Éreztem, ahogy a jéghideg, pengeéles vas lassan a bőrömhöz ér. Lehunytam a szemeimet és izmaimat megfeszítve, lélegzet visszatartva vártam a halált. Abban a pillanatban teljesen üres volt a fejem, akár egy hófehér papírlap. Semmire sem tudtam gondolni.
  
De hirtelen vascsörrenés hangja hallatszott és valami nagy koppanással a földre zuhant, majd a Shinigamik felmordultak.
Félénken kinyitottam a szemeimet, de mire észbekaptam, Sebastian karjaiban találtam magamat.
-S-Sebastian... Hol voltál?!- morogtam, az ijedségtől könnyes szemekkel.
-Nahát, nahát... egy órácskára egyedül hagyom és sikerül ekkora bajba sodornia magát.- csalódottan ingatta a fejét.
Ezalatt a Shinigamik ismét körbevettek minket.
-Tudtam hogy meg fogsz jelenni, Sebas-chan.-
-Tch. Már csak egy olyan semmirekellő démon hiányzott, mint te. Nem fogok túlórázni miattad!- rivallt Sebastianra a szigorú tekintetű, miközben támadóan ránk szegezte a fegyverét.
A vörös ruhás egy láncfűrészt tartott a kezében, Ronald pedig egy fűnyírónak támaszkodva, mosolyogva figyelte a félelemtől és haragtól eltorzult arcomat.
-Hát ez nem lesz könnyű, ha három Shinigami is az ön életét akarja elvenni. Mit kíván, mit tegyek?- nézett rám azzal a magabiztos, démoni tekintetével.
Én bátortalanul végignéztem a három támadásra kész férfin. Méregzölden ragyogó íriszeik félelmet keltettek bennem. Menekülésre késztettek.

Majd felpillantottam Sebastianra, aki csak magabiztosan, mosolyogva figyelt a parancsomra várva. Tekintetével mintha biztatni próbált volna. A tudtomra adta, hogy mellettem van és hogy vigyáz rám.
-Sebastian, ez egy parancs! Védj meg ettől a három Halálistentől!- utasítottam a démont, akinek szavaim hallatán lilás-vöröses lángok jelentek meg a szemeiben.
-Byoui!- válaszolta elégedetten, majd egy szempillantás alatt távolabb vitt a kaszásoktól, és óvatosan lerakott. Azután alázatosan meghajolt előttem, és szemmel követhetetlen gyorsasággal a három férfi előtt termett.

Kis híján eltalálta Ronaldot egy ütéssel, de a szőkeség még épp időben hátrált.
A következő pillanatban Will oldalról támadt a metszőollójával. Úgy tűnt, hogy eltalálja, de Sebastian hamar észrevette és kitért a pengék alól.
Ettől kivert a víz.
Majd a vörös ruhás is nekitámadt, először felülről, majd alulról és oldalról is igyekezett lesujtani a láncfűrészével.
A komornyik hátrált.
A halálisten láthatóan nagyon is élvezte a harcot. Kajánul, már már kéjesen vigyorgott Sebastianra, aki nem egészen fejezte ki a tetszését.
Amíg a démont lefoglalta Grell, addig Ronald és Will egyszerre ugrott neki felülről.
Amikor a fiatal férfi becsapódott a fűnyírójával, egy hangos robbanásszerű hang után, hatalmas porfelhő jelent meg az égen. Kő és cserép darabok repültek mindenfele.
Szerencsére engem pont nem találtak el.

Hirtelen a füstből felugrott a komornyikom, utána pedig a három kaszás. A démon előhúzott egy pár evőeszközt és a Shinigamik felé hajította. De Ronald ezt kikerülve ismét nekiugrott Sebastiannak. Végül sikerült egy újabb ház tetejébe csapódnia, ami ugyan úgy végezte, ahogy az előző épület. Nagyon erős az a halálkasza.

Tehetetlenül figyeltem, ahogy Sebastian emberfeletti harcot vív a halálistenekkel. Elképesztő, hogy végig ezüstvillákat és
vajazókéseket használt fegyverként. Óriási pusztítást végeztek a házakon, a démon mégis elegánsan szórta az étkészleteket. Az ő stílusát elegancia és kifinomultság jellemzi. Vele ellentétben Ronaldot inkább az önfejűség és a vadság. William még harcolás közben is kimért volt, Grell pedig őrült módjára hadonászott a fegyverével.
Félelmetesek voltak.

Sebastian lassan fáradni kezdett. A mozdulatai mintha lassultak volna. Vagy inkább csak lankadt a figyelme. Elvégre a három Shinigami mellett rám is vigyáznia kellett. Számtalan pillantást vetett rám a küzdelem alatt.

Egyszer csak a piros hajú eltalálta Sebastiant.
A fűrészével végigszaggatta az oldalát. A vér egyre nagyobb területen fogta be a fekete frakkját, és a földre is került bőven. Majd a magas szemüveges háton szúrta, amitől a démon vért köhögött fel.
Sokkoló, sőt egyenesen horrorisztikus latvány volt.
-SEBASTIAAAN!- kiáltottam torkom szakadtából. Ösztönösen felé akartam futni, de a vér brutális látványától erősen megszédültem. Minden erőm elhagyott és a hangokat tompán, csőszerűen kezdtem hallani. A lábaim megadták magukat és hihetetlen sebességgel a falnak estem. Rogyadozva, ismét a falhoz simulva, az ájulás szélén álltam.
    Ne...Miért pont most...?

A helyzetet kihasználva a szőke fenyegetően megindult felém és mikor elém ért, fegyverét támadóan az égbe emelte, aminek árnyéka ellepte az arcomat.
-A törékeny lelkeddel jobban fogok bánni, mint az a démon.- közölte komoly tekintettel.
A szememet már alig bírtam nyitva tartani. El akartam menekülni, de már magamat sem voltam képes megtartani. Ha nem lenne mögöttem a fal, valószínűleg a földön feküdnék.
Ez itt a vég...
Bárcsak erősebb lennék...

-OJOU-SAMAAA!!!- ordította a férfi, aki a kezdetet jelenti a számomra. És elvileg a véget is... Sajnálom, hogy ennyire gyenge vagyok Sebastian.

Hirtelen a fejem felett valami erősen nekicsapódott a falnak. Bizonytalanul kinyitottam a szemeimet és Sebastian mellkasával találtam szemben magamat. Előttem testével pajzsot emelve könyökölt a falnak.
Mögötte a halálisten fegyverével helyettem, a démoni komornyikom széles hátába támadott.
Az ütés ellenére Sebastian szilárdul állt. Csupán egy fojtott nyögés hagyta el a száját, miközben a nyakamba lihegett.
Megvédett...

Még sosem láttam ennyire meggyötörtnek. Bizonyára hatalmas fájdalmakat okozott neki az a halálkasza. Még egy olyan erős démonnak is, mint ő.
Sebastian hirtelen megfordult és a támadó mellkasába rúgott. Ronald ettől a falhoz vágódott, ami berepedt a háta mögött.
-E-ezt én... nem akartam...- mondtam remegő hangon és potyogó könnyekkel felnéztem rá. De ő csak nyugodt tekintettel mosolygott rám, majd vérrel bemocskolt kesztyűjét az ajkai közé fogta és lehúzta a jobb kezéről. Így felfedte a szerződésünk jelét.
Hatalmas tenyerét a szemeimre helyezte, ezzel korlátozva a látásomat. Szabad kezével pedig a tarkómhoz nyúlt. Újjaival végigsimított a nyakam vonalán, majd meglazította a nyakláncomat. Finoman kihúzta a szalagot, amitől a szoros anyag elengedte a nyakamat, s szabaddá tette a pecsétet.
-Mit kíván Ojou-sama? Mit tegyek?- súgta démonian, a vállam fölé hajolva.
-Vigyél haza... gyorsan... nem akarok tovább itt maradni...- parancsoltam erőtlen hangon.
-Biztosan ezt akarja? Ezek a Shinigamik még az életére törhetnek... Ne öljem meg őket? Csak egy szavába kerülne...- szemei pokolvörösen felragyogtak.
-Nem... csak vigyél el innen...!- Sebastian felsóhajtott, majd felvett a karjaib. Én pedig kezeimmel átöleltem a nyakát és fejemet a vállára hajtottam.

-Yes, my Lady!-

*******************************************
🖤CD Drama Kiss x Kiss {Final}🖤

*******************************************