Amikor szerződést kötöttem Sebastiannal, ő egy pecsétet hagyott rajtam. A nyakam jobb oldalán. Ezért mindig olyan nyakláncokat hordok, amik eltakarják az ismertetőjelet.
Ez arra szolgál, hogy a démon bárhol és bármikor rátaláljon az áldozatára. Minél láthatóbb helyre kerül a pecsét, annál erőteljesebb lesz. Cserébe soha nem menekülhetek el előle.

Sebastian mindig azt mondja, hogy a legvégsőkig hűséges szolgám marad, hogy a teste és a lelke az utolsó szál hajáig az úrnője tulajdona. Mindaddig, míg az egyezség fennáll, komornyikként bárminemű parancsaimnak kötelező engedelmeskednie.

A démonok az emberekkel ellentétben soha nem hazudnak, állítja Sebastian.

Ez egy démon játéka.

Valójában ő egy erkölcstelen, kegyetlen és szadista pokolfajzat, aki vérontásban leli az örömét. Szórakozik a törékeny emberekkel, majd saját kezüleg, fölényesen mocskolja be az érintetlen lelkeket.

Azzal, hogy szerződést kötöttem vele, a sötétség játékszerévé váltam. A sorsom megpecsételődött, ami szép lassan elnyel és teljes egészében felemészt.