélgettek mire a férfi elbúcsúzott. Lu mikor egyedül maradt, aludni nem tudott, hallgatta a gépek egyenletes csipogását, gondolatai száguldottak egymás után, mint a verseny autók. Bizarr gondolata támadt, ha felépül, szeretne úgy ki nézni, hogy csak egy picit is felkeltse Bucky érdeklődését. Életében nem vágyott figyelemre, mégis most sértette azt a csekély önbizalmát, hogy a férfi úgy menekül tőle, mint ha leprás lenne. Eldöntötte, hogy csak annyira akar jól ki nézni, hogy Buck ne kerülje ennyire a szemkontaktust és ne siessen el ilyen hamar tőle. Azután lehetnek barátok, de az önbecsülése miatt úgy érezte egy kicsit merészebb kell legyen.