Meglepett Jaeyun üzenete, de igazán jól esett, hogy ennyire törődik velem. Nem volt férfi még aki ennyire őszintén érdeklődik irántam, ezért sokszor fogalmam sincs hogyan kellene viszonyulnom hozzá. Gyorsan kinézek az ablakon s amint megbizonyosodtam arról, valóban itt van, siettem is elkészíteni neki a forró italt. És egyúttal már magamnak is.

Az elmúlt időszakban sokszor érdeklődött irántam, és volt hogy el is mentünk párszor kávézni meg hasonlók, aminek nagyon örülök, mivel egészen megkedveltem őt. Kellemes a társasága, úgy érzem ő igazán meghallgat és nem csak felszínesen, mint általában sokan mások. Valamint nem él vissza azzal, hogy tudja hol van az iroda. Őszintén bevallom, azért nem adom meg a platformon a címet, mert félek, hogy folyton ide járnának, főleg a férfiak, ezért is volt, hogy én jelöltem ki az irodától egy távoli helyett, mikor pár napik személyesen is át lehetett venni a naplókat.

– Kopp-kopp – hallom meg a fiatal férfi kellemes hangját, mire mosolyogva fordulok felé. – Ezt neked hoztam – nyújtja felém a dobozt amiben valószínűleg valami sütemény van.

– Köszönöm, de nem kellett volna – veszem el tőle majd intek, hogy üljön le nyugodtan.

– Csak egy kis áfonyás muffin. Köszönöm – mosolyog rám mikor elé teszem a forró italt, majd én is magamhoz veszem a sajátom és leülök vele szemben pár percre.

– Kicsit leülök aztán hamar rendbe teszem azt a pár rendelést és mehetünk – mutatok az asztalra, ahol pontosabban három napló vár a csomagolásra. Követi mozdulatom majd félmosolyra húzza ajkait.

– Szívesen segítek. Aztán hazaviszlek – ajánlja fel, amiért igazán hálás vagyok.