Nem sok mindenre emlékszem a hét évvel ezelőtti tragédiáról. Állítólag a 10. születésnapomon meggyilkolták a szüleimet és felgyújtották a kastélyt. Valószínűleg az engem ért sokktól lett emlékezetkiesésem. Viszont a mai napig előtörnek emlékszilánkok a múltamból.
A szüleim arca is csak homályosan maradt meg bennem. De a mindent elpusztító lángok egy életre az elmémbe égették magukat.

A Phantomhive grófi családot elhunytnak könyvelték el. Engem is.
Közben pedig elraboltak és egy okkultista szervezethez kerültem. Rácsok mögé zárva tartottak, megkínoztak és teljesen összetörték a lelkemet. Erőtlen és tehetetlen voltam.
Hiába kiabáltam segítségért, senki sem jött megmenteni.

De egyszer csak megjelent egy démon, aki karmait felém nyújtotta.
Habozás nélkül elfogadtam.

Végre valaki eljött segíteni rajtam.
Már az sem érdekelt, hogy ember -e az illető.
A jövőm már így is úgy is a sötétségbe lett taszítva. Mit számít, ha eladom egy démonnak, vagy sem.

{A Phantomhive grófi család udvarháza.}

Sebastian felöltöztetett, akár egy babát és egy gyönyörű ruhát adott rám.

Miután az utolsó gomb is a helyére került, levette a kendőt szemeiről. Leültetett az ágyamra, majd rámadott egy elegáns harisnyát és cipőt.

Letérdelt előttem, lábamat a combjára helyezte és becsatolta a cipőm pántját. Egyik kezével a vádlimat tartotta, közben pedig mosolygott, mint mindig.
A lábfejem elfért hatalmas markában.

Miután ezzel is megvolt, finoman végigsimított a vádlimon. Az érintésétől kirázott a hideg, még ruhán keresztül is.
A hajamat is megcsinálta, ahogy minden reggel szokta. Végül egy csipkekesztyűbe bújtatta ujjaimat és egy csókot lehelt a kézfejemre.

Azután ismét az állótükröm elé kísért.
-Ma is elbűvölően gyönyörű Ojou-sama!
A ruhát a legkiválóbb anyagból, egy neves szabóval varrattam. Kimondottan az ön méretére, a csinos alakjához illőt. Finom csipkéből és makulátlan gombokból állnak a mai kiegészítői.-
-Köszönöm.- pironkodva néztem végig az öltözékemen, amit Sebastian válogatott össze.
-Önnek semmit sem kell megköszönnie tőlem.-

Azt követően lekísért az ebédlőbe, ahol a reggeli már felszolgálva várt.

Kihúzott egy széket és miután leültem, betolt az asztalhoz.

Reggeli után etikettel folytattuk a napi programot. Néha unalmasnak tartom a hosszú tanítást, viszont tisztában vagyok a fontosságával, elvégre egy hölgynek alap ismerete a műveltség.

~

Etikett óra után még volt egy kis szabadidőm ebédig. Ezért úgy döntöttem, hogy addig kimegyek a kertbe sétálni egy kicsit.

A levegő kellemesen simogatta a bőrömet. Ezért szeretem a tavaszt.
A fehér rózsabokrokhoz mentem. Gyönyörűek. Makulátlanul az ártatlanság színét öltik magukra. Letérdeltem a földre és ráültem a lábamra. Kicsit fájt, és az sem érdekel, ha piszkos lesz a ruhám. De meg akartam érinteni a rózsákat. Szépségük olyannyira megbabonázott, hogy akaratlanul is le akartam szakítani egy szálat.
De ügyetlen próbálkozásom ára egy mély vágás lett, ami a mutatóujjamon csattant. A szúrástól felszisszentem és végignéztem, ahogy előbújik a piros vér, majd végigfolyik az ujjamon. Erről a színről a vérvörös lángok jutottak az eszembe, amik mindent beborítottak. Már csak a gondolattól is összrszorul a torkom.

-Ojou-sama! Egy hölgynek nem lenne szabad csak úgy a földön üldögélnie.- gondolataimat a komornyikom mély hangja zavarta meg. Egyszer csak megjelent a semmiből.

-Nyílt sebet nem kéne sokáig vérezni hagyni...- mondta, majd egy kendőt készült előhúzni a zsebéből és megindult felém. De mielőtt ezt megtehette volna, felé nyújtottam a véres kezemet, akár egy Lady, aki kézfejére csókot vár.
Ettől ő megállt.
-Tessék. Lenyalhatod.- utasítom a földön ülve.
Ettől Sebastian nagyon szigorúan pillantott le rám.
-Nem hiszem, hogy ez helyes lenne--
-Igazából el akarod fogyasztani, nemde? Az utolsó cseppig...- te jó ég! Mi jött rám? Miért incselkedek a komornyikommal?!

-Ojou-sama. Valóban ezt akarja?- a hangja dermesztően rideg volt. Azt követően tett néhány lépést felém, de hirtelen eltűnt. Majd hátulról finoman megfogta a kezemet és áthajolt a vállam felett. Enyhén felkavarta körülöttem a levegőt.

-Tudja a démonok természete nagyon pusztító tud lenni.- búgta a fülembe minden finomkodás nélkül.
-Nem lenne illendő, ha még az ebéd felszolgálása előtt ennék magából... De igaza van. Nagyon is mohón vágyom arra az ízre, aminek ilyen émelyítő illata van...- kicsit megszorította a kezemet.
Sebastian ritkán fedi fel ezt az oldalát. De most nagyon ijesztő lett. Mondjuk én provokáltam. Magamnak kerestem a bajt...

Hirtelen rábökött a nyakamra.
-Még át kell öltöztetnem magát, nehogy a Lord meglássa a pecsétemet...-
Észre sem vettem, de a nyakam fedetlenül maradt. Ekkor döbbentem rá, hogy túlságosan rábízom magam erre a démonra.
-A kesztyűd...- nyöszörögtem, miközben Sebastian fehér kesztyűjét lassan befogta a vérem vöröses színe.
-Istenkém.- sóhajtotta, majd elém állt és alázatosan letérdelt, közben még mindig a sebes kezemet fogta.
-Amíg ön az úrnőm, soha nem tennék olyasmit, ami az akarata ellen szegülne vagy bántaná a szívét. A végsőkig hűséges szolgája maradok.- egy határozott mosollyal és démoni tekintettel egy csókot lehelt a kézfejemre. Azon túl finoman lehúzta a csipkekesztyűmet és közelebb emelte ajkait az ujjamhoz. Hatalmas kezével gyengéden tartotta a csuklómat és forró nyelve lassan a lüktető sebemhez ért.
Miután érintkezett a vérem ízével, szemeiben ragyogó, lilás-vöröses démoni lángok jelentek meg.

Egyszerre volt félelmetes és gyönyörű.
Egy démon tekintete... elbűvölő, képtelen voltam levenni róla a szemem.

Sebastian végignyalt az ujjamon és ahogy lejjebb haladt, a fogai hozzáértek a bőrömhöz.
A szívem a torkomban dobogott és éreztem, ahogy az arcom egyre vörösebb árnyalatot ölt. Amikor nyelvével a csuklómhoz ért, megláttam éles szemfogait az ajkai alól kivillanni. Ha azzal megharapna, biztosan akkora fájdalmat okozna, mintha pengéket vájna belém.

Nyelve simogatása szédítő érzés volt. Önkéntelenül halkan felsóhajtottam.
-Élvezi, Ojou-sama? Ékszer szemei csekély mámort tükröznek.- közölte ördögi vigyorral és enyhén véres ajkakkal.
Tudtam, ha elkezdek mentegetőzni vagy tagadni, azzal csak rontok a helyzetemen. Ezért inkább csak elnéztem és magabiztosan kimondtam
-Ez még távol áll a gyönyörtől. Ahhoz többre van szükség...-
-Értettem.- mondta démoni virgoncsággal.
-Mond csak, milyen íze van a véremnek?- vontam kérdőre kissé bágyadt hangon.
Ettől Sebastian olyan vadítóan a szemembe nézett, hogy beleremegtem.
Szigorú, embertelen, kegyetlen... ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban körülírni démoni tekintetét.

-Elsőosztályú. Tiszta és makulátlan... édesebb, mint bármi ezen a földön.-
Miután végzett, lenyalta a szájára került vért. Előhúzta a kendőt, amit már az elején is akart és letörölte a kezemet.
Bekötötte az ujjamat, majd felállt és felsegített.
Végignézett a piszkos ruhámon és megállapította, hogy ebéd előtt mindenképpen át kell öltöznöm. Elvégre egy Ladynek mindig ápolt a megjelenése.

Igazából mindig is tudtam, hogy Sebastian egy éhező démon, aki csak arra vár, hogy felfalhassa a lelkemet. Mégis képes éveket várni és komornyikként szolgálni. Pedig megtehette volna mindenféle szerződés nélkül.
Talán szeszélyből vagy csak unalomból teszi. Lehet, hogy csak szórakozni vágyik.
Olyan ez az egész, mintha én lennék a kedvenc babája...

Sebastian visszakísért a szobámba, de én úgy elmerültem a gondolataimban, hogy megbotlottam az ágyamban és majdnem elestem. Éreztem, ahogy elveszítem az egyensúlyomat és dőlök előre. Erősen csukva tartottam a szemeimet, majd néhány másodperc múlva észrevettem, hogy egy erős kar tartott.
-Ma nincs valami jó formában, Ojou-sama.-
A démon derekamat átkarolva védett meg az eséstől.
-Köszönöm...- hebegtem zavaromban.
-Ugyan. Ha hagynám, hogy összetörje magát, nem lennék alkalmas komornyikjaként szolgálni.- közölte egy mosollyal.
-Ahogy gondoltam... az ön alakja valóban gyönyörű.- még mindig a derekamat fogta.
-Cs-csak engedj el...- motyogtam.
-Ahogy óhajtsa.-

Leültem az ágyamra, majd Sebastian egy gyönyörű ruhát hozott elém.
-Tudja  egy házassági találkozóhoz csinos ruhát illik felvenni. Fekete és barna színek helyett, a fehér, rózsaszín vagy piros az ideális. Ezért összeállítottam önnek egy alkalomhoz megfelelő öltözéket.-

A komornyikom nekikezdett felöltöztetni.
Hamar el is készültem.
-Nagyon jól áll önnek. Most is elragadó, mint mindig.-

A nap további része gyorsan eltelt és elérkeztem a találkozóhoz. Nagyon ideges voltam, ilyesmin még soha nem vettem részt.
Sebastian előrement köszönteni a vendégeket és bekísérni őket a kastélyba.

Kinyíltak a kapuk és nagy meglepetésemre Edward unokatestvérem nem egyedül érkezett.
A szőkeséghez Angelina nagynéném is csatlakozott.
Bizonyára gondoskodni szeretne az eljegyzésemről...

~

Ezalatt a halálisteneket összehívták egy fontos megbeszélés miatt. Mindenkinek kötelező volt résztvenni. A téma az illegális szerződés démon és ember között volt.
Ezentúl szigorúan tilos bárminemű egyezség, ahol a halandó a lelkével fizet! - szól az állítás. Ezért az összes olyan ember a halálistenek célpontjává válik, aki el merte adni a lelkét egy démonnak.
A Phantomhive grófkisasszony szerződése hamarosan lejár, ezért az ő ügye elsőbséget élvez.
A megbízottak: Grell Sutcliff, William T. Spears és Ronald Knox.

*******************************************
🖤CD Drama Kiss x Kiss {part 1}🖤

*******************************************