Amint MinHee kinyitotta nagy nehezen szemeit, az első dolog volt amit látott, az a fehér mennyezett. Felriadt egy nyögést hallva, ijedten nézve a hang irányába ahol TaeRi volt lekötözve egy székhez, és a szája is le volt ragasztva. Szerettet volna odamenni hozzá segíteni, azonban ahogy tett egy lépést, valami vissza rántotta. Lánc volt ami a csuklójához volt rögzítve. Meglepetten felnyögött, majd újra próbálkozni kezdett hátha valami csoda folytán ki tudd szabadulni.

– Ne erőltesd baby, különben fájni fog – a hangra mindketten félelemmel szemükben pillantottak a férfira, aki éppen belépett a helyiségben, majd MinHee mellett foglalt helyett az ágyon. Erre természetesen a lány hátrálni kezdett, hogy minél távolabb legyen attól a férfitól. – Miért félsz?

– Ki vagy? Mit akarsz? – kérdezte figyelembe se véve a másik szándékait, szinte reszketve a félelemtől. JungKook megdermedt egy pillanatra amint tudatáig jutott a kérdés, valamint az, hogy szinte reszketett szerelme, ahogyan meg szerette volna érinteni arcát.

– Mi történt? Mit csináltatok vele? – kiálltja el magát a férfi, miközben szélsebesen feláll az ágyról majd TaeRihez lépve, erősen megragadja állkapcsát, és egy egyszerű mozdulattal letépi szájáról a tapaszt, amivel fájdalmat okozott neki. MinHee megijedt és majdhogynem elsírta magát, a másik szenvedését látva. – Ha nem beszélsz agyon lőlek te szuka.

– Elvesztette az emlékeit – motyogja elfordítva fejét ugyanis képtelen volt a fiatal férfi szemeibe nézni. Dühében felemelte a kezét, hogy megüti azonban félúton meggondolta magát, mivel ott van szerelme és nem szeretné ennél is jobban megijeszteni. Helyette inkább csak közelebb hajolt a rémült nőhöz.

– Az a szerencséd, hogy most itt van, különben te is tudod mit tennék veled – suttogta, hogy csak ő hallja, majd gonosz mosollyal elhajolt tőle. Imádta látni azt a rettegést szemeiben, azt még jobban, hogy miatta van. Nem akarta, hogy MinHee szemtanúja legyen mindannak ami történni fog, ezért megkérte barátja egyik emberét, hogy kísérje őt fel a szobájába. Ugyan nehezen és kissé erőszakkal, de megtette a férfi a kérését, így már teljesen az előtte lévő rettegéstől remegő nőn tartotta szemeit. – Annyi mindent tehetnék most veled – suttogta megnyalva ajkait, mire szinte sikítva húzódott össze – Mindenért meg fogsz fizetni te szuka.

– Ne, kérlek. Gyereket várok – csaknem zokogta ezeket a szavakat, mire JungKook hangosan felnevetett.

– Ugyan, kérlek. Azt hiszed nem vizsgáltattalak ki? Különben is, ha igaz lenne, mit érdekel engem az a gyerek? – ragadta meg erősen állát, mire nagyot nyelt félelmében, de nem mert szólni semmit. Azt hitte talán ezzel nyer magának egy kis időt, de gondolhatta volna, hogy nagyon alapos lesz a férfi. – Hogy mertétek azt hazudni, hogy meghalt? – kiálltja el magát közvetlen a nő arcába, mire az sikítva csukja be szemeit.

– JungKook kér...

– Fog be, vagy most azonnal megöllek – szorított állára még jobban aminek biztosan meglátszik majd a helye és nagyot taszított rajta. Majdnem le is esett a székkel együtt. – De ne aggódj, én egy ujjal sem érek hozzád, de ő mindent elkövetnek, hogy ne feledd kivel húztatok ujjat – bők hátra legjobb barátja egyik emberére, aki később eleget fog tenni az ő parancsainak. Fogalma sincs hogyan kellene megkínozni, az egyetlen amit tudd, hogy szenvedni akarja látni, hogy érezzék azt amit ő. És nem elég csak egy töredéke, ugyan olyan pokoli fájdalmat akar, és addig nem fog nyugodni míg meg nem értik mit is tettek valójában. Hatalmas vigyorra húzta ajkait, amint észrevette mennyire retteg már most tőle a nő, de sajnos nem maradhatott ott, végignézve ahogyan kínozzák, mivel beszélnie kellett MinHeevel. Így aztán magára hagyta a nőt a férfival, bármennyire is könyörgött miszerint ne tegyen semmit. Tagadhatatlan mennyire élvezte, azonban most fontosabb szerelme.

Sietősre vette lépteit a szobához ahol ő van tervei szerint, de még mielőtt beléphetett volna, hatalmas levegőt vett majd fújta azt ki, és csak ezek után nyomta le a kilincset. Épphogy belépett a szobába, de már intett is, hogy nyugodtan magukra hagyhatja, amint ez megtörtént nem is vesztegette az idejét, szinte egyből a lényegre tört, és arra ami a legjobban érdekelte abban a pillanatban.

– Terhes vagy? – kérdezi lassan rekedtesen, mivel nem akarta megijeszteni. MinHee válaszként bólintott majd hozzátette, hogy meg is fog házasodni. – Hogy micsoda? – emelte fel hangját hitetlenkedve, ami megijesztette a fiatal nőt, ennek ellenére nem mert mondani semmit.