A mai reggelem is a megszokott rutinnal kezdődött. A komornyikom bekopogott az ajtón, majd betolta a tálcatartó kocsit a reggeli teával.
-Ojou-sama! Itt az ideje felébredni.-
Ezt követően a függönykarikák csörrenése hallatszott, és a felkelő nap vakító fénye elöntötte a szobámat.
-Nagyszerű időnk van, tökéletes lesz a mai vásárláshoz a városban.-
-Mi a reggeli tea?- kíváncsiskodtam, miközben a szememet dörzsölve nehézkesen felültem az ágyon.

-A mai Ceylon Milk Tea a Taylors of Harrogate-tól, a Pure Ceylon széria, cukor és tej hozzáadásával.- mondta nyugodt hangon, közben betakarta a hátamat egy hálóköntössel és felszolgálta a teát.

Elegánsan beakasztottam az ujjaimat a fehér és aranyvirágdíszes porceláncsésze fülébe, majd a számhoz emeltem.
-Finom illata van.- állapítottam meg és óvatosan beleittam a tejes teába. Eközben Sebastian a tálcatartókocsihoz lépett, majd néhány perc elteltével, elém állt egy ezüsttálcával a kezében.
-A tegnap esti után... úgy gondoltam, ma valami édessel lenne ideális kezdenie a napot.- súgta démonian hűvös hangon, mégis volt benne valami igéző. Majd feltálalta a reggelit az ágyamban.

-A mai reggeli fahéjas palacsintatáska, vanilliás házi fagylalttal, bogyós gyümölcsökkel, diódarabokkal és akácmézzel.- mondta szokásos, nyugodt mosollyal.

A tea után nekiláttam a reggelim elfogyasztásához is. Természetesen ahogy Sebastiantól várni lehetett, fenséges volt. A koszt, amit ő készít egyszerűen kifogásolhatatlan, egyenesen tökéletes. Mind esztétikailag és ízvilágra.
Miután befejeztem az evést, a komornyikom felsegített, majd a fésülködőasztalomhoz vezetett. Megfésülte rakoncátlan tincseimet, azt követően az állótükröm elé kísért és felöltöztetett bekötött szemekkel.
Mivel Sebastian szerint az utóbbi időben sokat nőttem és új ruhákra lesz szükségem, ezért a mai program ruha, cipő és ékszervásárlásból áll Londonban. Ebből adódóan különösen csinos ruhába öltöztetett.

Ma az ártatlanság színét választotta, makulátlan fehér gyöngy és csipke kiegészítőkkel. Egy bájos cipővel és fodros esernyővel.

Egész végig nagyon óvatosan öltöztetett, akár egy törékeny porcelánbabát. Különös érzés, ha valaki úgy bánik veled, mint egy nagyon érzékeny és értékes kinccsel, amit mindentől óvva őríz. Főleg hogy ezt egy démon teszi, aki

majd örök álomba fog kísérni.

~

Nemsokára Sebastian kikísért a lovaskocsihoz. Kinyitotta az ajtót és felsegített. A hintó két oldalán egy-egy ajtó nyílt, amelyet rossz idő esetén vörös selyemfüggönnyel takartunk el.

Miután helyet foglaltam, Sebastian becsukta az ajtót, majd előre ment és ő is felszállt.
Nemsokára elindultunk.

Eleinte csak magas fák mellett haladtunk el, majd hosszú órák után kiértünk az erdőből és már a belváros közelében lehettünk.
Itt magas és elegáns épületek tornyosultak az ég felé. Az úton sétáló emberek is jól öltözöttek voltak.
Hamarosan egy nagyon forgalmas utcába érkeztünk, ahol már grófokat és arisztokrata úri hölgyeket is lehetett látni. Az emberek többsége nemes volt. Rengeteg boltot és mindenféle üzletet láttam az ablakon át. Kisgyermekeket is, akik játékszerekért sopánkodtak, grófkisasszonyokat, akik éppen egy ékszerüzlet kirakatát vették szemre, még szakadt ruhás, nincstelen gyerekeket is, akik a földön kuporogva próbáltak egy kis aprót kérni a tömegtől.
Elegáns kávézókat is megfigyelhettem, ahol az emberek gondtalanul ültek és beszélgettek, teáztak vagy olvastak. A házak teraszán is akadt egy-két hölgy, akik a szennyest teregették, vagy csak egyszerűen nézelődtek dohányzás közben.

Ez itt kétség kívűl Anglia fővárosa, London.

Számomra szokatlan, már már ilyesztő volt ez a nyűzsgés és sok ember. Mivel a Phantomhive birtok távol esik a városoktól és a kisebb faluktól is, ezért a teljes csendhez és nyugalomhoz vagyok hozzászokva, ahol egyedül a komornyikommal vagyok és néha Angelina nénikémmel.

Egyszer csak megállt a lovaskocsi és nemsokára Sebastian az ajtó elé lépett, majd kinyitotta.
-Megérkeztünk Ojou-sama!- mondta, miközben kissé meghajolt előttem.

{megjegyzés: mikor belekezdtem ebbe a Fanfictionba, még Alice Caroll volt a művésznevem. Ezért szerepel ez a név néhány szerkesztett képem alatt :,D}

-Kérem fáradjon ki.- majd felém nyújtotta kesztyűs kezét, amit félénken megfogtam. A kezem olyan aprónak tűnt a hatalmas markában.

Sebastian lesegített, majd becsukta mögöttem a hintó ajtaját. Egy pillanatra megálltam és végignéztem a hatalmas városon.

Gyönyörű volt.

-Indulhatunk, kisasszony?-
-Ümm... persze...- egy kicsit elmerengtem az elém táruló látványon.
Lassan elindultam valamerre, Sebastian pedig egy lépés távolságnyira követett.
-Arra inkább éttermek és kávézók találhatóak, viszont ha befordulunk bal irányba, egy neves varrodához fogunk érkezni.- mondta magabiztosan a démonian tökéletes komornyik.
Szóval megindultam abba az irányba, amit Sebastian javasolt. Ahogy tettem előre a bizonytalan lépteket, éreztem, hogy Sebastian az én tempómat követve, mögöttem gyalogol. Valahogy a tekintetét végig a hátamon éreztem. Biztos voltam benne, hogy figyel, hogy őríz engem. Akár egy házőrzőkutya, aki hűségesen a gazdáját követi.

Ilyenkor jól esne valaki, aki mögött sétálhatnék. Valaki, akibe kapaszkodhatok és aki céltudatosan mutatná nekem az utat. De így tulajdonképpen én vezetek, Sebastian pedig hátsó támaszt nyújt.
Biztonságban érzem magam, mégis frusztrálva.
Megálltam és komótosan hátrapillantottam.
-Valami baj van Ojou-sama?- hirtele ő is megállt.
-Izé...-
-Bocsássa meg a tiszteletlenségemet, de egy hölgy sosem kezdi a mondatát 'izé'-vel. Kérem legyen magabiztosabb, ezt a járására is értem. Maga a Phantomhive grófi család lánya. Legyen büszke és határozott.- a hangja nyugodt volt, de a szája még mindig vigyorra volt húzódva.
-...Rendben...- ez meglepett így hirtelen.
-De mit szeretett volna mondani az imént?-
-Csak... meg akartam kérdezni, hogy nem -e tudnál... esetleg mellettem sétálni...- nagyon zavarban voltam az előbbi miatt.

Sebastian tekintete hirtelen nagyon szigorú lett, még a hideg is kirázott. Már meg is bántam a kérdésemet.
-Attól tartok, hogy ezt a társadalmi státusz nem engedi. Elvégre én csak egy egyszerű komornyik vagyok.- vett egy mély levegőt.
-Esetleg Lord Edward sétálhatna az oldalán, mint jegyese, de mindaddig, amíg hűséges szolgálója vagyok, nem engedhetem meg magamnak... De úgy emlékszem, hogy ezt már átvettük etiketten.- a mondat végére ismét elvigyorodott.
-...Valóban...- ú, de értek ahhoz, hogyan kell elrontani a hangulatot...

Ezután csendben, elég kellemetlen hangulatban sétáltunk tovább. Betértünk egy varrodába, ahol gyönyörű ruhák közül kiválaszthattam néhányat. Sebastian is segített benne, nagyon jó ízlése van a csinos ruhákhoz.
Fizetés után kerestünk egy cipészüzletet is, ahol a ruhákhoz illő lábbelit készítésre rendeltünk. Ezzel elég sok idő elment, most már csak egy ékszerészt kell keresnünk.

Én elől sétáltam a forgalmas utcán, mögöttem pedig Sebastian hozta a csomagokat és dobozokat. Csak mentünk és keresgéltünk, mindenféle üzlet mellett elhaladtunk. Az emberek miatt az utak zsúfoltak és zajosak voltak.
Egy ideje már a komornyikom egy szót sem szólt hozzám. És valahogy egy nagyon rossz előérzetem támadt.
Gyanakodva megfordultam és nagy meglepetésemre Sebastian nem volt mögöttem. Eltűnt.

Megálltam a tömegben és próbáltam megkeresni a szememmel, de mindhiába. Elindultam visszafelé, hátha megtalálom. Szapora léptekkel haladtam, csak kóvályogtam össze-vissza. Többször is nekem jöttek, egyszer majdnem hanyatt estem. A kétségbeesés egyre csak nagyobbodott rajtam.
A nap ment le, lassan kezdett sötétedni. Az utcákat hamarosan az ablakok és lámpák sárgás fénye világította meg.

-Sebastian, hol vagy...?- egyre kétségbeesettebben kajtattam, már azt sem tudtam, hogy merre megyek.
Egyedül ebben a hatalmas városban... Félek...

Egyszercsak megláttam egy magas férfit, fekete hajjal és hosszú, sötét kabátban. Befordult egy utcába.
   Ez ő lesz az!
-Sebastian!- kiáltottam a nevét és utána futottam.
De mikor beértem az utcába, ismét nyoma veszett. Körülnéztem, és egy fekete anyagot láttam elsuhanni az egyik lefordulóban. Viszont ami még szemet szúrt, hogy hirtelen egy teljesen üres helyen találtam magamat.
Ez az egész olyan, akár egy csapda...

Félénk léptekkel elindultam a leforduló felé.
-Sebastian... te vagy az...?-
Nem jött válasz. Most már nagyon félek attól, hogy mi fog várni, ha lefordulok.
Lehet, hogy vissza kéne mennem....
-Ojou-sama.- ez az ő hangja!
Gyorsan a fekete anyag után futottam.
-Se...- hirtelen megálltam és csodálkozva végigmértem a terepet.

Zsákutca.

-Szóval ön lenne Lady {neved} Phantomhive?- szólított egy mély hang a hátam mögött.
Megfordultam és három férfival találtam szemben magamat.

Viszonylag magasak voltak, talpig feketében és mindannyian szemüveget viseltek. Az egyik kicsit nőies volt hosszú, vörös hajjal és ruhával. Ő ördögien vigyorgott, a másik kettő pedig szigorúan méregetett.
-Önök kicsodák...?- kérdeztem bizonytalanul, közben megérzésből hátráltam.
-Illegális szerződéskötés vádjával, a törvény nevében most végezni fogunk önnel.- közölte a sárgás-zöldes szemű, sötétbarna hajú rideg férfi, majd megigazította szemüvegét az egyik ujjával. Azt követően határozott léptekkel, fenyegetően közeledni kezdtek felém.
Ijedtemben, remegő térdekkel hátráltam addig, amíg a hátam neki nem ütközött a falnak, amire végül teljesen felsimultam.

{Sebastian szemszöge}

-Élvezi az előadást, komornyik úr?- kérdezte egy hirtelen felbukkanó, kedélyes hang.
-Nem gondoltam volna, hogy majd pont itt fogunk találkozni.-
-Már meg is untad a kisasszonyodat?-
-Ugyan dehogy. Egy ilyen makulátlan és ízletes lelket soha nem árulnék el.-
-Pedig ha nem teszel valamit, hamarosan el fogod veszíteni a drága hercegnődet. Nézz csak oda.- hosszú, fekete körmeivel a sarokba szorított Ojou-sama-m felé mutatott.
-A halálistenek valóban nem válogatnak a módszereik között.- felnevettem.
-Te aztán tényleg egy kegyetlen démon vagy, Sebastian Michaelis.- erre már ő is elmosolyodott.

-Mond csak, milyen érzés végignézi a gazdád tehetetlenségét? Nem fogsz segíteni rajta?-
-Egy kicsit még élvezni szeretném ezt a riadt, kétségbeesett tekintetet.- ördögien elvigyorodok.
-Az emberek gyengesége és törékenysége felettébb szórakoztató. Kiszolgáltatottságuk látványán kedvem támad eljátszadozni velük.-

*******************************************
🖤CD Drama Kiss x Kiss {part 4}🖤

*******************************************