Április 17.-e van, az utazás napja.
Gomboccal a torkomban szálltam ki a lovaskocsiból, amit kivételesen nem Sebastian hajtott. Miután a komornyik lesegített, félénken körbenéztem a kikötőben. Rengeteg ember volt mindenhol, ennek következményeként nagy hangzavar és zsúfoltság érzete fogott el. A tiszta égen sirályok szálltak, néha rikoltottak egyet.
Majd végignéztem a hihetetlenül hatalmas és lenyűgöző Campania tengerjárón.
A látvány letaglózott. Ilyesmit most látok először.
Nem tudtam eldönteni, hogy a bizsergést a gyomromban a feszültség, vagy pedig az izgalom okozza. Őszintén nem vagyok hozzászokva az ekkora nyüzsgéshez. De a tudat megnyugtat, hogy Sebastian és Edwardék velem lesznek.

Először vissza akartam utasítani a meghívást, de úgy gondoltam, tartozok ennyivel Edwardnak. Hiszen ő kedves fiú, mindig igyekszik a kedvemben járni. Ráadásul a szüleink akarata miatt jegyesek vagyunk.
Edward egy nagyszerű vőlegény, én viszont egy borzasztóan önző és megbocsájthatatlan dolgot fogok tenni vele az egyezség miatt, amit Sebastiannal kötöttem...
Mély gondolataimból a démon igéző hangja rázott ki.
-Minden rendben van Ojou-sama? Kicsit sápadtnak tűnik.-
-Persze. Csak ideges vagyok...-
-Az utazás miatt nem kell aggódnia, végig ön mellett leszek. És nem fogom hagyni, hogy bármi baja essen.- mosolygott rám, majd közelebb hajolt hozzám.
-Viszont ne felejtse el, ön jelenleg Lord Edward gyönyörű arája. Ezért is fontos, hogy jó benyomást keltsen a Midford család szemében.- váltott komolyabb hangnemre.
Hirtelen a beszélgetésünket a szobaszervíz egy dolgozója zavarta meg.
-Bocsásson meg.- mondta Sebastian egy neghajlással, majd a férfihoz lépett.
-Az első osztályú A66-os lakosztályba, kérem.-

De igaza van.

El kell játszanom a boldog menyasszony szerepét.

Miközben erre gondoltam, megigazítottam az elegáns kabátomat, amit Sebastian választott az utazásra, és végignéztem magamon, hogy minden rendben van -e. Elvégre hamarosan Lord és Lady Scotney-val fogok találkozni.

Miután a komornyik beszélt a dolgozóval, aki felvitte a csomagjaimat, lassan mi is felszálltunk a tengerjáróra.
Hamarosan megszólalt a fülsértően hangos hajókürt és megkezdték a hajó kivontatását.
Sebastiannal a fedélzetre mentünk, és onnan figyeltük az integető, 'jó utat' kívánó polgárokat és nemeseket. Színes konfetti szállt a levegőben, az emberek hangosan kiabáltak és ujjongtak.

~

-Végre elhagytuk a szárazföldet.- szólalt meg a démon, miközben az egyre távolodó várost figyeltük. A tömeg is lassan oszladozni kezdett körülöttünk. Egész csendes lett hirtelen a fedélzet. Most már a tenger hangját is hallani lehetett, ahogy a víz a hajónak csapódik.
Hirtelen egy ismerős hang hallatszott mögülem.
-Kedvesem!- lépett mellém Lord Edward, majd meghajolt előttem, én pedig illendően pukedliztem.
-Úgy örülök, hogy eljöttél.- nézett fel rám csillogó szemekkel, majd a szájához emelte a bal kezemet, és egy gyengéd csókot lehelt rá.
-Most is elbűvölően gyönyörű vagy.-
Ettől lesütöttem a tekintetemet.
   Szóval most már tegeződünk.

-Én köszönöm a meghívást Lord Edward.- mondtam egy mosollyal, mire Lizzy nevetve a nyakamba ugrott.
-Olyan jó, hogy te is itt vagy {neved}. Már nagyon rég játszottunk utoljára.-
Óvatosan megöleltem a lányt, mire Edward kicsit mérgesen hátralépett.
-Elizabeth! Társaságban vagyunk. Viselkedj méltóságteljesen.-
A távolból megláttam Lord Alexis Leon Midford-ot és feleségét, Lady Francis-t.

Illendően köszöntöttem őket.
Mindig nagyon ideges vagyok Francis nagynéném társaságában. Mert azon túl, hogy szigorú, rengeteg elvárása van velem szemben.
Sebastian mint komornyikom mögöttem állt, Edward pedig határozottan mellém lépett és felém nyújtotta a karját, ahogy az egy vőlegénytől várható. Én pedig mosolyogva belekaroltam és igyekeztem hozzá méltó menyasszonyként viselkedni.

Lady Scotney elégedetten nézett végig rajtunk, majd szigorú pillantást vetett Sebastianra.
-Miért egy komornyikot hoztál magaddal, a nevelőnőd helyett?-
Vettem egy mély levegőt és igyekeztem magabiztosan válaszolni. Szerencsére Sebastian megérezte, hogy elő fog kerülni ez a kérdés, ezért felkészített rá.
-Margaret sajnos hirtelen lebetegedett, emiatt nem tudott eljönni. És ilyen rövid időn belül nem találtam mást helyette. Ezért kísér el Sebastian erre az útra.-
-Jól van... de soha nem értettem igazán, hogy miért tartasz magad mellett egy komornyikot...- kérdezte erélyesen.
-U-ugyan anyám... Nem folytathatnánk a beszélgetést egy kellemesebb helyen...?- szólt közbe óvatosan Edward. Most igazán hálás voltam neki.
-Igazad van, bocsáss meg a kellemetlenségért kedvesem. Menjünk, igyunk egy teát.-
Magamban felsóhajtottam, mire Edward megkönnyebbülten rám mosolygott.

Őszintén idegesítőnek tartom az ilyen társadalmi viselkedésformákat. Minthogyha csak ez határozná meg a műveltséget. És ha nemesi családból származol, kötelező előírt módon viselkedned.
Mintha korlátok közé lennék szorítva.

~

Végül mindannyian leültünk a hallban és rendeltünk egy teát. Közben érdektelen dolgokról beszélgettünk. Edward szinte le sem vette rólam azokat a smaragdzöld szemeit, Lizzy sokat nevetgélt és jókedvű volt, mint mindig.
Később a házasság is szóba jött, mire mind a ketten megilletődtünk. Sebastian csak mögöttem állt és szótlanul figyelt minket.

Egyszer csak két talpig fehérbe öltözött férfi lépett az asztalhoz.

-Nahát Edward, végre láthatom a gyönyörű jegyesedet. Igazán irigyellek.- mondta a 18 év körüli, majd fekete kesztyűs kezét Edward vállára helyezte. Közben pedig határozottan a szemembe nézett. Én pedig elmerengtem a fiatal férfi szépségén. A púderkék íriszein és a fehér szempilláin, a különleges ezüst haján. Majd az is feltűnt, hogy a kardját a jobb oldalán hordta.
    Balkezes lenne?
-Csak nem Earl Grey és Sir Charles Phips?- kérdeztem kicsit félénken, mire Charles Grey helyeselően bólintott, közben a komolyabb férfi üdvözölte Lord és Lady Scotney-t.

Majd Earl Grey áthajolt a vállam felett és pimaszul a fülembe súgta.
-Örülök, hogy megismerhetem kegyedet, Lady Phantomhive. Ön sokkal elbűvölőbb, mint hittem.- meglepett a közvetlen közeledése és mielőtt bármit is mondhattam volna, Edward közbeszólt.
-Mit kerestek itt?- nézett dühösen Grey-re, aki végül egy ártatlan mosollyal eltávolodott tőlem.
-Meghívtak minket, hogy a Királynő nevében vegyünk részt a Campania első útján.- mondta, majd egy incselkedő pillantást vetett a szőkeségre, akit látszólag ez nagyon idegesített.
-És mikor váratlanul megláttunk, idejöttünk köszönni.-

Sebastian végre megszólalt, hogy enyhítse a feszült hangulatot.
-Nahát, micsoda egybeesés. Megtisztelő találkozni Őfelsége privát titkári tisztjei és komornyikjaival.-
-Úgyszintén. Imádkozom, hogy kellemes utazás legyen... mindannyiunk számára.- nézett magabiztosan a démonra, majd egy barátságos mosolyt felém küldve sarkon fordult, és mind a kettő hófehérbe öltözött komornyik elment.