– Már biztos, hogy nincsenek az országban. Kerestük mindenhol, de mindhiába – mondta TaeHyung, mire legjobb barátja dühösen az asztalra ütött öklével.

– Seggfejek. Megfogom őket találni– morogja orra alatt, majd hirtelen felkapja a fejét – Meg fogom őket keresni, még a föld alól is, és bosszút állok, azért amit tettek velünk. Érezni fogják azt a fájdalmat, amit én, elveszek tőlük minden értékest, hogy úgy érezzék belül teljesen meghaltak – összepréseli ajkait dühösen meredve a padlóra majd a legjobb barátjára – Segítesz hyung? Az embereiddel többre mennék, mint egyedül.

– Ugyan Kook, sohasem voltál egyedül – lép közelebb hozzá egy baráti ölelésre, amire nagyon is szüksége volt a fiatalabbnak. Nem telt el sok időbe mire megtudta DaeJung volt bejárónője lakkcímét, így egyből oda is sietett néhány emberrel. A nő, amint kinyitotta az ajtót, megrémült és hátrálni kezdett. JungKook úgy vélte menekülni akart, azonban ő gyorsabb és erősebb is volt, így nem esett nehezére elkapni karját majd erősen a falhoz taszítani.

– Hol vannak?

– Ki? – kérdezi ijedten, majdnem sírva, ami ugyan nem hatja meg a fiatal férfit, sőt még talán még dühösebbé teszi. Az említett férfi egy pillanatra behunyt szemeit, állkapcsát összeszorítva, lenyelve egy szitok szót. Megörült a várakozástól, szó szerint. Úgy érezte ha pár másodpercen belül nem nyögi ki a választ agyon lovi, és nem vesztegeti többé az idejét vele, hiszen bosszút esküdött.

– Figyelj rám – morogja ezúttal a nő arcát szorítva – Ha nem mondod meg hol van DaeJung és a szukája, itt nyomban agyonlőlek – morogja vérben fagyott szemekkel, mire a nő teljesen elsápad és először egy hang sem jön ki a torkán.

– De nem tudom – suttogja félelemmel hangjában, de nem hatja meg JungKookot, tudta jól, hogy hazudik és nem fogja elmondani amit hallani szeretne, ezért sem fecsérelte tovább rá az idejét. Egy egyszerű mozdulattal meghúzta a ravaszt kioltva a másik életét. Az egész lakásban visszhangzott a dörrenés, majd a nő élettelen teste a földre zuhant.

– Mindenkit megölök aki az utamba mer állni – biccent a holttest felé, így néhány ember rögvest neki kezd eltüntetni, illetve feltakarítani a vért.

⊱⋅ ──────────── ⋅⊰New York, 7:30

– Jó reggelt – köszönt hangosan MinHee, miközben óvatosan lement a konyhába, reggeli reményében.

– Jó reggelt. Hogy aludtál?

– Egészen jól – válaszol boldogan gyengéden meg simogatva növekvőpocakját.

– Később átjön JungWon, mert van egy meglepetése számodra – magyarázza neki a bátyja, mire a lány elhúzza ajkait. Két hónappal azelőtt volt egy autóbalesete, minek következtében elveszítette az emlékei nagy részét, így nem volt meglepő, nem ismerte fel a vőlegényét, aki történetesen JungWon volt. Nem mellesleg, a kisbabája apukája is egyben. Legalábbis a bátyja szerint. MinHee valamiért érezte, hogy itt valami nincs rendben, de végül csak az emlékei elvesztésének tudta be ezt a rossz érzést. Ugyan nem érzett iránta semmilyen romantikus szálat, viszont ha igent mondott neki akkor bizony nagy szerelem volt köztük, s MinHee továbbra is szeretni fogja. Legalábbis megpróbálja míg vissza nem térnek emlékei.

Épp hogy befejezték az evést, valaki csengetett így MinHee felállt azzal a szándékkal, hogy kinyissa az ajtót. Ezen alkalmon bátya párja felbátorodott és az említett férfihez fordult.

– Mi lesz ha visszatér az emlékei? – suttogja a kérdést attól félve meghallja a lány, habár semmi esély erre.

– Addigra JungKook halott lesz, ne aggódj.

– Úgy ahogy a 'baleset' napján? – húzta fel szemöldökét, mire DaeJung dühösen pillantott rá, ám már nem volt lehetősége válaszolni, hiszen a húga belépett a konyhába, vőlegényével együtt.

– Sziasztok – köszön illedelmesen meghajolva, amit mindketten viszonoznak. JungWon, TaeRi unokatestvére egyúttal Enhypen vezére, így ismerte meg MinHeet, még mielőtt az államokba költözött volna. Bár a megismerés túl erős fogalom, hiszen csupán néhányszor találkozott vele, akkor is a távolból látta, úgyhogy jóformán a lány még akkor sem ismerné ha nem veszítette volna el az emlékeit. De amint ők is odaköltöztek egyre többet látta s véletlen megemlítette unokatestvérének, hogy mennyire kedves MinHee. Ez nyilván a bátyához is eljutott, és szinte egyből az az ötlete támadt, miszerint legyenek jegyesek. Nyilván JungWonnak nem tetszett az ötlet, de nem akar bandaviszályt így tulajdonképpen nem igen volt más választása mint belemenni, meg ő is úgy tudta JungKook nem él, tehát nem szerette volna egyedül hagyni őt főleg nem egy kisbabával pocakjában. De tervei szerint, amint visszakapta a lány emlékeit, mindent bevall neki.

– Megyek készülődni – motyogja MinHee mire bátya döbbenten pislog rá. Az utóbbi időben nem igazán akart kimozdulni a házból, még csak az udvarra sem, ezért nem volt meglepő reakciója. Érdekelte mitől változott ez meg nála, s hirtelen ki akar menni onnan.

– Hova mentek? – TaeRi hamarabb megszólalt, kedvesen nézve a kismamára.

– Csak sétálunk kicsit, aztán beülünk valahova vacsorázni.

– Mennyire romantikus – ámuldozik JungWon unokatestvére, ugyanis rajong az ilyesfajta dolgokért, még akkor is ha tisztában van azzal, ez csak a látszat. Attól még igenis szép gesztus. Pár perc elteltével MinHee már készen volt a sétára, így el is indultak, amit TaeRi mosolyogva követett. Igazságtalannak gondolta az életét annak a szegény lánynak, hogy arra akire a legjobban kellene számítania becsapja, amitől igazán rosszul érezte magát, de nem volt mit tegyen. Egyedül biztos, hogy nem.

⊱⋅ ──────────── ⋅⊰Dél-Korea, hajnali egy

– Hol lehetsz MinHee? Miért nem akartál velem maradni? – sóhajtja JungKook a csillagokat nézve. Túlságosan is összetört ahhoz, hogy tisztán gondolkodjon, és esetlegesen felmerüljön benne, miszerint ez egy újabb hazugság, hiszen mi másért ment volna el az országból? Itt hagyott mindent egyik napról a másikra az állítólagos baleset után.

Akárhogy is van JungKook túl fáradt tisztán gondolkodni, így a mindennapivá vált tevékenységét teszi, ami nem mást mint egy jó pár alkoholos italt meginni miközben az eget kémleli, felidézve az együtt töltött időt. Keserű mosoly jelent meg ajkai sarkában mikor hallotta az ajtót amit kinyílik, amin biztosan legjobb barátja lépett be. Ez be is igazolódik pár másodpercen belül mikor megszólal mély hangján.

– Miért nem alszol? – ül le mellé mikor látja, hogy csak elhúzza a száját.

– Nélküle hűvös az ágy – motyogja könnyeivel küszködve, amire TaeHyung megveregeti hátát majd saját magának is tölt alkoholt.